LizaGazdija

Félix, Net, Nika és a láthatatlan emberek bandája. Nagyon örültem, hogy lengyel ifjúsági könyvet fogok olvasni, mert ritkán jutok ilyesmihez, és nagyon akartam, hogy jó legyen. De nem volt jó. Részben Harry Potter-utánzat mivolta okozott csalódást, részben a fordítás színvonala. (Azért nem volt teljesen negatív élmény, három és fél csillagot kapott végül.)

Az első három rész nagy sikere után nyilván jött a negyedik, hiszen lehetett rá számítani, hogy ezt is megnézik, akik az előzőeket szerették. A motkány még mindig a makkot kergeti, és nagy buzgalmában elindítja a kontinensek vándorlását, ami viszont az állatoknak annyira nem jó: eltűnik az addigi élőhelyük. Ezért aztán útnak indulnak, hogy keressenek maguknak másikat, csak Mani, Diego és Sid már rögtön az elején bajba keveredik, lehet értük izgulni. Jönnek a kalózok (biztosan megirigyelték a készítők A Karib-tenger kalózai sikerét), mindenféle kalandokba csöppen a három jó barát meg Sid nagymamája. Közben elhangzik egy-két poén (pl. Mani: "Én tudom, mi baja Diegónak. Sz-szel kezdődik." Sid: "Székrekedés?", illetve Diego: "Ha jól látom, egy hatalmas jéghegy közeledik felénk, és nevetést is hallok." Sid: "Biztos bulihajó!"), de összességében szerintem ciki a film. A tinivé serdült Kisbarackot kedvem lett volna orrba nyomni, annyira idegesítő,...

Elérkeztünk a kevésbé jó kérdésekhez, mivel nekem semmiből nincs egy kedvencem, amit a többieknél jobban szeretek. De mondjuk rá, hogy a kedvenc könyvem a Pán Péter, és akkor abból választok idézetet. Kettőt, hogy kis csalás is legyen benne: egy vicceset meg egy nem vicceset. Előbb a vicces: "The lost boys were out looking for Peter, the pirates were out looking for the lost boys, the redskins were out looking for the pirates, and the beasts were out looking for the redskins. They were going round and round the island, but they did not meet because all were going at the same rate. (…) Let us pretend to lie here among the sugar-cane and watch them as they steal by in single file, each with his hand on his dagger." ( Fordítás: Az elveszett fiúk Pétert követték, a kalózok az elveszett fiúkat, a rézbőrűek a kalózokat, a vadállatok a rézbőrűeket. Körbe-körbe jártak a szigeten, de egyszer sem találkoztak, mert mindenki ugyanolyan gyorsan haladt. (...) Feküdjünk le ide a cuko...

Ehhez most végigolvastam a molyos listát, ahol az olvasott könyveim találhatók. Megálltam az első olyannál, ahol igazán szerettem valamelyik női szereplőt, ez pedig Frances Hodgson Burnett A padlásszoba kis hercegnője című regénye. Sara Creewe, a főszereplő talán nevezhető kedvencemnek. Azért szeretem, mert bármi történik is vele, mindig kedves, mindent kibír, és mindenben és mindenkiben meglátja a jót. 1995-ben Liesel Matthews játszotta el őt, és szerintem az övénél jobb alakítást nem nagyon lehetne találni (meg is vettem a DVD-t azonnal), viszont Shirley Temple alakítását nagyon nem szeretem.

Ez megint nagyon nehéz, és megint nem tudok igazságos lenni. Azt fogom kedvencként megnevezni, aki először eszembe jutott. Ő Frost detektív, akit R.D. Wingfield alkotott meg. Azt szeretem benne, hogy ugyan folyton baj van vele, mert rendetlen, gusztustalan szokásai vannak, papírmunkát szinte sosem végez, mégis minden bűntényt  megold, és hihetetlen humora van, hiába utálják érte a kollégák.  Filmsorozat is készült a regényekből, Sir David Jason alakította a detektívet. A sorozatból csak egy részt láttam, de biztos, hogy egyszer sort kerítek a többire is. Nagyszerű döntés volt ezt a színészt választani erre a szerepre.

Tudható rólam, hogy minden nagy port felverő ügybe beleásom magam. Mármint minden cikket elolvasok róla, ami megjelenik, és ha van külső hivatkozás, akkor azt is csekkolom. (Borsot meg Blikket nem szeretek nézni ilyenkor se, mert ők talán a legtisztességtelenebbek, nem bírom a stílusukat.) Nem tudom, miért csinálom ezt, azt sem tudom, normális dolog-e ez, mindenesetre ez a helyzet. Tehát nyilván mindent elolvasok Bándy Katáról is. Több cikkben hivatkoztak az édesanyjára, aki a gyilkossággal kapcsolatos bejegyzéseit nyilvánossá tette a Facebookon. Persze megnéztem. Nem ír sok mindent, nem a külvilágnak gyászol (amit szerintem jól tesz), de az alatt a kevés poszt alatt is rengeteg részvétnyilvánítás olvasható. Meg egy furcsaság. Nem nézem meg pontosan, de kb. ez a tartalma: "Csak Bándy Kata halt meg mostanában? Vagy Al Bundy." Ez egy kommentár nélkül kitett fénykép alatt, amin a lány látható. Csodálom, hogy még nem érkezett rá reakció, nem gondoltam volna, hogy ennyi intellig...

1. Az aluljáróban caplatok, közben nyilván olvasok. Egyszer csak megszólít egy srác: "Ne haragudj!" Csak a perifériás látásomba kerül be, és azt látom, hogy nem józan, valamint elég szakadt is, ezért mondom neki: "Nem, bocs", és suhanok tovább. Erre ő megtorpan, és utánam szól: "De én... én nem akartam pénzt kérni..." Megfordulok, döbbenten bámul rám. Még mindig úgy látom, hogy nem józan, vagy ivott, vagy bevett valamit. "Én csak... csak így tökre elvesztem itt." Erre én: "Villamossal szeretnél menni?" "Igen." "És merre?" "Hát a stadionhoz." "Az nem a villamos lesz, hanem a metró." "Tényleg?" "Igen, a Határ út felé kell menni." "Köszi." Elbúcsúzunk, megyek tovább, de megint utánam szól: "De én... én tényleg... én nem akartam kérni semmit... de tényleg..." "Ne haragudj!" És akkor tovább megy. Én meg kicsit szégyellem magam. Nem lehet jó, ha az ember...