LizaGazdija

hogy a szervezetem teljesen iskola-kompatibilis. Mától van tavaszi szünet egészen hétfőig, és én csak tegnap reggel ébredtem iszonyú torokfájásra, és csak tegnap délután ment fel 38.5-re a lázam. Úgy érzem magam, mint egy vert sereg, DE legalább a suliból nem hiányzom.

1. Tavaly vettem egy nadrágot, ami már a vásárláskor sem volt jó rám. (Ilyesmit se előtte, se utána nem csináltam soha, pillanatnyi elmezavar lehetett.) Fél év múlva elővettem, még mindig túl kicsi volt, nem bírtam begombolni sem. Ma reggel elővettem, és jó rám!!! 2. Az új nadrágomban mentem dolgozni, és ketten megjegyezték, hogy csinos vagyok. 3. Az egyik koreai kisfiú anyukája megjegyezte, hogy fogytam. 4. Ha túl jó a nap, és kéne némi ellensúly, akkor haza lehet jönni, mert itt nem vagyok se szép, se kedves, se okos, se megbízható, de lehet, hogy teljes értékű ember sem vagyok.

A csoportunk terhes tagjának megszületett a babája, de szerencsére ma bejelentette az oktatónk, hogy egy másik csoporttársunk is terhes. Ez nagyon vicces. Off: 2012 első 3 hónapjában több mint feleannyi könyvet olvastam, mint 2011-ben egész évben.

- Megjelent a könyvem. - Megjelent a Csodaceruza 54. száma, benne a recenziómmal. - Alig voltam itthon. - Voltam edzőteremben ötször, összesen 8 órán, így megérte bérletet venni. - Elolvastam 11 könyvet.

Ez a nap pont olyan, mint a babona szerint a péntek 13 szokott lenni. Pedig nincs is tizenharmadika. 1. Mondtam, hogy elmegy a suliból az egyik kedvenc kolléganőm. Búcsúzóul vett neki egy másik kolléganő egy vázát, amire gravíroztatta az összes kolléga nevét, és mindenkitől elkért 700 Ft-ot, mert ennyire jött ki személyenként a váza meg a gravírozás költsége. Én délelőtt akartam neki fizetni, de nem fogadta el a pénzt - én ugyanis lemaradtam a vázáról. Hát, mit mondjak, nem esett jól, akkor sem, ha nem ő tehet róla. Nem arról van szó, hogy haragszom vagy megsértődtem, vagy ilyesmi, egyszerűen nem jó érzés. Nagy szerencse, hogy a távozó kolléganőnek csináltam puncsgolyót, és szép kis húsvéti tálra pakoltam, és azt odaadtam már szerdán. Igaz, hogy olyanok lettek a golyók, amilyenek, és igaz, hogy a tál nem kerámia vagy ilyesmi, hanem egyszerű műanyag, de legalább így nem érzem úgy, hogy tőlem nem kapott semmit. 2. Tegnap megint volt óralátogatás, ma meg a vázás történet után megbeszé...

Szabályok: -megköszönni, akitől kaptam, - kitenni a képet a blogunkba, - írjunk magunkról 3 dolgot, - továbbítjuk 4 bloggernek. Köszönöm szépen LCD -nek :) Továbbítjuk négy bloggernek... Izé... Azt hiszem, két emberről tudom az óriási olvasótáborból, hogy vezet blogot, úgyhogy akkor őket kérem meg, hogy játsszanak: Andit és Djokót. Érdekességek rólam: 1. Nonstop viszket a jobb szemem. 2. Ha megbetegszem, az mindig úgy kezdődik, hogy megfájdul a jobb fülem, és a torkomnak meg az orromnak is a jobb fele kezd rendetlenkedni. Mindez sokszor át sem terjed a bal oldalra. 3. Addig nem tudok elaludni, amíg le nem nyomtam a bejárati ajtó kilincsét, ellenőrizendő, hogy tényleg zárva van az ajtó.

Az elmúlt két hétben kétszer mentem a legújabb koreai sráchoz angolozni, ebből a két alkalomból egyszer sem nyitott ajtót, telefonon meg alapállapotában nem lehet elérni, folyton ki van kapcsolva. Miután az első ilyennél felhívtam apukát, mert több ötletem már nem volt, és kiderült, hogy ő éppen Koreában van, és én helyi idő szerint hajnali 1-kor hívtam, aztán másodszor csak sms-t írtam, visszaírt, hogy beszél a gyerekével, aztán majd tájékoztat. Tájékoztatott is ma délután. A gyereknek hiányzik a Koreában élő anyja, köszönik a segítséget, elnézést kérnek, amiért kétszer is halál feleslegesen utaztam két órát, és sok sikert kívánnak az élethez. Mondhatni, viszlát, és kösz a halakat. Ez nem volt egy hosszú munkakapcsolat.