A hobbit - Váratlan utazás
Most vettem csak észre, hogy se a filmről, se a balettről nem írtam végül külön bejegyzést. Na tessék. Akkor a fogfájástól szenvedés közben ezt is pótlom. Előbb a filmet, mert azt láttam korábban.
Nagyon régen kaptam meg egyszer Tomitól a könyvet, annyira régen, hogy még otthon laktam (minimum 5 éve), és akkor el is kezdtem olvasni, de még a törpök gyülekezésénél feladtam, amikor kiderült, hogy Smaugot, a sárkányt kellene hidegre tenni, mert túlságosan mesének éreztem, és nem volt hozzá hangulatom. Félretettem. Aztán egyre erősödött az az érzésem, hogy csak el kéne olvasni A Gyűrűk Urát, mert azért csak nem véletlenül klasszikus, és a filmek tetszettek. Ebben az akadályozott, hogy még emlékeztem, 12-14 éves koromban, amikor az első film kijött, megpróbáltam átverekedni magam a trilógián, de csak az első könyv kb. harmincadik oldaláig jutottam, és beletört a bicskám. És akkor megszületett a gondolat: előbb elolvasom A hobbitot, hiszen az a trilógia előtörténete, és mert mese, nyilván könnyen megy majd, és mire a végére érek, már készen is állok majd a trilógiára. Így is cselekedtem. Lenyűgözött a könyv, egyszerűen imádtam. Kedves, mesés, ugyanakkor komoly is, és annyira humoros, annyira frappáns megnyilvánulásokkal van tele, hogy nem lehet nem szeretni. Akkortájt derült ki az is, hogy majd filmet forgatnak belőle, és már akkor tudtam, hogy én azt a filmet látni akarom. A névnapomra kaptam is rá két jegyet Tomitól, anyu meg karácsonyra kapott két jegyet tőlem. Én Tomit hívtam el a filmre, anyu meg engem (meg egy barátnőjét), így én ma már másodszor láttam a filmet. És még meg tudnám nézni néhányszor. Amikor elkezdődött a film, úgy meghatódtam azon, hogy mennyire vártam, és hogy végre elkészült, és hogy ott lehetek és láthatom, hogy majdnem el is sírtam magam. Mindkétszer.
Anyu most olvassa a könyvet, amit szintén karácsonyra kapott, és megerősítette azt a gyanúmat, miszerint a film sok mindenben eltér a könyvtől. Nekem ilyen dolgok voltak gyanúsak, hogy nem emlékeztem Gandalfon kívül más varázslóra, se a film végén látható nagy összecsapásra, de anyu még egy csomó kisebb eltérést is felsorolt a moziból kijövet. Nem mintha ez baj lenne: ami belekerült, annak van helye benne.
A kedvencem Bilbó, akit Martin Freeman egyszerűen zseniálisan alakít. Annyira jó, de annyira, hogy akármeddig el tudnám nézni. A törpök is nagyon tetszettek, legjobban Kili, bár nem tudnám megmagyarázni, miért pont ő. Biztosan azért, mert olyan jóképű :) Látszik a filmen, hogy olyan ember csinálta, aki szereti ezt a könyvet, ezt a világot, és szerintem Tolkien nagyon megérdemelte, hogy ilyesvalaki nyúljon a történeteihez. Úgyhogy hálásak lehetünk Peter Jacksonnak. Az nem biztos, hogy Tolkiennek tetszenének a filmek, mert ő meg még Jacksonnál is jobban szerette Középföldét, de nekünk nem lehet panaszunk. Egy dolgot sajnálok: nem emelték ki eléggé, hogy Bilbó egyfolytában csak az evésre tud gondolni, pedig ettől csak még szeretetre méltóbb lenne a figurája. Cserébe szerepel a Golfimbul-történet, ami nekem személyes kedvencem, és még ma is nevetek, ha eszembe jut.
A legnagyobb jelenetek egyike Bilbó és Gollam találkozása. A könyv olvasásakor is teljesen odavoltam, mennyire profin rejtett el Tolkien egy olyan tárgyat, ami a trilógiában majd mindennek az alfája és omegája lesz, úgy, hogy ha nem ismernéd a történetet, azt hinnéd, egy teljesen átlagos kis varázstárgyról van szó, amit minden mesében megtalálsz. A találós kérdés párbaj, a pillanat, amikor Bilbónak lehetősége lenne megölni Gollamot, de nem teszi, mert eszébe jut Gandalf mondata: "Nem az az igazi hős, aki tudja, mikor kell használnia a kardját, hanem az, aki tudja, mikor nem", vagy valami hasonlót, és ha végiggondoljuk aztán a trilógiát, rájövünk, hogy ha Gollam akkor meghal, akkor mi lett volna annak a legutolsó kalandnak a vége... Egyszerűen zseniális. Tényleg. Nem tudok betelni vele. És filmen is milyen jól megjelenítették ezeket a dolgokat!
A film két és fél órás, de mi sem mutatja jobban, mennyire pörgős, mennyire nem ül le a cselekmény egyszer sem, mint az, hogy azzal a meggyőződéssel ültem ma be a filmre, immáron másodszor, hogy két óra hosszát leszek bent. Eléggé meg is döbbentem, amikor ránéztem az órámra, és azt láttam, hogy már két órája megy a film, és még egy csomó izgalmas jelenet hátra van belőle. Ha még nem áradoztam volna eleget, akkor elárulom, hogy a képek gyönyörűek, a zene csodás. Ha pontoznám a filmeket, akkor ez öt pontból hatot kapna. Ne hagyjátok ki!
Búcsúzóul most nem plakátot mutatok, hanem a főcímdalt, a törpök énekét. Gyönyörű.
