LizaGazdija

Megvolt egyébként az első Liza vs. Marci meccs. Egy csonton sikerült összekapni.

Hajnali 5:12-kor arra ébredtem, hogy dörög, villámlik, és veri az eső az ablakot. Az jutott eszembe, ez milyen értelmetlen dolog, hogy kora hajnalban ilyen vihar legyen. Már hétfőn délben is pont erre gondoltam. Azt hiszem, az egyedüli értelmes időpont egy viharnak este 9 és 10 között van. Gondolom, nem ért egyet velem az, aki nyári estéken bulizni jár. Vihar van a kis lelkemben is, az állatorvos kavarta. Nem elég, hogy Liza vedel és pisil non-stop, pár napja folyik az orra is, ami definitely nem jó jel. Tomi arra gyanakodott, hogy esetleg sikerült benyalni egy kis szopornyicát, és mert Marcit elvállaltuk megőrzésre délutánra, Lizát gyorsan ki kellett vinni az orvoshoz még délelőtt, mert ha fertőző beteg, akkor Marci nem jöhet ide, nehogy elkapja. Vártunk majdnem egy órát, ami hagyján, hiszen nem időpontra mentünk. Bekerültünk, elmeséltük a tüneteket, mire vettek vért a kutyától, majd tíz perc múlva megint, mert hátha nem sima cukorbetegsége van (3,60 a cukra, az nuku), hanem hipofízis...

Időtlen idők óta nem írtam semmit elolvasott könyvről, pedig folyton olvasok. Vagy a négy Pán Péter valamelyikét, vagy arra a jó kis vizsgára azt a tizenkét jó kis szakirodalmat, de valamit mindig. Gondoltam is már rá, hogy a vizsga könyveinek adatlapját szépen felveszem a molyon, és bejelölöm mindet olvasottként, de még küzdök azzal az elhatározásommal, hogy a molyon csak a szépirodalmat jelölöm. Szóval végre elolvastam a Piszkos Fredet. Nagyon viccesen történt. Jöttem haza az órámról múlt hétfőn, bementem a boltba egy kefírért, és a kasszánál ott volt az Alexandra és a Népszabadság Rejtő sorozatának 17. része 850 forintért. Én meg megvettem, és még hazafelé elkezdtem olvasni. Mostanra értem csak a végére, mert azért kicsit sok dolgom van mostanában: Pán Pétereket olvasok orrvérzésig, aztán próbálok előadást fabrikálni a tapasztaltakból, készülök a heti kettő darab órámra (de milyen sokat!), olvasom a vámpírokat, és tűnődöm egy-egy mondatuk lehetséges fordításain (és aggódom, el ne fe...

Délelőtt kimentem a Vörösmarty térre megint, vettem egy Nagy-Bandó könyvet (nyilván mesének kell lennie, mert verseket már olvastam tőle), majd dedikáltattam a szerzővel. Most már visszanyertem a lelki békémet, de nagyon bántott volna, ha senkivel semmit nem dedikáltathatok. Negyed 1 körül megérkeztem anyuékhoz, ahol a két kicsi kapott gyereknapi ajándékot utólag, és nagyon örültem neki, hogy örülnek az egy-egy könyvnek. Amit Bence kapott, azt még nem ismertem eddig, csak beleolvasgattam, és tetszett, amit Matyi, az az egyik kedvenc mesém volt régen, ezért is csaptam le rá, amikor megláttam. Ebédre volt jó kis "görög" gyümölcsleves, sült hús meg rizs barackkal és sajtmártással, végül egy mini Magnum pro Kopf. Nagyon jó volt ez is. Kis sziesztázás után nekivágtunk a városnak, és meg sem álltunk a Margitszigetig. Van ott egy kézműves vásár. Mint kiderült, ez vagy hat standból áll, szóval kb. tíz perc alatt végignéztük. Úgyhogy eltöltöttünk egy kis időt a zenélő szökőkútnál, a...

Rengeteg stand van, tömegnyomor, néhány ismerős, sok ismert ember (pl. Nagy-Bandó András, Vágó István, Tótfalusi István, Böszörményi Gyula, Moldova György), sok szép könyv. Idén nem kaptam egyet sem, pedig lett volna, akihez odamentem volna dedikáltatni, de hát ez most így alakult. Jellemző egyébként, kinél állt a legnagyobb sor dedikáláshoz, és ez valahol szomorú is. Még hétfőig tart a program, akinek ideje engedi, látogasson ki.

Liza reggelre keresztbe fordult a szobaajtó előtt, de úgy, hogy esélytelen volt tőle kinyitni az ajtót. Nekem meg muszáj volt kimennem a szobából. Megsimogattam kicsit, kértem, hogy menjen már odébb, mire kinyitotta az egyik szemét, röviden végigmért, aztán visszacsukta, és hortyogott tovább. Úgyhogy a feneke alá nyúltam, és elfordítottam 90 fokkal, majd kimentem. És nem ébredt rá fel.

1971   1990   2011