Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány
Időtlen idők óta nem írtam semmit elolvasott könyvről, pedig folyton olvasok. Vagy a négy Pán Péter valamelyikét, vagy arra a jó kis vizsgára azt a tizenkét jó kis szakirodalmat, de valamit mindig. Gondoltam is már rá, hogy a vizsga könyveinek adatlapját szépen felveszem a molyon, és bejelölöm mindet olvasottként, de még küzdök azzal az elhatározásommal, hogy a molyon csak a szépirodalmat jelölöm.
Szóval végre elolvastam a Piszkos Fredet. Nagyon viccesen történt. Jöttem haza az órámról múlt hétfőn, bementem a boltba egy kefírért, és a kasszánál ott volt az Alexandra és a Népszabadság Rejtő sorozatának 17. része 850 forintért. Én meg megvettem, és még hazafelé elkezdtem olvasni. Mostanra értem csak a végére, mert azért kicsit sok dolgom van mostanában: Pán Pétereket olvasok orrvérzésig, aztán próbálok előadást fabrikálni a tapasztaltakból, készülök a heti kettő darab órámra (de milyen sokat!), olvasom a vámpírokat, és tűnődöm egy-egy mondatuk lehetséges fordításain (és aggódom, el ne felejtsem a tök jó ötleteimet, mire a fordításhoz jutok kb. két hét múlva). Tehát nem unatkozom, ezért Piszkos Freddel nagyon lassan haladtam.
A főszereplő Fülig Jimmy, aki a szép, gyöngymarkolatú kését mindig valaki hátában felejti, amikor meg munkát talál, akkor mindjárt kettőt, ezeket egyszerre. Mint pincér és kazánfűtő megismerkedik St. Antonio őfelségemmel, aki mellől rejtélyes módon kihal Mr. Gould, aki régen herceg, végül pedig helyet cserélnek az ifjú trónörökössel. Mindketten érdekes kalandokba keverednek, és nem is olyan könnyű kikeveredni belőlük, de azért a végén sikerül, és a történet vége persze happy end. A legviccesebb részek Fülig Jimmy naplóbejegyzései. Egyébként tudta valaki, hogy nevezett személy még csak 20 éves? Ja, és 5 pontos a könyv.
Szóval végre elolvastam a Piszkos Fredet. Nagyon viccesen történt. Jöttem haza az órámról múlt hétfőn, bementem a boltba egy kefírért, és a kasszánál ott volt az Alexandra és a Népszabadság Rejtő sorozatának 17. része 850 forintért. Én meg megvettem, és még hazafelé elkezdtem olvasni. Mostanra értem csak a végére, mert azért kicsit sok dolgom van mostanában: Pán Pétereket olvasok orrvérzésig, aztán próbálok előadást fabrikálni a tapasztaltakból, készülök a heti kettő darab órámra (de milyen sokat!), olvasom a vámpírokat, és tűnődöm egy-egy mondatuk lehetséges fordításain (és aggódom, el ne felejtsem a tök jó ötleteimet, mire a fordításhoz jutok kb. két hét múlva). Tehát nem unatkozom, ezért Piszkos Freddel nagyon lassan haladtam.
A főszereplő Fülig Jimmy, aki a szép, gyöngymarkolatú kését mindig valaki hátában felejti, amikor meg munkát talál, akkor mindjárt kettőt, ezeket egyszerre. Mint pincér és kazánfűtő megismerkedik St. Antonio őfelségemmel, aki mellől rejtélyes módon kihal Mr. Gould, aki régen herceg, végül pedig helyet cserélnek az ifjú trónörökössel. Mindketten érdekes kalandokba keverednek, és nem is olyan könnyű kikeveredni belőlük, de azért a végén sikerül, és a történet vége persze happy end. A legviccesebb részek Fülig Jimmy naplóbejegyzései. Egyébként tudta valaki, hogy nevezett személy még csak 20 éves? Ja, és 5 pontos a könyv.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése