LizaGazdija

Heath Ledger ma 4 éve halt meg. Jézusom! Másnak is ilyen gyorsan rohan az idő? Mert én mondjuk azt gondoltam, legfeljebb két éve :O

A mai nap azzal kezdődött, hogy telefonra keltem: Mama megint intenzívre került, válságos az állapota, leállt a keringése, apu meg anyu már indulnak is Debrecenbe. Ez a hír megalapozta a hangulatomat egész napra, végig az estére ígért telefont vártam, hogy mi a helyzet. Közben meg óratervet írtam tonnaszám, most éppen nyomtatgatom a kiegészítő anyagokat meg küldözgetem őket magamnak e-mailben. Aztán 5 körül hívott megint apu, hogy Mama sokkal jobban lett, pár nap múlva le is kerülhet az osztályra, és sokkal jobban van, mint amikor legutóbb volt intenzíven, még lélegeztetőgépen sincs. Nagy megnyugvás ez. Ennél már csak az lenne jobb, ha sikerülne őt végre olyan szintre hozni, hogy ne kerüljön vissza a kórházba. Havonta se, ritkábban se. Mondjuk félévente, kontrollra. Az jó lenne.

Az történt ugyanis, hogy múlt héten megbeszéltük Danival, aki az unokaöcsém, hogy meg kéne inni egy valamit valahol, ha már két megállóra lakunk egymástól, aztán ez a terv némileg átalakult, és a végén meghívott magukhoz vacsorára Tomit engem, sőt Marci is jöhetett. A barátnőjét én még nem is láttam egyszer se, pedig már együtt is élnek, ebből látszik, milyen jók vagyunk kapcsolattartásban. De azért jobb későn, mint soha, úgyhogy most már az első találkozáson is túl vagyunk, és egyébként nagyon jól sikerült, nagyon szimpatikus volt Timi. A közös főzéses terv is átalakult egyébként, így Timi sütött rakott tésztát, Tomi meg csinált tiramisut, úgyhogy valamivel azért mi is hozzájárultunk az estéhez. Fél 8-ra értünk oda, 1-kor jöttünk el, ez is mutatja, hogy jó volt a buli. Jó nagyot beszélgettünk, jól megnéztük a lakást, amiben élnek, és úgy egyáltalán, minden tök jó volt. A továbbiakról még nem sokat lehet tudni, de egy biztos: legközelebb ők jönnek hozzánk.

volt a héten. Elvergődtem tanítás után a város másik feléből a Nyugatiig, mert kellett nekem egy bizonyos ruhadarab a Skálából. Nem volt. Elfogyott. Rohantam tovább, mert nagyon be kellett volna mennem a Westendbe. Ez nem jött össze, ugyanis bombariadó volt. Ekkor gondoltam arra, hogy esetleg hagyni kéne az egészet a francba, és haza kéne menni. Fel is szálltam a metróra, ami nem járt a Köki meg a Nagyvárad tér között, mert a változatosság kedvéért ismét elfüstölt kicsit egy kocsi. Az eset miatt torlódás alakult ki az útvonalon, ezért a nemrég újított gyök kettes sebesség mellett 2 percet álltunk minden megállóban. Így aztán az általában 8-9 perces hazautat sikerült 20 perc alatt megtenni. És közben szakadt az eső.

A nem annyira jó csoportommal is interaktív táblás termet kaptam a nyelviskolában, és ennek annyira örültem, hogy alig bírtam fegyelmezni magam, nehogy örömujjongásban törjek ki. Most aztán nem lesz okuk panaszra! (De, azért találtak okot, és például megtudtam, hogy a házi feladat írása nem kötelesség, ezért minden elkészített házi feladatért jutalom jár, például egy ötös.) Voltam vizsgázni abból a szörnyűséges filozófia esszéből, és ötöst kaptam!!! Mikor meglátta a kezemben a könyvet a tanárom, azt mondta: "Akkor ez egy Gumbrecht, igaz?", mire mondtam, hogy: "Igen, egy nem túl jó Gumbrecht", mire ő: "Nem rossz az, kedves Luca, egyáltalán nem rossz." Aztán kicsit beszélgettünk valamiről (tulajdonképpen a könyv két aspektusáról), aztán ötöst kaptam. Teljesen őszintén beismertem, hogy én pont annyit értek ebből a könyvből, amennyi az esszében le van írva, és nem is próbáltam meg ennél okosabbnak látszani. Úgy tűnik, ezt méltányolta a tanár úr :) Már csak...

A Csodaország folytatása, és szerintem van olyan jó, mint az első rész. Ebben a kötetben két nagyon jó ötlet van: a tükrön túl vajon nincs-e egy számunkra alapvetően láthatatlan, mégis ugyanilyen komplex világ, illetve ha egy álomban ketten is szerepelnek, vajon ki álmodja a másikat. Ez utóbbin annyira sokat nem tudok töprengeni egyébként, mert én kapásból azt mondom, ébredés után kiderül, de nyilván a filozófiában ez egyes, és leülhetek. De a lényeg, hogy maguk a kérdések nagyon tetszenek. Az egész történet egy sakktáblán játszódik tulajdonképpen, és mindjárt a könyv legelején szerepel is a sakktábla a kezdő pozícióval, valamint leírva az összes lépés a két fél részéről. Mivel én nem tudok készség szintjén sakkozni, nekem óriási kín lenne végigkövetni, melyik bábu hová lép, és akkor tényleg sakk-matt van-e 11 lépésből az ellennek, de Carroll az előszóban azt mondja, így van, én meg készséggel elhiszem neki. Ez az elgondolás is tetszik, kreatív ötlet. Ennél már csak a mezők közötti kö...

Ez múlt szombaton történt, január 7-én, csak aztán kicsit gödörbe léptem lelkileg, és nem volt kedvem írni róla, még később meg elnyelt a tenger feladat. Most sem kéne ezzel foglalkoznom, de valamikor csak akarnék, akkor gyorsan most. Este hatra kellett felmászni a pecséttel meg a frissítőként szolgáló tutti fruttival, na meg a hatezer egyéb holminkkal a Nagy-Kopaszra Nagykovácsiból. Negyed 7-re értünk oda. Lepakoltunk a kilátó aljában, leterítettük a polifoamokat, és már éppen nekiláttam a grillcsirkének, amit aznap ebédre vett Tomi, csak ebédkor nem volt rá idő, amikor 18:34-kor beállított az első induló, a 7-es számú. Erre kicsit furán néztünk, mert a túra 18:00-kor indult, de kiderült, hogy a pasi futó, és felénk kezdte a kört. (Körben elhelyezkedő hegycsúcsokat kell meglátogatni, vagy nyolc darabot, 10 óra van rá, és olyan sorrendben haladsz, ahogy jólesik.) A második látogatónk fél 8-kor ért hozzánk, nála második pont voltunk, és utóbb kiderült a netről a beszámolójából, hogy f...