Advent Bécsben

Ez volt a mai program.

Fél 5-ös kelés után 6 előtt átvittük a kutyát Tomi anyukájához, majd elmentünk a Szent Imre térre, ahonnan a busz indult fél 7-kor. Illetve indult volna, mert volt egy kis fennforgás meg egy kis késés, úgyhogy csak 6:50-kor vágtunk neki az útnak - nem osztott, nem szorzott, így is korábban értünk mindenhova, mint amit 6:30-as indulással kalkuláltak. Számomra vicces módon elsőként a Bécs egyik külvárosában található Huma bevásárlóközpontban álltunk meg először, ahol figyelmünkbe ajánlották az Interspar és a Metro meglátogatását. Minderre két órát kaptunk. Bementünk hát az Intersparba, ahol csokifronton nagyon eltérő a kínálat az itthoni boltokhoz képest, úgyhogy csokiból fel is tankoltunk. Liza például kapott "valami" gyanánt egy hatalmas Mikulást, ami annak ellenére 89 cent, hogy minőségi csoki. Úgy két hét alatt tervezem odaadni neki, de az első kis letört darabkát már ma este megkapta jutalomnak, mert jó kutya volt egész nap. A Humából egyébként azt az emléket fogom őrizni várhatóan, hogy 30 percet álltam sorba a WC-nél, mindezt úgy, hogy a női és a férfi WC előtt is kilométeres sor állt, és a férfi WC előtt is csak nők toporogtak. Hát igen, megrohamozta az áruházat vagy 3-4 magyar turistacsoport, akiket valamilyen oknál fogva bevásárlóközpontba visznek. Ezt tökre nem értem egyébként, bár ténykérdés, hogy az időnkből később nem hiányzott ez a két óra.

Bécsbe érkezve az idegenvezetőnk elmondott néhány érdekességet a városról. Többek között ilyenek hangzottak el, hogy járt itt Hurcsov, és hogy Szent Istvánt, aki a Stephansdom névadója, i.e. 37-ben kövezték halálra, amiért azt hirdette, Jézus Isten fia. Mondhatni, a hölgy nem mindig állt a helyzet magaslatán.

Bécsben először a parlamentet néztük meg egy helyi idegenvezető és egy rögtönzött tolmács irányításával. Az idegenvezető nagyon jófej volt, és gyönyörű kiejtéssel beszélt, majd elolvadtam. Az épület kívül-belül nagyon szép, de azért kár, hogy a három ülésteremből kettő megsemmisült a második világháborús bombázásban, és utólag építették vissza.

A parlament után még volt három és fél óra a busz indulásáig, úgyhogy mi anyuékkal és Gabiékkal elsétáltunk a Stephansdomhoz. Körbejártuk, de a toronyba nem mentünk fel, mert 3,50 euró lett volna fejenként, és ezt kicsit sokalltuk. Aztán a gyönyörűen feldíszített utcákon visszarohantunk a parlament mellé, a Rathaus előtti téren található Christkindlmarktra, vagyis karácsonyi vásárra. Ajándékot egy szemet sem találtunk, pedig voltak szép dolgok, csak nem azoknak, akiknek kerestünk. Ekkora tömeget, mint ami ott volt, még talán sosem láttam, döbbenetes volt. A bódék egy részéhez konkrétan nem lehetett odaférni, annyi rengeteg ember volt, és többször elveszítettük egymást a tömegben, ráadásul ment a lökdösődés, amitől én egy idő után elveszítettem a türelmemet, és akkor egy ideig rosszul éreztem magam. Végül csak puncsot vettünk szép karácsonyi bögrével. Anyuék szerint a lötty, amit kaptak, legfeljebb rosszul sikerült forralt bor volt, de semmiképp sem puncs, én meg nem tudok nyilatkozni, miután puncsot még életemben nem ittam, és most is a Jugendpunsch, vagyis az alkoholmentes változat mellett döntöttem. Ez finom volt, de nem állítanám egyértelműen, hogy nem tea volt :) A vásárban egyébként kockásra fagytunk, iszonyatosan hideg volt. Nekem már a Bécsbe érkezés utáni harmadik percben beázott a csizmám, úgyhogy én a nap végére már egyáltalán nem éreztem a lábujjaimat, és Pestig sem olvadtam ki, az volt a nagyon kemény.

A nap végén a találkozási ponthoz a megbeszélt idő előtt fél órával értünk, így bőven jutott idő további fagyoskodásra, illetve én beiktattam egy kis nyüszítést is, miután nagyon fájt mindkét vesém meg a derekam. Gondolom, leginkább pszichésen, miután egész nap melegben voltak mindahányan, szóval az nem opció, hogy megfáztam. A csoportlétszám végül a megbeszélt idő, 6 óra előtt 4 perccel lett teljes, így az idegenvezető felhívta a buszsofőrt, hogy hol áll, hova menjünk. Nos, a buszunk éppen dugóban állt, így onnantól kezdve, hogy átsétáltunk a várható érkezési helyére, további fél órát topogtunk egy helyben, egy élmény volt. Azért fél 7 után csak buszra kerültünk, és ott is maradtunk az első pihenőig, ahol is újabb kígyózó sorok vártak minket a WC-nél. Amikor visszaszálltunk a buszra, elindították a Hová lettek Morganék? című filmet, ami alapvetően vígjátéknak készült, de valami rettenetes volt szerintem. Egyrészt nem nagyon éreztem át, Hugh Grant és Sarah Jessica Parker miért olyan csodálatos pár, és az sem adott hozzá a dolog élvezeti értékéhez, hogy iszonyúan akadt a film, és hogy felállt a hátamon a szőr SJP szinkronhangjától. Ez egyébként az ő állandó magyar hangja? Mindenesetre nagyon irritált. És összességében nagyon nem tetszett a film, nem bánom, hogy nem mentünk el moziba megnézni, amikor vetíteni kezdték. Végül 10 után értünk Csepelre, ahol kiástuk a kocsit a tonna hó alól, ami napközben esett, és elszáguldottunk a Bakátsra, ahol kis beszélgetés után immáron a kutyával karöltve hazaszáguldottunk, és most mindjárt alszunk.

Jól éreztem magam, örülök, hogy mentünk. A karácsonyi hangulathoz egy kicsit kisebb tömeg meg egy kicsit kevesebb latyak és több hóesés még hozzátehetett volna, de így is jó volt. A parlamentnek különösen örülök, és a szép bécsi bögrének is :) Majd holnap esetleg teszek fel pár képet is, de hogy most nem kezdek fényképezőgépet keresni, az is biztos. Hosszú nap volt, inkább alszunk egyet.

UPDATE: Képek

Ez a dohányzásra kijelölt hely a bevásárlóközpontban :)



Ez már a Parlament:



Az osztrák törvényhozás menete:



Az egyik karácsonyfájuk:



Az egyik ülésterem:



Az emlékterem (csak ez maradt épen a bombázáskor):



A vásár a Rathausparkban:



Azon a fán piros szívecskék világítottak, gyönyörű volt:



Ez meg én vagyok, amint szétfagyva Jugendpunscht szürcsölgetek a szépséges bécsi bögrénkből (és kivan a fél fülem, nem is csoda, hogy lefagyott):