Nagyon régen kaptam meg egyszer Tomitól a könyvet, annyira régen, hogy még otthon laktam (minimum 5 éve), és akkor el is kezdtem olvasni, de még a törpök gyülekezésénél feladtam, amikor kiderült, hogy Smaugot, a sárkányt kellene hidegre tenni, mert túlságosan mesének éreztem, és nem volt hozzá hangulatom. Félretettem. Aztán egyre erősödött az az érzésem, hogy csak el kéne olvasni A Gyűrűk Urát, mert azért csak nem véletlenül klasszikus, és a filmek tetszettek. Ebben az akadályozott, hogy még emlékeztem, 12-14 éves koromban, amikor az első film kijött, megpróbáltam átverekedni magam a trilógián, de csak az első könyv kb. harmincadik oldaláig jutottam, és beletört a bicskám. És akkor megszületett a gondolat: előbb elolvasom A hobbitot, hiszen az a trilógia előtörténete, és mert mese, nyilván könnyen megy majd, és mire a végére érek, már készen is állok majd a trilógiára. Így is cselekedtem. Lenyűgözött a könyv, egyszerűen imádtam. Kedves, mesés, ugyanakkor komoly is, és annyira humoros, annyira frappáns megnyilvánulásokkal van tele, hogy nem lehet nem szeretni. Akkortájt derült ki az is, hogy majd filmet forgatnak belőle, és már akkor tudtam, hogy én azt a filmet látni akarom. A névnapomra kaptam is rá két jegyet Tomitól, anyu meg karácsonyra kapott két jegyet tőlem. Én Tomit hívtam el a filmre, anyu meg engem (meg egy barátnőjét), így én ma már másodszor láttam a filmet. És még meg tudnám nézni néhányszor. Amikor elkezdődött a film, úgy meghatódtam azon, hogy mennyire vártam, és hogy végre elkészült, és hogy ott lehetek és láthatom, hogy majdnem el is sírtam magam. Mindkétszer.
Anyu most olvassa a könyvet, amit szintén karácsonyra kapott, és megerősítette azt a gyanúmat, miszerint a film sok mindenben eltér a könyvtől. Nekem ilyen dolgok voltak gyanúsak, hogy nem emlékeztem Gandalfon kívül más varázslóra, se a film végén látható nagy összecsapásra, de anyu még egy csomó kisebb eltérést is felsorolt a moziból kijövet. Nem mintha ez baj lenne: ami belekerült, annak van helye benne.
A kedvencem Bilbó, akit Martin Freeman egyszerűen zseniálisan alakít. Annyira jó, de annyira, hogy akármeddig el tudnám nézni. A törpök is nagyon tetszettek, legjobban Kili, bár nem tudnám megmagyarázni, miért pont ő. Biztosan azért, mert olyan jóképű :) Látszik a filmen, hogy olyan ember csinálta, aki szereti ezt a könyvet, ezt a világot, és szerintem Tolkien nagyon megérdemelte, hogy ilyesvalaki nyúljon a történeteihez. Úgyhogy hálásak lehetünk Peter Jacksonnak. Az nem biztos, hogy Tolkiennek tetszenének a filmek, mert ő meg még Jacksonnál is jobban szerette Középföldét, de nekünk nem lehet panaszunk. Egy dolgot sajnálok: nem emelték ki eléggé, hogy Bilbó egyfolytában csak az evésre tud gondolni, pedig ettől csak még szeretetre méltóbb lenne a figurája. Cserébe szerepel a Golfimbul-történet, ami nekem személyes kedvencem, és még ma is nevetek, ha eszembe jut.
A legnagyobb jelenetek egyike Bilbó és Gollam találkozása. A könyv olvasásakor is teljesen odavoltam, mennyire profin rejtett el Tolkien egy olyan tárgyat, ami a trilógiában majd mindennek az alfája és omegája lesz, úgy, hogy ha nem ismernéd a történetet, azt hinnéd, egy teljesen átlagos kis varázstárgyról van szó, amit minden mesében megtalálsz. A találós kérdés párbaj, a pillanat, amikor Bilbónak lehetősége lenne megölni Gollamot, de nem teszi, mert eszébe jut Gandalf mondata: "Nem az az igazi hős, aki tudja, mikor kell használnia a kardját, hanem az, aki tudja, mikor nem", vagy valami hasonlót, és ha végiggondoljuk aztán a trilógiát, rájövünk, hogy ha Gollam akkor meghal, akkor mi lett volna annak a legutolsó kalandnak a vége... Egyszerűen zseniális. Tényleg. Nem tudok betelni vele. És filmen is milyen jól megjelenítették ezeket a dolgokat!
A film két és fél órás, de mi sem mutatja jobban, mennyire pörgős, mennyire nem ül le a cselekmény egyszer sem, mint az, hogy azzal a meggyőződéssel ültem ma be a filmre, immáron másodszor, hogy két óra hosszát leszek bent. Eléggé meg is döbbentem, amikor ránéztem az órámra, és azt láttam, hogy már két órája megy a film, és még egy csomó izgalmas jelenet hátra van belőle. Ha még nem áradoztam volna eleget, akkor elárulom, hogy a képek gyönyörűek, a zene csodás. Ha pontoznám a filmeket, akkor ez öt pontból hatot kapna. Ne hagyjátok ki!
Búcsúzóul most nem plakátot mutatok, hanem a főcímdalt, a törpök énekét. Gyönyörű.
Engem is megfogott az ének. A filmről most nem akarok részletekbe menni, mert lusta vagyok.
VálaszTörlésEnnél szebb már csak úgy lehetne a dal, ha szó szerint énekelnék, ami a könyvben szerepel. De azért így is elégedett vagyok :)
VálaszTörlés