LizaGazdija

Holnap fél 6. Ekkor derül ki, mi lesz a fogammal. Jaj, jaj :(

A hidden object game, magunk közt csak keresgélős játék miatt hajnali 2 óra 9 perckor feküdtünk le aludni. 5 óra 22 perckor keltem arra, hogy megőrülök, annyira fáj a fogam. Kironhantam a fürdőszobába, megpróbáltam kicsit sikálni fogkefével, de ez most már annyira fájdalmas, hogy nem tudom, hogyan fogok mostanában fogat mosni. Aztán elővettem egy konyharuhát, teleraktam jéggel, visszatántorogtam az ágyba, és ezt beraktam a fejem alá. Így sikerült aludni még egy órát, egészen 6:30-ig, amikor is felébredtem rá, hogy elolvadt a jég, és megint iszonyúan fáj. Most már nincs is jég a mélyhűtőben, csinálni kell. A vicc az, hogy most, miután kimásztam az ágyból, kb. egyáltalán nem fáj. Ez viszont nem járható út, nem fogom túlélni ezt a napot, pláne nem ezt a hetet, ha a vasárnapot elintézem összesen 4 óra alvással. A gépet tulajdonképpen azért kapcsoltam be, hogy rákeressek, mi a francot lehet ezzel a nyomorult fogfájással kezdeni, és hát nemcsak fájdalomcsillapítót javasol, hanem sós vízzel ö...

Először azt hittük, Velencére megyünk ma, de aztán mégis anyuékhoz mentünk. Bence nagyon érdekes formáját mutatta ma, enyhén szólva hisztis volt. Olyan szívszaggatóan tudott sírni attól, hogy nem tehet még egy kiskanál cukrot a töltött paprikájára, és Kata még össze is keverte a paprikát a már rajta lévő cukorral. Az is nehéz Bencének, hogy végig kell ülni az ebédet. Sok anyukától hallottam-olvastam, hogy a gyereknek nem kell ott ülni, ha nem akar, nyugodtan császkáljon csak, majd iskolára csak megtanulja, hogy mi az illem. Mondjuk nem értem, mitől tanulná meg, ha senki nem mondja neki, hogy nem illik felállni az asztaltól, amíg mások esznek. Mindenesetre Bence lassan belejön, de azért még ma is elmondta, hogy ő kiszáll az etetőszékből, és hogy "muszááááááj" :) Ez volt a legaranyosabb. Rendezett pár fejhangon visítozós jelenetet, keresztülesett a kutyán, aki egyébként szintén megszokja lassan, hogy kisgyerekekkel van körülvéve. Pl. amikor Bence nekifutásból hátulról átölelte,...

  Teljesen olyan, mint a kórusvezető az Alice Csodaországban rajzfilmváltozatában. Ez meg itt egy folyamat, csak béna a fényképész:   A második és a harmadik kép között egy nap telt el. Reggel előbbi állapotban hagytam itt a rózsát, este utóbbi állapotban találtam.

Ez a legaranyosabb kép: Anyukája saját bevallása szerint ezekre a szavakra fordult be a gyerekszobába: "Big trouble.. this is BIG TROUBLE." És akkor tárult elé a bajt helyrehozni vágyó tökmag képe. Ezek után tőlem aligha kapna ki a gyerek, annyira őszinte és kedves ez a reakció.

Ha egy 13 kilós kutyával a karomom képes vagyok mindenféle kunsztokra (úgy mint három szemetesből a szemeteszsák összegyűjtése, a közben kipotyogó száraz rózsalevél visszapakolása, kulcs zárba helyezése, ajtó kinyitása, ajtó bezárása, menet közben a különböző zsákoknak a két kezem közt való cserélgetése, kuka fedelének felnyitása, zsákok belehelyezése anélkül, hogy a kutya szatyrát is kidobnám, kuka lecsukása, kapu kinyitása), és még a bicepszem sem szakad el, csak majdnem, bízhatok-e abban, hogy hasonló kunsztokat egy 13 kilós gyerekkel a karomon is képes leszek végrehajtani?