LizaGazdija

"Ön nem ért a kertészethez, kitépi az ibolyát, és még harminc gilisztát kap egy hónapra - nyavalyát! Hogyha kertész akar lenni, ásson máshol, ha lehet, Vakond Uram, elbocsátom, ki van rúgva! Elmehet!"

A vendégségnek összehasonlíthatatlanul kellemesebb része, amikor itt vannak a vendégek, mint a hazamenetelük után következő mosogatás.

Múlt héten a kevés megtartott óráim egyikén megpróbált kedveskedni az egyik tanítványom. - Azt vettem észre, hogy az elején még próbáltál sokat beszéltetni minket, de láttad, hogy nem megy nekünk, és most már nem beszéltetsz. Mivel ez óra végén történt, visszakérdeztem, minek az elejéről beszél, de nem az óráéról, hanem a tanfolyaméról. Mondtam, nem vettem észre ilyen változást, és nem is lenne nagyon okos részemről ilyet csinálni, mert ha látom, hogy nem megy a beszéd, ezért nem erőltetem, attól senki nem fog megtanulni beszélni soha az életben, úgyhogy ez nem egy jó taktika. Kaptam is érte olyan pillantást, de olyat, pedig mosolyogtam végig. Na, hát ez nem jött össze.

Az író 1898-tól 1963-ig élt, többek között teológus és középkor kutató is volt, ez a két minősége a legfontosabb szerintem a Narnia krónikái szempontjából. Egyébként a wikipedia szerint nem volt túl nagy hír, hogy az író meghalt, mert vele egy napon halt meg Aldous Huxley is, és ennél is nagyobb port kavart, hogy aznap ölték meg Kennedy elnököt. A Narnia krónikái hét kötetből áll. Kronologikus sorrendben A varázsló unokaöccse az első történet, valójában ez készült el a hét könyv közül hatodikként, a regényfolyamot Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény indította. Talán érdemes lett volna hatodikként olvasni, mert akkor egy csomó kérdést megválaszolt volna, amikre már nagyon kíváncsi lettem volna. Hát, így majd nem lesznek kérdéseim, vagy legalábbis nem ezek lesznek azok. A történet főszereplői Digory Kirke és Polly Plummer, két Londonban élő gyerek, egymás szomszédai. Digory, aki a későbbi főszereplő négy gyerek vidéki rokona, a nagybátyjához és a nagynénjéhez költözik, amikor az...

Hogy megörültem a sok olvasásomnak, aztán hogy leszoktam az olvasásról a héten, míg itthon fetrengtem.

Ma ünnepeltük, nálunk. A készülődésre megint felhasználtuk a teljes rendelkezésre álló időt, még csúsztunk is, ez nálunk valamiért mindig így történik. Mindenesetre lett borsóleves, sajtos-sonkás csirkemell krumplipürével és rizzsel, végül desszertnek tiramisu. (Egyedül kellett desszertet csinálnom tegnap, és a sütőnkkel nem vagyok jóban, ezért kellett sütés nélkül megoldani a torta kérdését.) Az ünnepelt kapott egy csomó ajándékot, volt nagy játszás, rohangálás (ebben már Matyi is részt vett), pakolászás, aztán este jó nagy séta, hogy a család is megismerkedjen Marcival. Marci nagy örömmel fogadott mindenkit, Bencét például lendületből telibe nyalta, na de ő már csak ilyen :) Bence továbbra is fenntartja azt a véleményét, hogy Rozi alatt azért van újság, mert sokat olvas. Egyébként rengeteg időt töltött Rozival és a maradék két hallal is, és nagyon sok mindenre emlékszik a lakásból meg a tárgyakból, pedig majdnem egy éve, hogy utoljára itt járt. Ja, be kell szereznünk legalább egy, op...

Most már annyira emlékeztet a helyzet a "most vegye meg, világbajnok termék, csak most, csak önnek, csak ma személyes akció" jellegű reklámokra, hogy őszintén meg fog lepni, ha tényleg lesz workshop a mondott helyen és időben.