LizaGazdija

Az elmúlt két hétben kétszer mentem a legújabb koreai sráchoz angolozni, ebből a két alkalomból egyszer sem nyitott ajtót, telefonon meg alapállapotában nem lehet elérni, folyton ki van kapcsolva. Miután az első ilyennél felhívtam apukát, mert több ötletem már nem volt, és kiderült, hogy ő éppen Koreában van, és én helyi idő szerint hajnali 1-kor hívtam, aztán másodszor csak sms-t írtam, visszaírt, hogy beszél a gyerekével, aztán majd tájékoztat. Tájékoztatott is ma délután. A gyereknek hiányzik a Koreában élő anyja, köszönik a segítséget, elnézést kérnek, amiért kétszer is halál feleslegesen utaztam két órát, és sok sikert kívánnak az élethez. Mondhatni, viszlát, és kösz a halakat. Ez nem volt egy hosszú munkakapcsolat.

Húzom már a strigulát, vágom már a centit április 13-ig, onnan meg április 27-ig... Kezd ez nagyon sok lenni nekem, nagyon rám fog férni egy kis üresjárat. (Az ezzel járó nulla forint mondjuk nem.) Teljesen befordultam, folyton depi vagyok, stresszelek, minden zajtól szívbajt kapok, rossz a kedvem, sírhatnékom van, nincs hangulatom és kitartásom óraterveket kiötleni... Pihenni kéne, komolyan. Talán attól jobb lenne egy kicsit.

No, hát eljött a vasárnap, még élek is, és készültem is megjutalmazni magam. Fergetegesen sikerült. 24 óra alvás, mi? Hogyne, hogyne. 6, azaz HAT óra. 8:41-kor kidobott az ágy. (Ráadásul ne feledjük, óraállítás volt, tehát ez valójában 7:41). Ez kb. annyi, amennyit bármelyik hétköznap alszom. Nesze nekem pihenés. Jó, azért volt némi jutalom a napomban. Kipróbáltam például a bögrés sütit, amire legközelebb akkor kerül majd  sor, ha büntetni akarom magam. De az tényleg jutalom volt, hogy miután rájöttem, hogy A farm, ahol élünk pilotját valóban nem mutatták be itthon, gyorsan megkerestem a youtube-on, megtekintettem, és tök jó volt. Konkrétan a Little House on the Prairie c. kötet megfilmesítése másfél órában. Ezek után most este megnéztem a sorozat 6. részét, aminél tavaly nyáron abbamaradt az újranézés. Kicsit furcsa volt, hogy a családon kívüli egyik szereplő sem kapott semmiféle felvezetést, csak úgy lettek hirtelen emberek, akik láthatóan jóban vannak Ingallsékkel, én meg vaka...

Ibolya néni 55 éves lett volna ma.

Azt még nem is meséltem, hogy a napokban találkoztam egy tinikorát éppen maga mögött hagyott lánnyal, akinek vámpírosra volt csiszolva (vagy faragva, mittomén) a foga. Mindjárt kettő. Ez vajon felnőttként jól fog jönni neki?

Karácsonyra kaptam anyuéktól a mosógép mellé, és még aznap el is olvastam az első mesét belőle, a többit meg most a héten. Mindenek előtt azt jegyezném meg, hogy gyönyörű a borító, és ugyanilyen gyönyörűek az illusztrációk az összes mesénél. Ki hinné, hogy a képen látható Amália boszorkány? Ugye? A fülszövegből az derül ki, hogy a kötetben Amália meséit olvashatjuk, és nem is baj, hogy ezt odaírták, mert másból nem derül ki, vagy csak nem olvastam elég figyelmesen. A fülszöveg elolvasásáig nem is értettem, miért szerepel minden mese rajzain Amália, amikor nem minden mese szövegében említik. Nem akármilyen meséi vannak Amáliának: csupa-csupa "eredetmese". Kiderül, hogyan születtek a csillagok, miért fekete az ember árnyéka, hogyan kaptak nevet a virágok, miért él a vakond a föld alatt, a mókus meg a fán, és még megannyi érdekes dolog. Mindegyik történet valamilyen természeti jelenséget magyaráz meg, ami nem is csoda, hiszen Amália szoros kapcsolatban áll a természettel, s...

Még októberben kezdtem el, de aztán a Harry Potter újraolvasása közbeszólt, és azóta nem került rá sor. Idén viszont az az egyik projektem, hogy elolvassam a félbehagyott könyveket, amik ott éktelenkednek a molyos adatlapomon, és ennek elolvasásával máris 50%-on állok :) Ez a második könyv Tiffany történetében, az elsőt nyáron olvastam . Még van két másik, ha jól tudom, biztos majd azok is sorra kerülnek valamikor. Tiffany most már nagylány, már a tizenegyet is betöltötte (és ismét ő a leghiteltelenebb karakter, mert továbbra sem a korának megfelelően viselkedik), így hát éppen ideje, hogy megkezdje boszorkánytanulmányait egy tapasztalt boszorkány házában. Persze nem maradhat el a veszély és a kaland, ami ezúttal egy "hiver" személyében érkezik. Nem tudom, magyarra lefordították-e már ezt a könyvet, és ha igen, mi lett a neve ennek az izének, de szó szerint kaptárazót jelentene, és egy olyan alaktalan lényt takar, amelyik az emberek félelmeiből táplálkozik, miközben igyek...