Tele a hócipőm
Ma bementem a könyvelőhöz, mert behívott, mondván, odaadja az adóbevallásomat, amit adjak fel, aztán kalap-kabát idénre.
Aha.
Bementem, ez már fél óra a délelőttből, amikor ezer dolgom lenne. (Andinak, aki ugyanide jár, számításaim szerint kb. másfél óra otthonról ugyanez az út, szóval emiatt csak mérsékelten sajnálom magam.) Nem is lenne ezzel baj, ha megkapnám a bevallást, és le lenne zárva az ügy. De nem kapom meg, mert kiderült, hogy valamit nem fizet utánam az iskola, vagy lehet, hogy mégis, csak papírt nem adtak erről, vagy ki tudja. Azonban nem jött ki az adóbevallásom, mert nem stimmelnek a számok, ezért szeretné a könyvelő újraszámolni a tavalyi évemet is (nem mintha nem lenne hót mindegy mostanra), mert lehet, hogy az sem stimmelt, viszont nincsenek meg a számláim, amiket tavaly adtam le, ezért be kell őket szkennelni, majd elküldeni e-mailben, lehetőleg fénysebességgel. Ha ez nem lenne elég, akkor 2010. januárjától kezdve meg kell nézni azt is minden egyes hónapra vonatkozólag, hogy az iskola mely sorszámú számláim után hány forintot küldött.
Síkideg voltam, mire hazaértem. Kellett még csinálni egy feladatlapot, kellett (volna) írni egy óratervet (ez utóbbira egyszerűen nem maradt idő, így csak fejben gondoltam át, mit fogok csinálni, és persze így is működött az óra, csak ezt utálom, és nem szoktam csinálni pont emiatt), és kellett (volna) haladni a konferencia-előadásom anyaggyűjtés részével is, és akkor még jött ez a ránézésre fél napi munka, miközben az egészre volt kb. 2 órám hazaéréstől számítva. Végül a feladatlap meglett, mert azt nagyon muszáj volt megcsinálni, a többi meg átkerült egy másik napra, kivéve a szkennelést, amit Tomi csinált meg este, és az utalások átnyálazását, mert azt meg én csináltam meg abban a két órában.
És csütörtökön délelőtt persze mehetek vissza megint. És hétfőn leadási határidő. És tele a hócipőm.
Tudom, hogy akkor lenne egy csomó csúnya betegség, meg mindenféle szörnyűség történhetne velem és házam népével lépten-nyomon, de akkor is a középkorban szeretnék élni, amikor nem kell se tanulni, se bürokráciával szívni, csak élni kell, dolgozni és jól érezni magam.
Plusz egy: Ha valaki 4 éve egyfolytában panaszkodik, hogy nem tud aludni éjjel, mert néha sóhajt a kutya/felemeli a szárnyát a papagáj/megmozdul a pók a sarokban, de nem hajlandó meginni a langyos tejet, amit viszel neki lefekvés előtt, akkor csúnya dolognak számít, ha a nyakába öntöd a bögre tejet?
Aha.
Bementem, ez már fél óra a délelőttből, amikor ezer dolgom lenne. (Andinak, aki ugyanide jár, számításaim szerint kb. másfél óra otthonról ugyanez az út, szóval emiatt csak mérsékelten sajnálom magam.) Nem is lenne ezzel baj, ha megkapnám a bevallást, és le lenne zárva az ügy. De nem kapom meg, mert kiderült, hogy valamit nem fizet utánam az iskola, vagy lehet, hogy mégis, csak papírt nem adtak erről, vagy ki tudja. Azonban nem jött ki az adóbevallásom, mert nem stimmelnek a számok, ezért szeretné a könyvelő újraszámolni a tavalyi évemet is (nem mintha nem lenne hót mindegy mostanra), mert lehet, hogy az sem stimmelt, viszont nincsenek meg a számláim, amiket tavaly adtam le, ezért be kell őket szkennelni, majd elküldeni e-mailben, lehetőleg fénysebességgel. Ha ez nem lenne elég, akkor 2010. januárjától kezdve meg kell nézni azt is minden egyes hónapra vonatkozólag, hogy az iskola mely sorszámú számláim után hány forintot küldött.
Síkideg voltam, mire hazaértem. Kellett még csinálni egy feladatlapot, kellett (volna) írni egy óratervet (ez utóbbira egyszerűen nem maradt idő, így csak fejben gondoltam át, mit fogok csinálni, és persze így is működött az óra, csak ezt utálom, és nem szoktam csinálni pont emiatt), és kellett (volna) haladni a konferencia-előadásom anyaggyűjtés részével is, és akkor még jött ez a ránézésre fél napi munka, miközben az egészre volt kb. 2 órám hazaéréstől számítva. Végül a feladatlap meglett, mert azt nagyon muszáj volt megcsinálni, a többi meg átkerült egy másik napra, kivéve a szkennelést, amit Tomi csinált meg este, és az utalások átnyálazását, mert azt meg én csináltam meg abban a két órában.
És csütörtökön délelőtt persze mehetek vissza megint. És hétfőn leadási határidő. És tele a hócipőm.
Tudom, hogy akkor lenne egy csomó csúnya betegség, meg mindenféle szörnyűség történhetne velem és házam népével lépten-nyomon, de akkor is a középkorban szeretnék élni, amikor nem kell se tanulni, se bürokráciával szívni, csak élni kell, dolgozni és jól érezni magam.
Plusz egy: Ha valaki 4 éve egyfolytában panaszkodik, hogy nem tud aludni éjjel, mert néha sóhajt a kutya/felemeli a szárnyát a papagáj/megmozdul a pók a sarokban, de nem hajlandó meginni a langyos tejet, amit viszel neki lefekvés előtt, akkor csúnya dolognak számít, ha a nyakába öntöd a bögre tejet?
Füldugót lehet kapni a patikában, nagyon hasznos találmány. (Azzal az is kiderülhet, hogy tényleg a zaj-e a baj? "Kell ránk zaj, vektori hal terít, fánkvilág, Zita, kérjetek király új tált.")
VálaszTörlésVan itthon füldugóm, úszáshoz használom, különben begyullad a fülem. De a szóban forgó személy nem hajlandó kipróbálni. Akkor meg így járt, nem tudok segíteni.
VálaszTörlés