LizaGazdija

"Ha nincs színház, nincs élet." Sarah Bernhardt kora egyik híres francia színésznője volt. Sok főszerepet eljátszott, sok híres írót ismert, a mindene volt a színészet. A darab szerint 75 évesen úgy dönt, megíratja a memoárját egy íróval, Pitouval, mégpedig a tengerparti házában. A siker és csillogás ellenére nem volt könnyű élete: anyjával és húgával sosem volt jó a kapcsolata, zárdában nevelkedett, amit utált, házasságon kívül született gyereke, ami az 1800-as évek második felében még nem vetett túl jó fényt senki lányára, ráadásul amputálták az egyik lábát. Az életéről több könyvet is írtak, engem ez érdekel legjobban, egyszer majd valahonnan megpróbálom kikölcsönözni. Mondjuk nyáron, Amerikában, ha kijutok :) Számomra a darab és a színésznő életének mottója volt a fenti idézet. A darab minden perce ezt támasztotta alá. Sarah még idősen, betegen sem tud elszakadni a színpadtól, minden percben játszik, csak úgy képes emlékezni, ha játszhat és játszathat. Ezért aztá...

Az amerikai polgárjogi mozgalom egyik emblematikus alakjává vált azzal, hogy 1955-ben nem adta át a buszon a helyét egy fehér utasnak a buszsofőr felszólítása ellenére sem, amiért egy napra börtönbe került (óvadékkal kijöhetett). Ezzel kezdetét vette a híres buszbojkott Montgomeryben, abban a városban, ahol akkoriban Martin Luther King volt a baptista lelkész. "Az évek során megtanultam, hogy ha az ember elszánja magát, megszűnik a félelem. Ha tudjuk, mit kell tennünk, az bátorságot ad." (Rosa Parks, 1913-2005) Az Index az évforduló alkalmából  egy cikkel emlékezik rá, de aki tud angolul, mindenképpen olvassa el ezt az interjút . Az oldalt Julie Andrews kapcsán már ajánlottam egyszer, és továbbra is nagyon igényes és színvonalas beszélgetéseket találni rajta, amelyeknek a legjobb része, hogy sok részlethez videó is tartozik. Amerika sokat köszönhet ennek a hölgynek, és jó, hogy megbecsülik, elismerik.

Egy volt osztálytársamnak linkelte a barátnője facebookon, és a hozzáfűzött megjegyzés miatt kíváncsi lettem rá. Nem tudom, láttam-e már korábban, mert bizonyos részletek ismerősek, mások meg tök idegenek, de egy biztos: nagyon aranyos. Enjoy!

Csütörtökön nem mentem edzésre, mert nagyon-nagyon fáradt voltam. A pénzt már kivettem, hogy egy éve először befizessem a teljes árú bérletet, mivel hiába sasoltam a kuponakciókat az összes kuponos cégnél, úgy tűnt, most nem lesz kupon. Csütörtökön lett volna az első kuponmentes alkalmam. Ezek után tegnap este arra lettem figyelmes, hogy újból 3 hónapos bérletet árulnak jóval olcsóbban, úgyhogy le is csaptam rá. Azért mennyire ideges lennék most, ha csütörtökön elmentem volna edzeni, és megveszem drágáért a bérletet, majd szombaton hirdetni kezdik a kupont!

Anyuék a vasárnapot is arra áldozták, hogy szépüljön a lakás. Fél 11 körül jöttek, 5-ig itt voltak, és közben apu meg sem állt. Megcsinálta a galéria korlátjának nagy részét. Mi anyuval főleg a sulis teendőinket intéztük, mert a deszkák levágásában és felfúrásában elég keveset tudtunk segíteni apunak. Nap végére, némi takarítás után így néz most ki a lakás: A virágok elköltöztek, és előkerült egy csomó szívemnek kedves tárgy, pl. a polc tetején látható tunéz teve és a tévén üldögélő, Good Luck feliratú patkót tartó mackó. A társasok is elköltöztek, az asztalom fölé épült polc legtetején laknak. Azt még nem tudom biztosan, arra az üres polcra mi kerül, de hamarosan kitalálom. Jó eséllyel ritkán használt szakkönyvek garmadája. És felkerült a függöny, ami még pár éve szakadt le, csak annyira nem jó helyen volt az asztalom, hogy nem lehetett a karnishoz férni, hogy visszarakjuk.  A galéria egyik oldalán megvan a korlát, a másikon is majdnem teljesen. Az oszlop...

- Apu épített polcot az asztalom fölé, így most már van rendes helye a nyomtatónak, a hangfalaknak meg még egy csomó mindennek, és szinte teljesen kiürült az asztalom. - Mindent leszedtünk a galériáról, ezek egy része kuka, másik része megy fel a szekrény tetejére. Kiválogattam, mi az, ami nem kuka, de nem is a szekrény tetején van a helye, hanem marad kint, polcon. Szívem szerint a dolgok nagy része ez a kategória lenne, de nem akarom, hogy megint zsúfolásig tele legyen minden polc. Végül is ami a dobozban marad, az nem kidobásra kerül, csak felköltözik kicsit magasabbra. - Kürtőskalácsot sütök. Eddig úgy néz ki, sínen van a dolog. Ugyan a kelesztéssel most sem voltam elégedett (másnak működik az élesztő? tényleg duplájára nő tőle a tészta? nekem miért nem?), de az íze nagyon jó, és eddig még szét sem folyt a sütéstől, úgyhogy reménykedem. Négy kicsi és egy közepes kalács lesz a végeredmény, ha minden jól megy. Azért sűrűn megtekintem, hogy halad a projekt, nehogy aztán a végén né...

1. A tegnapi pihenés nem sokat dobott a napon. Konkrétan reggel 7-kor úgy estem ki az ágyból, mint akit agyonvertek. 2. Be kellene tiltani az iskolai értekezleteket. Hosszúak, és nagy dózisban alkalmasak a nyugalom megzavarására. 3. Jó ötlet írni a kiadásokat és bevételeket, csak a hó végi összesítés nem jó ötlet. Kicsit azért vigasztal, hogy nem fogok minden hónapban kabátot venni meg két konferenciára befizetni a részvételi díjat (ezek így együtt akkora összeget tesznek ki, mint a rezsi - az nem kevés pénz). 4. Viszont örömmel tapasztaltam, hogy 20 ezer forintot költöttem csak kajára, pedig ettem mindenfélét, és minden nap főtt ételt ebédeltem, amit mellesleg én főztem. 5. Heti 12 óra egy csoporttal ugyan iszonyú sok, de miután kedden ideggörcsöt kaptam tőlük, ezért kicsit leoltottam őket, ma normálisan viselkedtek. 6. És lett szép sütim, ami ugyan összetört, mire hazaértem vele, mert idiótán csomagolták, de akkor is cuki. A kép minőségére nincs magyarázat. Nincs is ke...