LizaGazdija

teljesítettem: eljutottam Klaudy könyvében az elméleti rész végéig. Nem tudom, holnap mikor érek haza, de szeretném, ha sikerülne eljutni a könyv legvégére, és akkor vasárnap jöhetne az egyetlen cikk meg egy könyv nagyobb része, és már csak 3 könyv lenne hátra. Közben Klaudy könyvében találtam egy jó tippet, hol olvasgathatnék az irodalomtudomány fordításfelfogásáról. A Helikon Világirodalmi Figyelőben. Gondoltam, antikváriumból beszerzem. Aha. 1960-as évektől minden szám megvan. Melyik nincs meg, na melyik? Az 1986/1,2. És nekem melyik kell, na melyik? Én mindig mondtam, hogy Murphy él és szeret engem.

holnap nem jön családi banzájra, mert van munkája :) Visszahívták a legutóbbi helyről, és holnap már kezdhet is :)

Eddig csak azt csinálta, hogy tetszése szerinti időpontokban, mindenféle külső behatás nélkül elutasította a SIM-kártyát, vagy csak úgy kikapcsolt. Ma szintet léptünk. Ha hívok valakit, esetleg engem hívnak, két dolog fordulhat elő. Az egyik, hogy kihangosítódik a telefonom, és megsüketülök, valamint 100 méteres körzetben mindenki hallja, miről beszélek. A másik, hogy nem hallok egy büdös kukkot se, tök süket a telefon, viszont a vonal másik végén tökéletesen hallani engem. Ez a telefon, legyen bármily hűséges is, megérett a cserére.

egészen sajnálom Stohlt. Ivott is, drogozott is, gyorsan is ment, a vadászfegyvereit is elkobozták, a vadászengedélyét is visszavonták. Várhatóan nagyon sokat fog ülni. Az jutott eszembe, hogy ő is úgy fog járni, mint több író-költő: magányosan, elfeledve fog meghalni. Jól kibabrált magával.

Beszélgetünk, ha akarom. Reagálok, ha akarok. Látsz, ha akarom. Függök, ha akarok.

elolvasva, kijegyzetelve. Most rendrakás, aztán egy angol, aztán még egy angol, 6 körül hazaérek, és akkor jön Klaudy Kinga a maga 196 oldalával. Ebből az első 96 lesz nehéz, mert az száraz elmélet, de utána jön a jó rész az átváltási műveletekkel. Lassan választani is kéne közülük, de az olyan nehéz...

Reggel tanítás, aztán haza, jött Livi, beszélgettünk egy csomót, aztán ebédeltünk, végül felköszöntöttük a szülinapja alkalmából (ami elég régen volt), és örült, ettől meg én örültem VOLNA, ha nem izélődik el a kedvem két perccel ebéd előtt, na de mindegy, örülök utólag :) Aztán pánikoltam egy sort a doktoris könyvek miatt, majd Tomi a monszunra való tekintettel elvitt a rendelőbe, ahol nem ahhoz a bácsihoz mentem be, akihez szoktam, mert a másik sokkal gyorsabban haladt. Ez az idegen bácsi azt mondta, legközelebb szűrünk rákot is, aminek nem örülök, hagyjon engem békén. Persze nem szeretnék rákban meghalni, ezért kénytelen leszek előbb-utóbb rávenni magam. Az egész orvososdi nem tartott tíz percig se, úgyhogy Tomira még várni kellett. Várakozás közben meg aztán a kocsiban befejeztem az Állatfarmot, és megígértem magamnak, hogy ebben a hónapban már nem olvasok szépirodalmat, utazás közben sem. (Ennek nem tudom, mi az értelme, de valahogy így tűnik korrektnek magammal szemben.) Még mind...