Bejegyzések

Szürreális beszélgetés a VIP angolon

- I always go on holiday with my mother if I have money. - And where did you last go on holiday? - Last time I didn't go on holiday, because I didn't have money. - Then where did your mother go on holiday? - She didn't go on holiday, because she didn't have money.

Az időutazó

Mindig tudom követni az eseményeket, még azt is követem, hogy Henry jövőbeli énje a múltban emberekkel beszélget. Az már kicsit nehézkes, hogy Henry hány évesen miről nem tud, amiről Clare meg igen, és amiről Clare azt hiszi, Henry is tudja, mert Henry jövőbeli énjének elmondta. Erre kitaláltam egy tuti jó megoldást: visszalapoztam, megkerestem, hány éves is volt Henry, amikor először találkozott a kis Clare-rel, és innentől kezdve ha annál fiatalabb, nem tud semmit, de mondjuk a többi eseménynél néha el kell gondolkozni, hogy hú, most ő hány éves is, és hány éves volt, amikor ez történt, vagyis tud-e róla. Eddig stimmt. De amivel nem tudok zöld ágra vergődni, az az a helyzet, amikor a jövőből érkező Henry a saját múltbeli énjével beszélget. Azt a jelenetet máig nem tudtam feldolgozni, amikor a jövőbeli Henry éppen csak egy hónappal későbbről érekzett vissza, tehát két egyidős tini beszélgetett egymással. Nem bírtam követni, melyik a jelenbeli Henry és melyik a jövőbeli. És még mondja ...

Ide-oda

7.30-tól 9.00-ig helyettesítés, amire fél 7-kor kinyomtattam egy jelenléti ívet, de félkómás állapotomban ott is felejtettem a nyomtatón ugyanazzal a lendülettel. Tündéri csoport, tényleg, a három helyettesítős közül ők tetszettek legjobban, ráadásul általános nyelvet tanulnak :) Megállapítottam, hogy régen ugyan szerettem az esőt, és direkt nem hordtam esernyőt, most nem szeretem, mert nem tudok tőle olvasni az utcán, és nem hordom magamnál az esernyőt továbbra sem, mert nem találom. Karácsonykor még megvolt, az esernyőevő szörny nyilván felfalta azóta. Miután tegnap csábító akcióról kaptam hírlevelet az Alexandrától, de a kiszállítással együtt már kevésbé volt csábító (igen, smucig vagyok), elballagtam a Deák térnél található üzletükbe, ahol tíz percig keresgéltem, majd egy alkalmazott tájékoztatott, hogy sajnos a Beatrix Potter-DVD-k közül az első kettő már elfogyott. Hehe, egyet fizet, kettőt vihet akcióban elhozhattam volna az utolsó két Tüskés nénit :D Nem hoztam, nyilván. Ezek u...

Where the Wild Things Are

Kép
Jött a szerelő, mégpedig ugyanaz, aki annak idején felszerelte a modemet, és előbb megismert, mint én őt, sőt Lizára is emlékezett. (Mondtam neki, mikor nyitottam az ajtót, hogy ne ijedjen meg, lehet, hogy megugatja a kutya, mire ő: "Á, nem ugat meg, jóban vagyunk." Elsőre nem is értettem, aztán felismertem.) Mindennel végeztem, amit délelőttre terveztem, igaz, nem délre, hogy még olvashassak két órát, hanem pont kettőre, és utána még legalább 10 percet tököltem, így aztán nagyon koppra érkeztem az órámra. Az óra olyan volt, amilyen lenni szokott, és most az az új, hogy nem veszi meg magának a könyvet, ne is rendeljem meg, ő sem rendeli meg, hanem együtt elmegyünk a lakásától két méterre, és ott megvesszük együtt, nehogy rosszat vegyen. Javasoltam, hogy vigye magával az egyik oldalt fénymásolva, csapja fel a lehetséges könyveket az adott oldalon, hasonlítsa össze, és ha ugyanazt látja, nyert ügye van. De nem, de nem, inkább együtt. Valahogy erős a gyanúm, hogy megrendelem. C...

Üzenet Murphynek

Kedves Murphy! Ezt ne merészeld! Üdvözlettel: Luca

A nap

mérsékelten jól indult, nem volt katasztrófa az órán, bár elég furán nézett rám a csoport, hogy mit akarok én itt az általános angol nyelvi feladataimmal. Viszont kiderült, hogy legközelebb két hét múlva kedden érnek rá, hehh, így csütörtökön nem kelek korán, hurrá!!! Most össze kéne kapni magam. Vár még rám három óraterv megírása, ha tempósan csinálom, ez egy óra munka, aztán még fél óra lesz kb. az értékelések megírása, de csak 14 emberét fogom megírni, hiszen nincs teljes névsorom. Az, hogy mennyire fáradt (vagy inkább álmos?) vagyok, azon mérhető le, hogy az időutazóban drámai részhez érkeztünk, mellesleg a fejezet közepén járok, ennek ellenére amint hazaértem, letettem a könyvet, és nem nagyon rohanok befejezni azt a részt, nem vagyok túl izgatott. (Pedig amúgy nagyon jó könyv, hiába volt meg a 100. oldal környékén az első nagyon amerikai jelenet, amikor mindenki feláll és tapsol. Utálom ezeket a jeleneteket, a hátamon feláll tőlük a szőr, nyááááál. De mint mondtam, csak egy ilyen...

Olvasom a híreket

Nagyon szomorú lennék, ha a gyerekemnek kötelező lenne a hittan az iskolában. Remélem, ez nem jön el, hiába vannak sokan, akik mondogatják, hogy az lenne minden baj megoldása.