LizaGazdija

- Labrador - német juhász keverékek, hat hónaposak. Az aranyos. Letépi a kezedet, de utána visszahozza.

Még mindig lógok (magamnak) vagy harminc (!) értékeléssel, de Huck Finnel nem lóghatok, ha már a testvérkönyvéről írtam . Ott kezdődik Huck Finn története, ahol Tom Sawyeré véget ért: a két srác némi pénzmaghoz jutott, és Huckot örökbe fogadta az özvegy, akinek megmentette az életét. Ezzel mindjárt meg is érkeztünk a konfliktushoz: az özvegy csak úgy tud élni, ha Huck civilizáltan viselkedik, Huck meg így nem tud, illetve nem akar élni. Van vagy tizenhárom éves, világ életében csavargott, iskolát legfeljebb kívülről látott, és nem is nagyon szeretné, ha ez a helyzet megváltozna, mert neki jó így. Adott a feladat: az özvegyet, legyen bármilyen jóindulatú, le kell rázni. A lerázási hadművelet rendkívül jól sikerül, így Huck végre élheti a saját életét. De már az első estén belebotlik az özvegy birtokán élő rabszolgába, Jimbe, és ettől fogva együtt vándorolnak. Vagy tutajoznak, ha már. Huck érzései elég ambivalensek Jimmel kapcsolatban. Egyrészt szereti őt, mert jó embernek tartja (...

Jó eséllyel indul ezért a címért a 4x14-es rész, amelynek címe The Blue Butterfly. Itt egy kis promó: Ne hagyjátok ki!

fél órára edzés előtt, mert alig láttam ki a fejemből, és bizony a step padban elég jól meg lehet botlani, mint azt több alkalommal tapasztalták mások az órákon. Az edzés kezdete előtt negyed órával, amikor meg szoktam érkezni a terembe, Tomi felkattintotta a villanyt, majd megszólalt: "Te nem mentél edzésre?" Ennyit arról, hogy fél órára ledőltem.

Valójában már 5106, csak elfelejtettem időben megosztani a hírt. Hurrá! :)

Egyre többször érzem úgy, hogy az idő múlásával egyre inkább anyukámmá változom. Régebben is voltak erre utaló jelek. Nagyi húgával rendszeresen előfordult gyerekkoromtól kezdve, hogy telefonált, én vettem fel, beleszóltam, bemutatkozott, majd kis szünet következett, végül azt mondta: "Nahát, azt hittem, hogy az anyád vagy! Mennyire egyforma a hangotok!" Nekem mindig elég különbözőnek tűnt, sőt még ma is úgy érzem, hogy eléggé eltér egymástól a hangunk. Ma viszont bent voltam a volt általános iskolámban, interjút csináltam az egyik tanítónővel a színjátszó csoporttal kapcsolatban, amit ő alapított és vezet, és a beszélgetés közben bejött anyu az igazgatóval, és bemutatott neki. Ez is rajta van a hangfelvételen, ami készült. Hallgatom vissza, amit felvettem, hogy biztosan ne hagyjak ki semmi lényeges információt, amikor majd itthon cikket csinálok belőle. Azon a ponton, amikor anyu bejön, és beszél, aztán én is beszélek, meg kellett állapítanom, hogy ha nem is egyforma, de  ...

Csíny letudva, et cetera, et cetera. Fordítás elküldve. Most izgulhatok tovább, hogy vajon elégedett lesz-e a szerkesztő.