LizaGazdija

A youtube-on fellelhető a teljes 1966-os rajzfilm, amit én gyorsan meg is néztem pár napja. Kezemben volt a könyv, úgy követtem, hogy mennyire térünk el Dr. Seuss történetétől, és mondhatom, hogy semennyire. A szövegen minimálisan változtattak, de alapvetően arról van szó, hogy felolvassák a mesét, és ahhoz készült mozgóképes illusztráció. Néha kerültek bele olyan szövegek, amik eredetileg nem voltak benne a könyvben, így aztán vannak ilyen jelenetek is, de nem sok, és ami van, az teljesen jól illik a történetbe. A legjobb a Mr. Grinch-dal: Nem csodálom, hogy minden karácsonykor lemegy Amerikában. Nekem is kihagyhatatlannak tűnik.

Feleséggel és férjjel. 1. Feleség. Bemelegítő köröket lefutottuk. Amúgy még soha nem találkoztunk, nem beszéltünk, nem ismerjük egymást. Feleség: "Szoktál beszélgetni Lacival" Én: "Nem" (válaszolok, mert felteszem, az előbbi kérdés lehetett) Feleség: "Értem" Én: "Miért?" Feleség: "Csak" 2. Fél órával később Férj: "Szia! Hogy vagy?" Én: "Jól, köszi. És te?" Férj: "Köszönöm jól vagyok." Tippem mondjuk van, de azért ez így elsőre talán kicsit furcsa. Meg másodikra is.

Azt hiszem, egy darabig megpróbálom mellőzni a használatát. Eddig csak az alváz rohadt meg sérült folyamatosan, most azonban azt is nyilatkozták, hogy reped a sín. Ez nem gáz egy kicsit? Egy biztos, én nem szeretnék rajta lenni, amikor egyszer eltörik az a sín, úgyhogy megoldom az életem villamossal, vagy ha kell, gyalog, de erről szó sem lehet.

Lassan a végére érek a beszerzésnek. Már csak két embernek kell ajándékot kitalálni, a többieknek csak a csokijuk illetve sütijük nincs még meg, de ez utóbbi hétvégén elkészül, előbbit meg mindig az utolsó percben szerzem be, nehogy megfeledkezzek róla. A korábban említett karácsonyi ajándék végül előkerült, öröm és boldogság. A héten még három ajándékot szereztem be, ebből kettő elég viccesre sikerült. Mármint a beszerzés. Az első esetben kis túlzással végigjártam a hármas metró vonalán található Anima Könyvesboltokat, míg sikerült az Ecseri úton rábukkanni a vágyott könyv utolsó példányára. Nagy boldogan fizettem, mondtam az eladónőnek, milyen nagyon örülök most ennek, mert így este postára tudom adni (a molyos húzottamnak, by the way), majd átrongyoltam a Sparba, vettem ezt-azt, és a kasszánál feltűnt, hogy nincs meg a könyv. Visszamentem az Animába, ahol is kiderült, hogy lazán otthagytam a pulton. Ez milyen már? A második esetben soha nem látott helyeken barangoltam kb. fé...

Amióta nem meséltem a folytatásos szappanoperánkról, megint elromlott ez a nyomorult. Azóta megjavult, mert apu megint megjavította, de még előtte mondta Tomi, hogy kéne venni egy újat. - Te milyet szeretnél? - kérdezte. - Én egy mosómedvét szeretnék. Ott tartanánk a fürdőszobában. Jobban megérné őt etetni, mint a gép miatt idegesíteni magam kéthetente - válaszoltam. Néha kicsit irigylem Hófehérkét . (A linken 10:00-tól látható a vonatkozó jelenet. Érdemes viszont 7 percnél kezdeni. Mondhatni, priceless, ahogy a kis hölgy kiosztja a feladatokat: ti elmosogatjátok az egész konyhát elöntő szennyes edényt, ti letörlitek mindenről a méteres port, ti kidzsuvázzátok a még soha ki nem takarított kandallót, én meg addig sepregetek :D)

Nemrég olvastam John Grishamtől a Skipping Christmast , és mostanra jutottam el odáig, hogy a filmet is megnéztem. Ez az első szki-mentes napom a téli szünetben, és ezt takarítással meg tanítással ünnepeltem (bárhogy is hangozzon is, ez nem panasz, örülök neki), úgyhogy pihenésképp megnéztem a filmet most délután. Az előzetes elég rosszul sikerült, gyakorlatilag a legbénább jeleneteket sikerült összevágni, ezért arra számítottam, az egész film gagyi. De nem. Nem sok mindenben tér el a könyvtől egészen a végéig, és amiben eltér, az nem tesz hozzá a történethez. A végén viszont több jelenet is volt, ami a regényben jobban sikerült. Az előzetesben is ott van, amikor Frohmeyer közli az utca lakóival, hogy a közösségnek össze kell fognia, mert egy mindenkiért, mindenki egyért, blabla, szokásos amerikai nyál. Grisham erről egy szót sem ejtett, és valójában sokkal természetesebb és szimpatikusabb, hogy szájbarágás nélkül mozgósítják erőiket a szomszédok, amikor a deviáns utcabeli bajba ke...

Most először nem a vasárnapról beszélek, mert nincs itthon a fényképezőgép, amin a képek vannak, és akkor hogyan illusztráljak. Beszélek inkább a máról. A szüleim már reggel 7-kor küldtek SMS-t, és amikor válaszoltam, fel is hívtak. (Én szakasztott ugyanígy jártam tegnap Gabival, csak én nem a korai, hanem a kései óra miatt nyitottam üzenettel.) Aztán a suliban a kollégák is kívántak nekem boldogat. Amikor az órámról már majdnem hazaértem, ránéztem a telefonomra, és láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom meg öt üzenetem, és elsőre félhangosan kiszakadt belőlem egy "Mi a...", aminek a vége "fene történt?" lehetett volna, mert amióta Mama kórházban van, frászt kapok, ha egynél több hívás vagy üzenet áll sorba a telefonomon. De megnéztem, mi történt, és kiderült, hogy névnapom van, aminek alkalmából az összes barátnőm felköszöntött, és ettől széles vigyor ült ki az arcomra, ami egészen estig kitartott, és akkor is csak a fáradtság törölte le. A facebookon is sok ü...