LizaGazdija

Kis szösszenetek mindenféle témáról, főleg Janikovszky Éva életéből. A legtöbbje nagyon vicces, például a szimbolikus karácsonyon hangosan röhögtem, és mind tele van nagy igazságokkal. Van viszont néhány nagyon nyomasztó és szomorú, például az utolsó kettő. Az öregedés folyamata és ténye nem vidám, még ha úgy is ír róla J.É., mintha az lenne. És az sem vicces, hogy meghalnak az ember körül a szerettei. Ez utóbbit mondjuk nem is próbálja úgy ábrázolni, mintha vicces lenne. Érdemes elolvasni, csak azt sajnálom, hogy az illusztrációkból kimaradtam (e-könyvben olvastam). 5 pontot kapott

Anyuék tegnap reggel érkeztek haza egy hét után Pomorjéből, ami egy kevésbé felkapott üdülőtelep Napospart és Bourgas közelében. Kimentem eléjük a reptérre, aztán némi gubanc után eljutottunk a kocsijukhoz, és hazamentünk hozzájuk. Nagyon sok szépet hoztak, én pl. kaptam rózsából készült krémet, testápolót, sampont meg parfümöt, mivel Bulgária a rózsáról híres. Meg kaptam kagylóból készült nyakláncot is, amihez anyu ugyanolyan nyakláncból csinált fülbevalót is. (Ez azonnal el is szakadt, ami miatt szomorú vagyok, de megkérem majd anyut, hogy javítsa meg nekem. Tök szép egyébként, anyunak és Katának is nagyon jól áll az ugyanolyan szett.) A képek alapján Bulgária érdekes hely, legalábbis ez a része. A legviccesebb az, amikor két hatalmas szálloda között egy telken van egy kidőlt-bedőlt falú, félig beomlott tetejű faház, amit laknak is, és az udvarán paradicsomot termesztenek. Az se kutya, amikor a google maps mutatja, hogy van egy belső tava a szigetnek, de képtelen rábukkanni anyuék, m...

Szegény. Én szurkoltam neki. Nyugodjon békében!

Elsőre azt hittem, a cím a WiFi-re szóvicc, de kis utánajárással kiderítettem, hogy nem. Itt lehet részletesen olvasni a valódi Wee Freekről, de annyi a rövid lényeg, hogy ők egy skót felekezet tagjai. A címszereplők a könyv szerint kék manók, akik nagyon gyorsan mozognak, folyton lopnak, felfogásuk szerint a földi élet már a halál utáni élet, skót szoknyát viselnek, és skót akcentusban beszélnek. A történet röviden arról szól, hogy Tiffany Aching, egy kilencéves kislány furcsaságokat fedez fel a családja farmján és környékén: megjelennek ezek a kék manók, eltűnik egy birka (soha nem esett még meg ilyesmi), egy szörny ugrik elő a folyóból, valamint egy fej nélküli lovas is felbukkan. A városba látogató Miss Tick, a boszorkány világosítja fel a kislányt, mivel áll szemben, ráadásul még Tiffany kisöccse, Wentworth is eltűnik. (Tiffany ezt alapvetően nem nagyon bánja, úgyis csak édességért visított álló nap, de mert az anyukája szomorkodik, úgy dönt, visszaszerzi a kölyköt.) Ha véget aka...

Aki elhitte nekem, hogy a gránát mint kedvenc ásvány hülyeség, annak most elmondom, hogy tévedtem. Tessék, itt van némi gránát (féldrágakő):

Tényleg nem érzem úgy, hogy mindenbe bele kell kotyognom, de annyit azért szeretnék elmondani nagy sejtelmesen, hogy sok-sok ember szórakozását tönkretenni nem menő. Akkor sem, ha joguk van hozzá.

Csütörtökön volt július 21., ráadásul 2011-ben, következésképp ekkor volt a hatodik évfordulónk. Idén még csak nem is terveztünk semmi nagyszabásút (tavaly volt ugye a meghiúsult hajókázás), aztán mégis egész jól sült el az egész. Reggel dolgoztam, aztán könyvtárba mentem, mert még szerdán észbe kaptam, hogy két hete kértem ki egy helyben olvasható könyvet, és csak két hétig őrizgetik a kedvemért. Szerencsére 9-ig tanítok, és fél 10-re odaértem a Ferenciekre, de csak 10-kor lehet bemenni, ami még úgy is nagyon sok idő, hogy kedvességből 9:50-kor beengedett az egyik recepciós. Biztos megsajnált, mert a laptopot is hurcolásztam magammal, és az bazi nehéz. (Michael Moore egyik filmjét nézzük a csoporttal, tök érdekes, csak olyan pofátlanul manipulatív, hogy kedvem lenne odamondogatni a bácsinak.) De a lényeg, hogy megkaptam a könyvet, amit 1876-ban fordított egy Móricz keresztnevű illető. Meg is találtam benne azt az idézetet, amit a második kisregény írónője volt oly drága az egyik fejez...