LizaGazdija

Éppen sprinteltem a Duna-part felé este 9 környékén, hogy átvegyem Éva nénitől Marci kutyát, amikor is egy zebránál megszólított egy 40 felé járó motoros pasi. Megkérdezte, ismerem-e a környéket, van-e itt valahol gyorskajálda, majd nem várta meg a választ, hanem mondta, most jutott eszébe, hogy a Borároson van Meki, majd megkérdezte, elgurulnék-e vele odáig, mert látja, arrafelé tartok. Mondtam, köszönöm, nem, egyébként sem oda igyekszem. Kérdés, akkor hova. Mondom, a partra. Kérdés, minek. Mondom, a kutyámat fogom átvenni és hazavinni. Azt mondja erre, akkor ha már végeztem a sétáltatással, felhív, és üljünk be valahova. Mondtam, köszönöm, nem élnék a lehetőséggel. De miért? Mert már van párom. Erre a magától értetődő válasz: "Ó, nekem is van csajom. Majd nem verjük nagy dobra." Na, itt elköszöntem, mondtam még kedvesen, hogy akkor ott a Meki, amott meg a gyrosos, mire a pasi: "Most már nem kell. Egyedül egyek? Most már nem is vagyok éhes." Hát, ezen azért röhögte...

Azt tervezem, hogy elolvasom a Švejket, netán újraolvasom mellé a Hátországot is, és gondoltam, alapozásnak megteszi ez a novelláskötet is. Csak a legelején vannak Švejk-sztorik, talán három vagy négy, utána a derék katona nem kerül többet elő a könyvben. A derék katonáról szóló részek nem tetszettek. Viccesnek éppen viccesek, de túlságosan izzadságszagúak, erőltetettek. ettől kicsit megijedtem, mert úgy emlékszem, hogy a Hátország kifejezetten tetszett, amikor az Arany Jánosról elnevezett versenyre olvastam tizenkét-három éve (Jézusom!!!), és nagyon csalódott lennék, ha most meg majd nem tetszene az újraolvasáskor. Pedig nem kizárt, hogy ez fog történni, az Eastwicki boszorkányok esetében is pont ez volt a forgatókönyv. A Švejk utáni részek már jobbak, de ott meg túlzásnak értem azt a rengeteg novellát, amikor mindegyik ugyanarról szól, csak pepitában: milyen ésszerűtlenül és logikátlanul működik a bürokrácia, és ezt hogyan sínyli meg a kisember.  Összessé...

Ez a második könyv, amit a névnapi kuponból vettem e-book formában. (Összesen öten vannak, most fejeztem be az utolsót. Ezt egyébként még márciusban olvastam, ennyire vagyok elmaradva a könyvértékelésekkel itt a blogon. Félelmetes.) A történet maga nem túl eredeti, nem valami nagy durranás. Kicsit Harry Potter, amitől én elszomorodtam, mert nem szeretem, ha a Harry Pottert igyekszik utánozni valaki, mert az még sosem sült el jól. Nem örülök annak sem, hogy lesz folytatása, mert szerintem többet adott volna egy szépen lekerekített történet egy kötetben, mint amennyit a folytatások adhatnak, hiszen azok már nem támaszkodhatnak arra, amire ez az első könyv, és amit mindjárt kifejtek. Persze azért ne értsen félre senki, egyáltalán nem rossz a könyv, csak kicsit többet vártam tőle. A könyv olvasása közben nagy érdeklődéssel nézegettem a fényképeket, amik gyönyörűen látszanak a Kindle képernyőjén, pedig többen mondták, hogy borzalmas a minőségük olyan kicsi felületen. Az utószóból ki...

Ma bementem a könyvelőhöz, mert behívott, mondván, odaadja az adóbevallásomat, amit adjak fel, aztán kalap-kabát idénre. Aha. Bementem, ez már fél óra a délelőttből, amikor ezer dolgom lenne. (Andinak, aki ugyanide jár, számításaim szerint kb. másfél óra otthonról ugyanez az út, szóval emiatt csak mérsékelten sajnálom magam.) Nem is lenne ezzel baj, ha megkapnám a bevallást, és le lenne zárva az ügy. De nem kapom meg, mert kiderült, hogy valamit nem fizet utánam az iskola, vagy lehet, hogy mégis, csak papírt nem adtak erről, vagy ki tudja. Azonban nem jött ki az adóbevallásom, mert nem stimmelnek a számok, ezért szeretné a könyvelő újraszámolni a tavalyi évemet is (nem mintha nem lenne hót mindegy mostanra), mert lehet, hogy az sem stimmelt, viszont nincsenek meg a számláim, amiket tavaly adtam le, ezért be kell őket szkennelni, majd elküldeni e-mailben, lehetőleg fénysebességgel. Ha ez nem lenne elég, akkor 2010. januárjától kezdve meg kell nézni azt is minden egyes hónapra vonatk...

Mára éppen az, hogy ne ejtsetek a lábatokra hangfalat, mert attól a lábatok csúnyán megdagad, és fáj, mint állat, és még attól sem lesz jobb, ha másfél órára rákötöztök egy zacskó fagyasztott zöldborsót, csak akkor már fázni is fogtok.

Már félév elején úgy éreztem, hogy fel fogok robbanni, amikor beküldtem a cikkemet a témavezetőm ajánlásával, hogy tegyék ki a doktori honlapra, erre visszajött egy e-mail, hogy mostantól két ajánló kell, ki nekem a másik. Tegnap este 11-kor kaptam egy újabb e-mailt, hogy létrehoztak egy adatbázist, ahová mindenki szépen töltögesse fel a tudományos munkái címét, megjelenésük helyét és időpontját, valamint a szövegét, mégpedig gyorsan, mint a szél, mert különben. Én ezeken annyira ki tudok borulni. Nagyon örülök, hogy egyre nehezebben teljesíthetőek a képzés feltételei, tényleg, most aztán már komolyan úgy érzem, hogy húha, igazi DOKTOR lesz belőlem. Csak nem lehetne, hogy ezeket az új ötleteket az újonnan érkezőknek vezessék be? Halálosan fárasztó, hogy van félévente két ilyen új kitaláció, ami mindenkire vonatkozik. Mellesleg Livi éppen ma mesélte (mert volt nálunk, megünnepeltük a karácsonyt!!! meg a születésnapunkat is), hogy azt is egy ilyen kis vezetői összejövetelen döntött...

Akkor most az elmúlt három napban ezekre a könyvekre bukkantam, és vágyom is rájuk erősen: