LizaGazdija

1. A fenyőfa árának felét, kétezer forintot le lehetett vásárolni, miután átvették tőlünk a fát, és én ezt a kétezer forintot az alábbi kompozícióra és egy Titokra fordítottam. Az van odaírva az aljára, hogy holland növényösszeült., viszont szép. 2. Amióta egyedül vagyok, sokkal bátrabban főzök, mert nincs, aki kritikai véleményt fogalmazzon meg az eredménnyel kapcsolatban. Így például főztem rizses-karfiolos-brokkolis-kétsajtos rakott valamit, tegnap este kilenckor (!) meg sütöttem perecet. A recept ígérete szerint nosztalgiaperecet kaptam volna, olyat, amilyet a Városligetben lehet venni. Na most két dolog lehetséges. Vagy nem a recept beküldője mellékelte a fényképet, és a szerkesztők nem tudták, mi az a nosztalgiaperec, ezért a városligeti perecet rakták oda illusztrációnak, vagy nálam nem alakult úgy minden, ahogy kellett volna. Mindkét esetet könnyen el tudom képzelni. Mindenesetre az én perecem olyasmi lett, mint amit egyszer Ópusztaszeren ettem. Kinézetre és ízre is. Sz...

1. Voltam vizsgázni mindenféle tárgyakból, és mindenre ötöst kaptam. Már csak egy fordítás és egy tanulmány kéne január végéig, hurrá! 2. Visszavittük a fenyőfát az Oázisba. Szó nélkül visszavették, tehát a fa túlélte a kalandot, hurrá! 3. Marci átjött meglátogatni, és egészen holnapig itt marad, és kezdetben örült nekem, aztán elfáradt, és most alszik. Hurrá! (A látogatásra és a holnapig maradásra meg az örülésre.)

Bizony. Az éj leple alatt. És ilyenből több is volt. Amúgy miközben néztem, ahogy elviszik a karácsonyi hangulatot, nagyon kellett küzdenem, hogy ne telepedjen rám a karácsony utáni depi, ami minden évben elkap, és eddig nagyon büszke voltam magamra, mert bár általában december 26-án már megérkezik, és akár két hétig is eltart, idén elkerült. Végül is azt hiszem, sikerül végleg távol tartani, mert még a karácsonyfa leszedése és a karácsonyi díszek elpakolása közben sem sírtam, csak kicsit sírhatnékom volt. De mondogattam magamnak bőszen, hogy már csak 11 hónap, és megint kirakhatom a díszeket, aztán nemsokára megint díszíthetem a fát. Ez segített. Miért szeretem ennyire a karácsonyt? A leszedés előtt még lefényképeztem a fát. Minden irányból. Így képen annyira nem szép, de nekem nagyon tetszett, és jólesett ránézni az elmúlt két hét minden napján. És a családi hagyományhoz igazodva ez a fa is ferde volt. Pedig ezt nem is kellett fatalpba fabrikálni. Ez már az ültetésk...

Amikor benyitottam a lakásba, még csak örült. Amikor észrevette, hogy én vagyok az... Az nagyon aranyos volt, és nagyon jól is esett. Úgy csóválódott az egész kutya, hogy alig bírt lépni közben. Nem tudta, mihez kapjon hirtelen, melyik játékát nyomja a kezembe. Hol ugrált, hol odabújt, hol lefeküdt elém. És közben nyüszített, vagy mondhatnám, sírt örömében. Hú, nagyon odavolt :) Séta után még játszottam vele kicsit meg simogattam, meg ő is simogatott engem, csak ő ebben nem olyan ügyes, ezért egy ponton lekevert egy akkorát, hogy könnybe lábadt a szemem, de azért értékelem a jó szándékot. Amikor felálltam, nagy lelkesen indult ő is velem, azt hihette, hazahozom magamhoz. Kicsit elszomorodott, amikor mondtam neki, hogy ő ott lakik, ezért ott fog maradni, és csak én jövök el. De, gondolom, nem nagyon sokáig szomorkodhatott, mert hamarosan hazaértek a gazdái, ha minden igaz. A hangulattuning listára felveszem ezt is: találkozni Marcival. Sorozat címe: Marci alszik

Most vettem csak észre, hogy se a filmről, se a balettről nem írtam végül külön bejegyzést. Na tessék. Akkor a fogfájástól szenvedés közben ezt is pótlom. Előbb a filmet, mert azt láttam korábban. Nagyon régen kaptam meg egyszer Tomitól a könyvet, annyira régen, hogy még otthon laktam (minimum 5 éve), és akkor el is kezdtem olvasni, de még a törpök gyülekezésénél feladtam, amikor kiderült, hogy Smaugot, a sárkányt kellene hidegre tenni, mert túlságosan mesének éreztem, és nem volt hozzá hangulatom. Félretettem. Aztán egyre erősödött az az érzésem, hogy csak el kéne olvasni A Gyűrűk Urát, mert azért csak nem véletlenül klasszikus, és a filmek tetszettek. Ebben az akadályozott, hogy még emlékeztem, 12-14 éves koromban, amikor az első film kijött, megpróbáltam átverekedni magam a trilógián, de csak az első könyv kb. harmincadik oldaláig jutottam, és beletört a bicskám. És akkor megszületett a gondolat: előbb elolvasom A hobbitot, hiszen az a trilógia előtörténete, és mert mese, nyil...

Elpüsztülök . (Csak nem a rühügéstől.)

Mi a jó fenéért nem tud nekem olyan fogsorom lenni, amivel nincs semmi baj? Ha mintegy 21 évig tudott, akkor azóta miért nem? Nekem miért fáj mindig a fogam, néha csak kicsit, sokszor (pl. most is) annyira, hogy alig tudok tőle gondolkodni? Miért? Miért? Miért?