LizaGazdija

Ez volt a mai program. Fél 5-ös kelés után 6 előtt átvittük a kutyát Tomi anyukájához, majd elmentünk a Szent Imre térre, ahonnan a busz indult fél 7-kor. Illetve indult volna, mert volt egy kis fennforgás meg egy kis késés, úgyhogy csak 6:50-kor vágtunk neki az útnak - nem osztott, nem szorzott, így is korábban értünk mindenhova, mint amit 6:30-as indulással kalkuláltak. Számomra vicces módon elsőként a Bécs egyik külvárosában található Huma bevásárlóközpontban álltunk meg először, ahol figyelmünkbe ajánlották az Interspar és a Metro meglátogatását. Minderre két órát kaptunk. Bementünk hát az Intersparba, ahol csokifronton nagyon eltérő a kínálat az itthoni boltokhoz képest, úgyhogy csokiból fel is tankoltunk. Liza például kapott "valami" gyanánt egy hatalmas Mikulást, ami annak ellenére 89 cent, hogy minőségi csoki. Úgy két hét alatt tervezem odaadni neki, de az első kis letört darabkát már ma este megkapta jutalomnak, mert jó kutya volt egész nap. A Humából egyébként azt a...

Még az is előfordulhat, hogy órán megkérnek minket, foglaljuk össze az egy hete emilben elküldött dolgozatunk lényegét a csoporttársak előtt, majd az összefoglaló végén kiröhög minket a tanárunk, és elmondja, hogy ez egy krimiregény, amit írtunk, és nincs benne az, hogy..., ami egyébként benne van, és gyúrjunk még erre. Most van az, hogy nem értem, mit szeretne, viszont nem is érdekel. Nyilván ki fogom bővíteni még egy oldallal azt a részt, amit egyáltalán észre sem vett. De ezen azért kellemesen feldúltam magam.

Liza ma már lesétálta a szokásos távunk felét, ivott tejet, ivott vizet, és hetek óta először reggelizett is, sőt szintén hetek óta először bevette a gyógyszerét trükközések nélkül. Ez utóbbi nagyon aranyos jelenet volt. Kiszedtem a kajáját a táljába, aztán kértem, hogy várjon, és májkrémet nyomtam a fájdalomcsillapító köré, majd odakínáltam a kutyának. Persze nem kérte, menjek már, hát ott a reggeli, inkább az, mint a májkrém. Továbbra is mellette guggolva felraktam a tálat a pultra, és odatoltam elé a májkrémet. Erre Liza odarohant, körbeszagolta a tál hűlt helyét, teljesen kétsége esett, aztán egy mozdulattal kikapta a kezemből a májkrémet, lenyelte, majd várta, hogy visszaadom a tálat. Hát igen, megfelelő érvkészlet szükségeltetik egy idős kutya meggyőzéséhez: ha nem veszed be a gyógyszert, nincs reggeli, így jártál. Azonnal átgondolja az álláspontját :)

Ez található a Corvin közepén, és hétfőn egy Mikulás is üldögélt előtte, aki ölébe vette a gyerekeket, és meghallgatta, mit szeretnének karácsonyra. Alapvetően aranyos dolog ez, és más bajom sincs vele, mint hogy nem illik a mi kultúránkba. A magyar gyerekekhez december 5-én éjjel jön a Mikulás, hoz csokit és/vagy virgácsot, esetleg valami apróbb nem csoki jellegű ajándékot, és a gyerekek mindezt december 6-án reggel találják meg az előző este ablakba tett, kipucolt csizmában. Egyes családoknál ugyanez 6-án éjjel és 7-én reggel történik, de ez nem oszt, nem szoroz. Karácsonykor viszont az ajándékokat a Jézuska, egyes családoknál az angyal hozza. De semmiképp nem a Mikulás. Ezért nincs is sok értelme, hogy a gyerek megsúgja a Mikulásnak, mit szeretne karácsonyra, mert a Mikulásnak a karácsonyhoz semmi köze nincs. Nálunk. Jó, hogy megtetszett sokaknak az amerikai filmekben látott Mikulás ölében üldögélős program, csak tényleg, nehezen illik ide. Szerintem ez a gyerekeknek is nagyon fura,...

Többek között azért, mert ha valaki feltépi a bolt ajtaját, és a lépcső tetejéről lekiabál nekik, tartanak-e fésűt, arra így reagálnak: http://www.bookstation.hu/search/f%C3%A9s%C5%B1

Tegnap volt egy éve, hogy gimibe mentem tanítani. Ma van 30 éve, hogy egy őrült a nyílt utcán agyonlőtte John Lennont.

nap volt ez a mai, mert a tegnapi fellángolás után ma se sétálni, se inni, se pisilni nem volt hajlandó a kutya. Csináltam a kajájából tejjel turmixot, azt kanalaztam Lizába, ő meg egy ideig nyelte, aztán hagyta kifolyni. Ugyanez volt a vízzel is, csak azt vattából csavargattam a szájába. Én délután 3 felé már rendesen kétségbe estem, mert nagyon rosszul nézett ki a bágyadt kis fejével, ahogy elhagyta magát. Úgyhogy este átjöttek anyuék, és elvittek minket az orvoshoz, ahol Liza kapott infúziót, antibiotikumot, fájdalomcsillapítót meg vízhajtót. Már a rendelőben felélénkült, elkezdett érdeklődni, mindenkit megnézett, ahogy szokta. A 200 ml infúziótól meg a vízhajtótól már elfelé jövet pisilt az utcán, aztán még egyszer, amikor kiszálltunk a kocsiból. Amikor felhoztuk, azonnal rávetette magát a tejre, amit reggel tettem a táljába, aztán a másik tálból befalta az összes kaját, és kért még, bár a második adagot nem ette meg teljesen. Aztán bejött, kicsit eltöprengett, hogy a saját pokrócá...