LizaGazdija

1. nap Szombat reggel elvittük Lizát orvoshoz, hogy levágják végre a körmét, és írjanak neki úgy gyógyszert. Nyitásra mentünk, másfél órát ültünk. Ez idő alatt jött az utcánkból egy lány a macskájával, és a rendelő nyilvánossága előtt sírta el magát, hogy az ő cicájának szerinte valami baja van – nagyon ellenszenves volt. Jött egy anyuka is a kisfiával meg egy 7 hetes kiskutyával, és olyan egyszerű volt szegény, mint a faék, ilyen tipikus Barbie baba. Jött egy idős bácsi egy idős kutyával, aki szerintem a fél szemére vak volt már. Jött egy fiatal pár egy spániellel – elaltatni. A nő be sem jött, kint sírt az udvaron, a férfi vitte be a kutyust. Elég sokáig volt bent, és aztán sírva jött ki, hát én sem voltam messze a sírástól, nagyon rossz lehet ez :( Az orvost nem rázta meg különösebben, legalábbis nem mutatta, de az asszisztenslány eléggé befordult tőle (mi voltunk a kutyus után a következők). Az orvos után elvittük Lizát a friss manikűrjével anyuékhoz, hogy ő is nyaraljon egy jót hé...

Tényleg nem tudom, miért beszélgetek vele néha még ma is. Íme, egy végzett pszichológus. - És akkor ez és ez van, de már nagyon sokat javult, csak kicsit még fáradtnak tűnik. - Hát az vagy akut, vagy kezdődő skizofrénia. - Szerintem akut, már ha ez azt jelenti, hogy egyszerűen kimerült. - Azt jelenti, de skizofrénia is lehet. - Ezért és ezért és ezért akár ki is merülhetett, minden oka megvolt rá. - De skizofrén is lehet. - Az orvos még nem mondott semmit amúgy, csak adnak neki gyógyszert. - Milyet? - Nem tudom. - Ha megmondanád a nevét, megmondanám, hogy azt skizofréniára adják. - De nem mondott semmit az orvos, lehet, hogy akutra adja. - De a skizofrénia szépen kordában tartható ám gyógyszerekkel. - De senki nem mondta, hogy skizofrén. - De nincs azzal semmi baj, hogy skizofrén, nem kell a skizofréniától félni, a skizofrén nem lesz gyilkos, csak a pszichopata. A skizofrén csak akkor árt magának vagy másoknak, ha nem szedi a gyógyszereit. Ugye, szedi a gyógyszereit? - ... Hát, ennyit ...

Ma van Szent István, az új kenyér, az alkotmány meg a nemzeti összefogás ünnepe. Kinek mi. Anyuval és Gabival felmentünk a Várba, és végigjártuk a Mesterségek Ünnepét, ami idén már 24. alkalommal kerül megrendezésre, tegnaptól vasárnapig tart. Minden évben voltunk rajta anyuval, már persze az első alkalmat kivéve, amikor még nem éltem, bezzeg anyu már akkor is megnézte. Az eddigiektől eltérően idén a Lánchídon csak magyar zászlók vannak, EU-s nincs sehol, valamint idén óriási hangszórókon keresztül mindenféle ünnepi műsorokat voltunk kénytelenek nyomon követni, amelyekben volt egy kis hittérítés itt, egy kis történelem oktatás ott. A program viszont tök jó volt, mint minden évben. Idén a hagyományt megszakítva nem gyrost ettem, hanem kenyérlángost. Gyros amúgy nem is volt. Tomi kapott gigantikus méretű kürtőskalácsot, hát elég gnóm kinézete lett, mire hazaértem vele. Én kaptam egy rugón ringatózó boszorkányt seprűvel, közösen pedig kaptunk egy Édes Otthon feliratú ajtón lógót, valamint...

is akad azért a napjaimban :) Szoktam például a barátnőimmel találkozni. Blanka és Livi is volt nálunk a héten, mindkettőjükkel jót beszélgettünk, nézegettünk képeket is nyaralásokról, ilyesmi :) Nekiálltam a Pán Péter fordításnak, és arra gyanakszom, hogy vagy baromira rosszul emlékszem az eredeti történetre, vagy Tótfalusi István írt egy teljesen újat az eredeti szereplők felhasználásával. Csak az első fejezet végéig jutottam első nekifutásra, de igyekszem erőt venni magamon, és végigolvasni. Közben gyűröm a Bandele-könyvet is. (Ő az író, wow: .) Már majdnem a felénél vagyok, és lassan összefutnak majd a szálak. Érdekes a sztori továbbra is, kíváncsi leszek, mi sül ki belőle a végén. Találtam egy weboldalt , ahol ingyen lehet különböző nyelveket tanulni különböző szinteken, így aztán beneveztem egy kezdő spanyolra, lássuk mit tud alapon. Nyilván nem lettem tőle nagyon okos az elmúlt három napban, viszont tudok mindenféle színeket, néhány alapvető főnevet, tudok többesszámot csinálni,...

Kíváncsi voltam, fent van-e már a harmadik rész youtube-on, ezért tegnap keresgélésbe kezdtem. A harmadik részt ugyan nem találtam meg, viszont fent van az első és a második :) Tegnap megnéztem az elsőből fél órát, és miután ma lemondták az esti órámat (indulás előtt 20 perccel, khmm), úgy döntöttem, az így nyert időt Toy Storyzásra fordítom. Meg is néztem az egészet, most lett vége a második résznek. Elég kemény, mennyire elfelejtődtek már ezek a történetek, pedig mindkettőt láttam. Annyira vicces a bolti Buzz Lightyear és a gonosz Zurg beszélgetése: Buzz: Megölted az apámat! Zurg: Nem... ÉN vagyok az apád. Aztán Rex véletlenül a mélybe taszítja Zurgot, mire Buzz: "Apaaaaaa!", de olyan fejjel, hogy szakadtam a röhögéstől. Tudom, tudom, az ember 23 évesen nem tölti ilyesmivel az idejét, de ez van, nekem ez nagyon tetszik. Ráadásul most megfejtettem jópár 3. részes mondat eredetét (pl. a kis földönkívüliek kedvencéét: "Óóóó, a kampóóóó!"), plusz most már mindegyik já...

nem nagyon érdekel engem idén, nem követem, stb. A Kétfarkú Kutya Párt viszont indított viccesen egy blogot, ami gyakran főoldalra kerül, így aztán megláttam, hogy ma a budapesti látványterveiket publikálták. Nagyon sajnálom, de ez nekem tetszik. Érdemes elolvasni a cikket a kommentekkel együtt egyébként, könnyed szórakozást nyújt. Na jó, azért a 4-6-os villamos hiányozna az életemből... De milyen vicc lenne már a házból egyenesen egy csónakba lépni, mint Velencében! (Azért remélem, nincs annyi humoros ember, aki megválasztaná a jelöltjüket. Ugye, nincs?)

Még annyit szeretnék mondani, hogy nem véletlenül tartom ütős kezdésnek az első jelenetsort: annyira gyönyörűen bemutatja, hogyan játszik egy gyerek, hogy ennél szebben nem is lehetne. Egyébként meg nem tudok betelni vele, hogy Andy (kisgyerekként) milyen kreatívan és fantáziadúsan játszik.