LizaGazdija

Megkérdezte tőlem egy srác a Hősök terénél, hogy melyik kerületben vagyunk, amire én azt mondtam, szerintem a XIV. lesz a megoldás, de nem esküdnék meg erre, kérdezze meg mástól is. Megkérdezte. Bement ahhoz a céghez, ahová éppen én is igyekeztem, és egyszerre értünk a recepcióhoz. A recepciós lány elküldte azzal, hogy fogalma sincs, ami már önmagában is fura. De az, hogy utána percekig röhögtek a srácon egy másik csajjal, az gáz. A másik csaj ilyeneket mondott: "Meg kell nézni egy utcatáblát, kisfiam", valamint "Az ABC ismerete hatalom". Hogy valaki ennyire rosszindulatú legyen, hát ez nem semmi. Voltam vásárolni, és miközben válogattam a puszedlik között, mellém ért egy harmincpár éves apuka a legfeljebb kilenc-tízéves kisfiával. A kisfiú a kezébe vett valami sütit, majd megállapította, hogy nem ennek az ára van kiírva a polcra. Mire apuka: "Mert valami köcsög rossz helyre rakta vissza, hogy baszná meg a rohadék." Nekem erősen kerekedett a szemem, nem is...

Ma már hittem azt, hogy 25 éves vagyok, meg azt is, hogy 21. Lehet, hogy nem lenne hülyeség egyszer végre rendesen kipihenni magam.

Én: Megyek, nézek jegyet a prömierre. Bár arra úgy ildomos menni, ha varázslónak öltözünk. Tomi: Ühüm. Ezt kicsit benézted.

Mint már említettem, kb. tizennégy évesen egyszer elkezdtem az első kötetet, és - most már pontosan tudom - a harmadik fejezet közepén le is tettem, hogy ez nagyon unalmas, hogy lehet ezt végigolvasni. Még a pontos jelenetre is emlékszem, aminél eldobtam a könyvet, mert nagyon viccesen hatott, amikor elmentünk a moziba megnézni az első filmet, és ez a jelenet kb. az ötödik percben már el is jött. Azóta többen megerősítettek abban, hogy a könyv eleje nagyon nehezen haladós, Dani még javasolta is, hogy ugorjam át az első 50-60 oldalt, és onnantól már jó lesz. Most megint belevágtam, végül angolul, mert nagyon jutányos áron kaptam meg az egy kötetben kiadott három könyvet. Na most, ha szokásom lenne az ilyesmi, már tövig rágtam volna a körmöm az első néhány fejezeten. Most is megismertem azt az ominózus jelenetet, és elképzelni nem tudom, hogy lehet pont ott letenni a könyvet. Meg most már Danit sem értem, hogy ő mire gondolt, amikor azt mondta, hogy a könyv eleje unalmas. Vasárnap kezdte...

Tomi megpróbálja feltenni főni a rakott krumpli alapanyagait, a tojást meg a krumplit, de a tojás alatt kb. öt perc próbálkozás után sem gyullad meg a gáz. Én meg éppen arra járok az ötödik percben. - Nem jársz sikerrel? - De. Sikeresen felbosszantottam magam.

Azt játsszuk most, hogy szerdáig mindenkinek egy mesehős a profilképe, mégpedig az, amelyiket a legjobban szerette gyerekkorában. Hát, én nem veszek részt a játékban, mert nem tudok választani, rengeteg mesét szerettem. Ez lehetett az oka annak, hogy Tata egyszer odaült mellém, amikor éppen mesét néztem, és a következőt mondta mosolyogva: "Te mesekirálynő!"

Fél 11 és 3 között történt. Nagykovácsiból felsétáltunk a Csergezán-kilátóhoz, majd lesétáltunk a Tárnai pihenőhelyig, végül visszatértünk Nagykovácsiba. Röviden. A táv nagyobb részén nyakig érő sár, amivel nem is az a baj, hogy koszos, hanem az, hogy csúszik. Az erdő viszont szép ősszel, a két kilátóból nagyon szép kilátás nyílt, és a kutya a kirándulás nagyobbik részében a saját lábán jött, el is fáradt, ahogy kell. A kisebbik részben élesben teszteltük a hátizsákot, miszerint: Az emberek többségét meghökkentette a látvány, de legjobban egy fekete labrador csodálkozott. Ő felhúzott füllel, elkerekedett szemmel követte a tekintetével Lizát perceken keresztül, és látszott rajta, hogy nem igazán tudja befogadni ezt az infót. Liza nem élvezte ugyan ezt a fajta utazást, de elfogadta, hogy ez van, és csak keveset mocorgott, ami jobb is, mert egy-egy felállás-leülés kombónál mindig attól tartottam, hogy bedőlünk a legközelebbi bokorba. A táska jól vizsgázott, igazából csak az vele a bajom, ...