LizaGazdija

Így, hogy meglett Calvin Harris, meglett még néhány zene, amire ugrálunk. Amúgy azt hiszem, elértem a gödör legalját, sírok, alig kapok levegőt, nagyon fáj. Az vigasztal, hogy innen jó eséllyel már csak felfelé visz az út.

Van nekem a cicás fülbevalóm, amit nagyon szeretek, sokat hordtam is régebben, de egy ideje pihentetem, mert szegény kicsit megviselt már. Azt lehet rólam tudni, hogy nem nagyon szeretem a macskákat, mert nem vagyok kibékülve a jellemükkel. Azért vettem mégis macskás fülbevalót annak idején, mert többen állították, hogy én igazából egy álruhás macska vagyok, és úgy gondoltam, ha ezt ilyen biztosra állítják, akkor megpróbálhatok megbarátkozni a macskákkal. Ez a fülbevaló ebben az időszakban jött szembe egy üzletben, meg is vettem, hordtam is, aztán egyszer valahogy kiesett a fülemből a fele. Nagyon elkeseredtem, amikor nem találtam meg, pedig nagyon kerestem azon az útszakaszon, ahol kiugorhatott. Annyira sajnáltam, hogy Tomi meg engem sajnált meg, és a diplomaosztómra kaptam egy ugyanolyan pár fülbevalót. Egy ideje tehát már nem volt a fülemben. Tegnap óta megint hordom, sőt az eredeti pár magára maradt tagjából medált csináltam, és most ékszerszett lett belőle. Hogy miért kell ez ...

projekt elnapolódott, mivel sajnos aranyárban mérik a paprikát. (130 Ft egy szem. Ezek teljesen idióták.) Helyette paradicsomból, mozzarellából és bazsalikomból tákolt saláta van második napja, de nem köretként egy jó kis sült csirkemell mellé, mivel a csirkemellet is aranyárban mérik. (Valami 1400 Ft kilója, vagy ilyesmi. Ezek teljesen idióták.) Egy ideális világban a szívemnek kedves kaják alapanyagait nem aranyárban mérnék. Ebből is látszik, hogy ez itt, amiben élünk, nem az ideális világ.

De azért van egy étterem Budán, amit elég csúnyán elöntött a víz, mert pont a parton áll, és oda egészen addig kell menni segíteni, amíg a Duna vissza nem megy szépen a medrébe, az meg még kicsit odébb lesz, tekintve, hogy a rakpart például még most sem látszik ki a víz alól. Szóval tegnap jelentkeztem, hogy ma reggel 8-ra szívesen odamegyek, és maradok is 10-ig. Közben és utána azon gondolkodtam, miért teszem ezt magammal, miért súlyosbítom azzal a pihenésképtelenséget, hogy 6-kor kelős programokat szervezek szabad akaratomból, de nem találtam választ. (De. Zaklatott vagyok, és igyekszem mindenféle fizikailag megterhelő tevékenységeket keresni, hátha segítenek, de sajnos nem. Rajtam már a step sem segít.) Az étterem igen messze van innen, viszont tömegközlekedésileg nem túl bonyolult odamenni. Már vasárnap este is akartam segíteni nekik, amikor a Facebookon, az árvizes oldalon kb. minden második kiírás az volt, hogy nagyon gyorsan kéne rohanni, mert viszi a víz az épületet meg a csó...

Néha sétálok is Marcival. Például tegnap este. A Duna-parton, mert azt mindketten szeretjük. Meg ott mindig érdekeseket látni, például ugye a vérszomjas varjakat. Vagy a megáradt Dunában horgászó pasit. A megáradt Dunában amúgy tilos horgászni, és ezt még én is tudom, pedig én meg a horgászat aztán távol állunk egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. De ez még nem is annyira furcsa, mint az, hogy a hülyéje egyszer csak kirántja a zsinórt a vízből, a végén ott lengedez a horog, és konkrétan ezt az egészet bevágja az emberek közé, akik ott sétálnak mit sem sejtve a sétányon. Én reagáltam legfurábban, mert konkrétan kvára megijedtem, és a kezemmel próbáltam védeni az arcomat, nehogy letépje a horog, majd amikor észrevette magát a pasi, és megfogta a horgot, akkor egymásra bámultunk, majd belőlem kijött a következő, elég hangosan: "Basszus! Hát ez nagyon durva! Azta!" Nem válaszolt. Szerintem ő is érezte, hogy kicsit gáz, amit csinált. Meg aztán olyat is láttam, hogy egy szerencsét...

tök szívesen meghallgatnám a másik felet is. Hátha majd egyszer megszólal.

Azért érdekelne, mikor és hogyan került az edzőtáskámba hét szem alkohollal töltött bonbon. Így edzés után megtaláltam az egyik új zenét, amire ugrálunk, íme: Ma is bőven volt mit kiugrálni magamból. Csütörtökön elmarad az edzés, szerintem futok vagy tíz kilométert. Ez pedig az, amit érzek, különös tekintettel arra a sorra, miszerint "I wanna scream and shout and let it all out." (Megígérem, hogy nem fogok sokat picsogni, bár mondjuk eleget picsogtam eddig is, meg minek hozom egyáltalán szóba, ha nem mondom el rendesen, mi történik, de azért ez most rossz nekem.)