LizaGazdija

Mint már említettem, Woody Allen nem normális, de ez benne a jó. Woody Allen munkásságát mérsékelten ismerem: láttam három vagy négy filmjét, azokat is csak magyarul, és olvastam tőle egyszer egy novellát egy antológiában. A könyv legelején úgy éreztem, nem fogom tudni végigolvasni, mert szimpla ökörködés az egész. Aztán magam elé képzeltem az írót, hangjának fülembe idéztem Kern Andrást, és onnantól kezdve nagyszerűen szórakoztam. Kedvenc történetem is lett, mindjárt kettő. Az egyik az első színdarab, melynek címe Death (halál), ebből van az a híres mondás, miszerint "It's not that I'm afraid to die, I just don't want to be there when it happens" (Nem mintha félnék meghalni. Csa nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik). A másik egy novella "But Soft... Real Soft" címmel, amit a magyar fordításban úgy hívnak, Irodalomóra haladóknak. Azt végigröhögtem. Ezen kívül még lett két kedvenc idézetem is. 1. "After a neighbor's husband had been missing ...

Azonnali és drasztikus adócsökkentés címén most majd lenyúlja állam bácsi, amit befizettem eddig a magánnyugdíjpénztárba. Csak szólok, hogy oda az ember magának fizeti a pénzt, gyűjtögeti a kis számláján, hogy majd vénségére legyen legalább néhány évre nyugdíja. Személy szerint rohadtul ki vagyok akadva ezen az einstandoláson, és szeretnék gratulálni mindazoknak, akik genetikailag képtelenek a hazugságra.

Reklámoknál szeretem, ha a reklámnak van köze a reklámozott termékhez. Kampányoknál szeretem, ha a kampánynak van köze ahhoz, amiért (vagy ami ellen) kampányol. Annak, hogy I like it on the floor/ on my bed/ stb., semmi köze a mellrákhoz vagy a mellrák elleni küzdelemhez. A fiúk kiborításának sincs köze a mellrákhoz vagy a mellrák elleni küzdelemhez. Ezért nem tetszik ez a kampány, és nem veszek részt benne. Ettől függetlenül a rák úgy általában mondjon le.

Lehet, hogy azért lett ilyen fura ez a nap, mert már eleve úgy indult, hogy 9-kor kinyitottam a szemem totál a falhoz préselődve, és közvetlen közelről visszanézett egy nagy, ronda pók.

A metrón megint egy kisgyerekkel utazó anyuka mellé keveredtem. Hasonló élmény volt, mint a múltkori. A kislány bohóckodott, anyukájával együtt nevettek, majd anyukája egyszer csak ráhúzott egyet a hátára, és rákiabált, hogy fejezze be. Ez engem kicsit sokkolt. Aztán a kislány kis csönd után bohóckodott tovább, anyukája megint vele nevetett, csikizte, stb., majd hirtelen rávert a fejére, nem kicsit, és rákiabált, hogy ne idétlenkedjen már. Kb. 10 percet utaztunk együtt, ez idő alatt legalább tízszer ütötte meg a gyereket. Hol a lábán, hol a hátán, hol a fején, hol a kezén... Nem hinném, hogy ez jót tesz a gyereknek, aki egyébként annyira kicsi ember volt, hogy még Bencénél is legalább egy évvel fiatalabb. Nem baj, ha anyuka szerint a bohóckodás nem a metróra való, csak akkor ezt előre el kell árulni a gyereknek. Az se baj, ha szerinte a bohóckodás a metróra való, akkor lehet együtt nevetni a végállomásig. De ha szerinte nem a metróra való, akkor nem jó megoldás, hogy először együtt nev...

Elolvastam hét tanulmányt a kötetből, még van három, szóval még készen is lehetek vele holnapra, amikor Andi nénihez megyek, és akár elő is adhatom, mit tudtam meg. Jók ezek a tanulmányok, tetszenek. Még 30 oldalam van Woody Allenből, pedig csak utazás közben olvasom. Eddig legjobban az első színdarab tetszett, de volt már olyan novella, amin többször majdnem felnyerítettem a metrón. Aztán erőt vettem magamon. Woody Allen nem normális, de ezért szeretjük őt.

Bazi messze van ám ez a Csillebérc, az a helyzet. 3/4 3-kor indultam itthonról, és késtem 3 percet a 4 órás kezdéshez képest. 15:10-re értem a Moszkvára, ahol eltöltöttem bazi sok időt azzal, hogy nem találtam, honnan megy a nyomorult busz, aztán mikor megtaláltam, kimaradt az a járat, amivel nekem el kellett volna mennem, hogy normálisan odaérjek. Utóbb a tanítványok azt mondták, tök megszokott, hogy ez a busz időnként nem jön. Örvendek. Minden első óra csupa stressz, nem szeretek első órát tartani. Ez se volt jó. Remélem, hétfőtől belerázódunk lassan, mert nehezen viselem, ha nyomott a hangulat.