LizaGazdija

Aki magát futárnak kiadva átad egy csomagot egy vendéglátói egységnek azzal, hogy fél óra múlva jön érte a tulaj, és a csomagért elkér 39900 Ft-ot, miközben abban egy 500 Ft-os, vény nélkül kapható gyógyszer van meg egy tájékoztató egy patikából, ő maga pedig rohadtul nem futár, annak azt kívánom, a teljes összeget költse gyógyszerre, és még ez se segítsen rajta.

Jött egy levél, Vörös Begy írt: "Édes kedves Törpikém! A távolból üdvözöllek, én jól vagyok, s te miként? Szerencsére sose fázom, tollkabátom jó meleg, azt kívánom, legyen mindig bőven magod s kenyered! Szeretettel gondolunk rád, Csip és Pip is itt csipeg, nem felejtünk, hazavágyunk: Vörös Begy s a többiek."

tényleg a politikus a legundorítóbb állatfaj.

Persze mire a következőkben vázolt esemény bekövetkezett, már jó 4 órája elindult a napom, de ez most részletkérdés. Az előzményekről annyit, hogy elmentem tanítani, hazafelé bevásároltam a chilis babhoz, majd hazajöttem. Tomi fürdött, a kutya még aludt. Aztán a kutya felkelt, mikor meglátta Tomit, azt hitte, megy sétálni, majd innentől számítva még legalább negyed óráig nem ment, mert Tomi kicsit elúszott az idővel, és már nem tudta levinni, ezért megbeszéltük, hogy együtt megyünk le, én sétálok a kutyával, ő meg sétál a munkahelyére. Viszont nekem vissza kellett öltöznöm, ami meg kb. öt perc volt a hatvan réteg hacukával, amit ilyenkor hordok. Szóval Tomi végül rárakta a kutyára a pórázt, felvette, majd amikor rajtam már kabát is volt, átadta nekem. Itt követtük el azt a hibát, hogy még csevegtünk kicsit az ajtóban, mert azt hittem, egyszerre indulunk, de aztán Tomi felvilágosított, hogy ő még a szemetet is lehozza, ami újabb két perc szöszölés, ezért én elindultam, hogy szegény kuty...

Ha turistát látok térképpel a kezében tanácstalanul toporogni valahol, oda szoktam menni, és megkérdezem, hová tart, aztán útba igazítom. A mai esettől azért leizzadtam. Az történt, hogy feljöttem a Deákon a kettes metrótól a hármashoz, amikor azt vettem észre, hogy egy 50-es férfi ordít egy vele egykorúnak tűnő nővel, aki kedvesen-mosolygósan-halkan próbál érvelni valami általam nem ismert nyelven, miközben mindketten a térkép fölé görnyednek. Aztán a pasi egyszer csak nyakon vágta a nőt. Ott, mindenki előtt, a metróállomás közepén. Ettől első körben lefagytam, másodikban gondolkodóba estem, mit lehetne tenni. Közben a nő érvelt tovább halkan, a pasi ordított, aztán még egyet lekent a nőnek. Majd ordított tovább. Ekkor döntöttem úgy, hogy a legelbűvölőbb mosolyomat fogom elővenni, odamegyek hozzájuk, és megkérdezem, hová szeretnének menni. Egy hirtelen jött halkabb fázist választottam erre, nehogy úgy tűnjön, mintha bele akarnék avatkozni a magánéletükbe, pedig részben igen. Mire odaé...

Múlt hétfőn, amikor havazni kezdett, és hazafelé jöttünk az orvostól, Lőrincen láttuk, hogy egy kocsi felhajtott a villamossínre. De nem csak úgy szimplán: nem alacsony padka választja el azon a részen a síneket az úttesttől. Volt daru meg rendőrség, ami kell. Pár perccel később egy piros lámpánál belénk szaladt a mögöttünk haladó kocsi, de szerencsére csak a vonóhorogra futott fel. Azt hiszem, ez a két eset volt számomra annak illusztrációja, mit tesz egy kis hirtelen időjárás-változás. Vettünk még múlt héten gabonapelyhet, hogy ha elfogy a felvágott, és elfelejtenék újat venni, melegszendvics hiányában is legyen mit reggeliznem. Nos, a felvágott tegnap fogyott el, így ma ettem először gabonapelyhet tejjel reggelire. Szerintem hónapok óta nem voltam olyan rosszul, mint utána legalább egy órán át, majdnem lemaradtam az egész napi programomról, pedig volt mit csinálnom bőven. Ennek a történetnek meg az a tanulsága, hogy nem kell időről időre megpróbálni olyat reggelizni, amiről tudom, h...

3/4 7 körül arra lettem figyelmes, hogy valami meglökte a széket, amin ültem, mindezt kísérte egy olyan morajlás, mint mikor elmegy a ház előtt a villamos, csak hangosabb, aztán mikor lehajoltam tréfásan leszidni a kutyát, amiért lökdös, azt láttam, hogy a kutya ugyan sehol (de, az előszobában várta Tomit), viszont megint jött egy lökés. El nem bírtam képzelni, mi volt ez, aztán 7-kor beléptem a facebookra, ahol már többen kiírták, hogy földrengés volt, majd magam is megtaláltam az erről szóló cikkeket. Állítólag évente 5-10 érezhető földrengés van Magyarországon. Hát, nekem ez volt az első. Egyiptomban most már száznál is többen meghaltak, éles lőszerrel lövik a tüntetőket, akik viszont törnek-zúznak. Többek között az Egyiptomi Múzeum kincseit is szétverik, például tönkretettek már két múmiát, a kár felbecsülhetetlen. Tömegpszichózis, értem én, de ezt annyira nem kéne... A saját kultúrájuk és történelmük emlékeit megrongálni... Nagyon nagy kár. Közben a leégés veszélye fenyegeti a rég...