LizaGazdija

Trumpet_Alarm Tomi: Ez az új ébresztőm. Én: Most szívatsz? Jó világ jön most rám, azt hiszem.

Az égig érő karácsonyfát, és kereken egy illusztráció van benne, amire nagyon élesen emlékszem 7 éves koromból. Azon viszont talán évekig is töprengtem, még anyut is megkérdeztem, tényleg úgy van-e. Lehet, hogy holnap beszkennelem Gabi egyik illusztrációját a Vindornyalaki mesékből, és akkor írok egy vicces képes posztot. Remélem, nem felejtem el.

Vagy a történelem ismétli önmagát. Volt nekem egy legjobb barátnőm évekig. Aztán elköltözött. Egy darabig még én voltam a legjobb barátnője, aztán már más, aztán én már nem is voltam a barátnője, és most már nem is szól, ha hazajön látogatóba, mert nem akar találkozni velem, és már én sem vele. Volt nekem egy elég jó barátnőm évekig. Aztán kezdett fura dolgokat csinálni, és kiderült, hogy valami nagyon furát képzel magáról, amit én nem is értek. Aztán egyre több fura dolgot csinált, kiderült, hogy borzasztóan önző, és csak saját maga érdekli, én meg csak addig, amíg tudok segíteni (kölcsönadni ezt-azt, a párja karácsonyi ajándékának felét megfesteni, lelki szemetesként funkcionálni, ilyenek). Aztán már hazudni is elkezdett, egyre szebbeket, egyre jobban ment neki, míg végül profi lett. Most már nem vagyunk barátnők, viszont elönt az ideg, ha csak eszembe jut. Elköltözik külföldre, és ha hazajön, nem fog szólni, hogy itthon van, mert nem akar velem találkozni, és már én sem vele. (Csak ...

Tomitól egy tálkában tiramisut, aminek a tetejére szívecskét is rajzolt, szerintem azért, hogy ne legyen már ilyen rossz a kedvem. (Kivágott alufóliából egy szívecskét, a tiramisu tetejére tette, megszórta az egészet kakaóval, és így voilá, lett a tiramisun szívecske.) Aztán befejeztük a keresgélős játékot, ő most kimaradt műsort néz a neten, én meg lehet, hogy írok egy novellát. Vagy nem, és akkor olvasom A Danaidát. Szabó Magda egyébként írta az Ókútban, hogy őt sosem érdekelték a vidám történetek, mindig csak a tragédia fogta meg és a szenvedés. Hát, ezt le sem tagadhatná.

Engem undorít, amikor hírességek politikai kampányban vesznek részt, mindegy, melyik párt politikai kampányában. Nem értem, miért járatja le magát valaki ilyesmivel. Mindenesetre meg is érdemli, akinek ennyi esze van.

Ennyit még életemben nem aludtam. Éjfélkor kerültünk ágyba, addigra ért haza Tomi, aztán 8-kor valaki a házban kalapálni kezdett. Ezt a tevékenységet legalább negyed 10-ig folytatta, mi addig megtárgyaltuk az utóbbi napok érdekesebb történéseit, aztán én negyed 10-kor visszafeküdtem, majd felébredtem délben, gondoltam, na, még egy fél órát ráhúzok, és negyed 3-kor másztam ki az ágyból. Ilyen utoljára csecsemőkoromban lehetett. Azért jólesett. A megmaradt betta, aki egy kék fiú, teljesen hülye. Majdnem belefulladt reggel az akváriumba, mert beállt a vízinövény egyik levele alá, és nem jött rá, hogy kell onnan kijönni. Konkrétan fuldoklott, mikor benyúltam egy tollal, és eltoltam fölüle a levelet. Akkor baromi vidáman elúszott. Ennyire hülye senki nem lehet. Egy hal sem. És mégis.

Na, én most adom fel. Nem értem az embereket. Meg néhány barátomat. Ehhez én már nagyon kevés vagyok.