LizaGazdija

hogy alapember lettem az edzésen most, hogy 10 hónapja járok. (K-hoz mondjuk már több, mint egy éve, csak ebbe a terembe jöttem át 10 hónapja.) Alapember az, aki legelöl ugrál a step aerobic alatt, a hátrébb állók őt nézik, és ha ő elrontja a koreográfiát, akkor jó eséllyel a többiek is. A kép csak illusztráció :P Ráadásul ma már teljesen jól vagyok, ami abból látszik, hogy megint nem álltam meg egyszer sem a step órán, és az erősítőn sem takarékon működtem már. És megtaláltam végre az ideális edzőgatyát! Azt hiszem, most kicsit büszke vagyok.

Megkaptam a következő fordítási megbízásomat :) :) Ezúttal egy thriller a szerencsés kiválasztott, vagyis hát egy jó kis krimi. Éppen ledőlés előtt jutott eszembe megnézni a fordítós e-mail fiókomat, és akkor ez várt. Annyira megörültem, hogy nem bírtam itthon maradni, elmentem sétálni egyet, és ittam egy jó kis habos kakaót, pedig eredetileg úgy volt, hogy ma kihagyom. De hát egy ilyen eseményt nem szabad nem megünnepelni :) Ugye, hogy a napokban mondtam, hogy mindjárt vége az évnek, és akkor nagyon kevés pénzem lesz, de nem vagyok hajlandó most ezen izgulni? Meg azt is most döntöttem el, hogy megveszem, ami kell, nem fogok fillérre kiszámolva élni. És ahogy ezt megbeszélem magammal, már jön is az újabb munka, ráadásul az a típusú, amit a legjobban szeretek, a fordítás. Ezek után a nap, vagy tulajdonképpen akár az életem szlogenjének ezt választhatnám: "Someone's watching over me." A blogom szlogenjét pedig ezennel megtaláltam.

Ma két üzletben is becsipogtam. Az egyikben már befelé menet, úgyhogy ki is fordultam. A másikban csak kifelé, és ugyanaz a biztonsági őr jött oda, aki két éve már átkutatott egyszer, és ezért kicsit utálom. De most nagyon kedves volt, nem vitt be abba a fülkébe, hanem belengette a kapuba a két táskámat, és amikor nem csipogtak, kérdezte, melyik ruhadarabom új, mondtam, a blúzom, és akkor kiszedte belőle a csipogót. Most már nem is utálom annyira. Amúgy meg reggel fél 8-kor, munkába menet találkoztam két japán (?) turistával, akik a szállodájukat keresték a Corvinnál, segítettem nekik, aztán a Cserpesnél is összefutottunk 3/4 órával később, majd a Corvinban 4 órával később. A harmadik összefutásnál már röhögtünk. Kíváncsi leszek, látom-e még őket a napokban :) És egy napi megfigyelés: a reggel görcsölő gyomor nem jó ómen az egész napra nézve, úgyhogy igyekezni kell eltüntetni belőle a görcsöt, különben előfordulhat, hogy nyilvánosan elszédülünk, ami kicsit gáz. (Azért egyben vagyok...

hónapok óta minden alkalommal elborzad, amikor megjelenek nála, hogy milyen brutálisan száraz az arcbőröm, és mennyire rettenetesen pereg, nem akarok-e ezzel csinálni valamit. Mondtam, van kétféle hidratáló krémem, plusz télen is minden nap megittam két liter vizet, egyebet nem nagyon tudok tenni, bár zavar a helyzet, mert minimálisan sem tudom kifesteni magam, mert öt perc múlva lepereg a festék is a bőrömmel együtt. Erre három héttel ezelőtt adott egy icipici tégelyben krémet, hogy ezzel kenegessem magam, ennek hatnia kell, aztán két hét múlva meglátjuk, hogy állunk. Kissé szkeptikus voltam, de mert nem került egy fillérbe se, csak használni kellett, gondoltam, miért ne. A krém kitartott két héten át, a következő látogatásomig, és csodálatosan rendbe hozta a bőrömet: sehol nem pergett, sehol nem volt száraz, csodaszernek bizonyult ez a kence. Múlt héten L. is megdicsért, hogy milyen szépen helyrejött az arcom. Horvátországba menet, még a határon belül rájöttem, hogy már csak két-...

Végül nem mertem megkockáztatni, hogy péntekig esetleg elmúlik a vásárlási kedvem, ezért gyorsan elmentem ma a Humanicba, és még mindig az a nekem való hely: megvettem életem első piros cipőjét, valamint a harmadik fehéret, és most nagyon örülök nekik. Remélem, sokáig fognak tartani. Most végre tényleg van cipőm bőven, és elvileg minden ruhámhoz tudok olyat felvenni, ami nem üt el tőle nagyon. Konklúzió: I ♥ Humanic

Míg múlt héten még 20 dkg epret tudtam venni 600 Ft-ért, addig ma már fél kilót 400-ért. Elértük azt az árat, amiért hajlandó vagyok epret venni, és elértük végre az eperszezont, ami azért jó, mert a zöldalma mellett a másik kedvenc gyümölcsöm éppen az eper. És még meg is bírom enni :) Tegnap az edzés végén kicsit kipurcanva mentem be az öltözőbe, ahol is azt hittem, rosszul látok: ott ült egy csaj a padon, ölében egy néhány hetes kölyökkutyával. Tündéri kiskutya volt, csak nem értettem, miért hozta el a gazdi, és vajon hová tette, amíg edzett. Azért is fura volt, hogy elhozta, mert senkinek nem engedte megsimogatni, mondván, még nincs oltva. Ráadásul ezt nem túl kedvesen közölte az érdeklődőkkel. Szóval nem igazán értettem a helyzetet, de a kiskutya tetszett. Le is akartam fényképezni, de összevissza ficergett, úgyhogy csak elmosódott képeim lettek.

Tegnap éjféltől 3/4 1-ig álltam a szekrényem előtt, felpróbáltam az összes tavaszi-nyári ruhámat, néhányat szettben, mert többek között az egyik szoknyámhoz akartam felsőt találni, amit épp most javíttattam meg. Az egész program végén levontam a következtetést: nincs egy göncöm, amit felvegyek. Ennek megfelelően mai első utam a Cserpesen át a Corvinba vezetett, ahol úgy mentem be a C&A-ba, hogy addig innen ki nem megyek, amíg nem találok valami normális, hozzám illő ruhát. Ez hatékony stratégiának bizonyult, ugyanis velem jött egy nyári ruha, egy blúz és egy ing. Egy ing, értitek?! Soha még nem tudtam magamnak normális inget venni, mert egyik sem jó rám. És most találtam olyat, ami jó, és be tudom gombolni rendesen, és jól is áll! Egészen meg vagyok hatva. Amúgy hat ruhadarabot vittem be magammal, ebből öt jó volt rám, a hatodik meg ugyanez az ing volt, csak más méretben. Ma egészen elfelejtettem, hogy utálok ruhát próbálni és venni. Igaz, nagyon hatékonyan dolgoztam, összesen se...