Where the Wild Things Are

Jött a szerelő, mégpedig ugyanaz, aki annak idején felszerelte a modemet, és előbb megismert, mint én őt, sőt Lizára is emlékezett. (Mondtam neki, mikor nyitottam az ajtót, hogy ne ijedjen meg, lehet, hogy megugatja a kutya, mire ő: "Á, nem ugat meg, jóban vagyunk." Elsőre nem is értettem, aztán felismertem.)

Mindennel végeztem, amit délelőttre terveztem, igaz, nem délre, hogy még olvashassak két órát, hanem pont kettőre, és utána még legalább 10 percet tököltem, így aztán nagyon koppra érkeztem az órámra. Az óra olyan volt, amilyen lenni szokott, és most az az új, hogy nem veszi meg magának a könyvet, ne is rendeljem meg, ő sem rendeli meg, hanem együtt elmegyünk a lakásától két méterre, és ott megvesszük együtt, nehogy rosszat vegyen. Javasoltam, hogy vigye magával az egyik oldalt fénymásolva, csapja fel a lehetséges könyveket az adott oldalon, hasonlítsa össze, és ha ugyanazt látja, nyert ügye van. De nem, de nem, inkább együtt. Valahogy erős a gyanúm, hogy megrendelem. Csak az a baj, hogy utálnám én fizetni, mert utálnám, hogy aztán elfelejti hozni a pénzt, satöbbi, és ez azért mégis 8000 FT.

Ezek után rohantam a suliba, ahol minden dolgomnak végére értem megint, mire kezdődött az óra, és az óra maga is jó volt, kivéve azt a részt, amikor a 62. perc környékén beállított két srác, akiket még életemben nem láttam, és közölték, hogy őket ide küldték a Nyelvi Osztályról, mostantól ebbe a csoportba fognak járni. Kérdeztem, ugye tanultak már angolul, mondták, hááááát, egy kicsit, majd egész órán kb. semmiben nem tudtak részt venni, de az a helyzet, hogy ezzel nem tudok mit kezdeni. Ez volt a tizenvalahanyadik tanóra, hatodik vagy hetedik alkalom (megnéztem, de megint nem tudom :D), és én nem kezdek el most már spellinget tanítani senkinek, sőt az egész eddigi két teljes fejezetet nem veszem át senkivel, ugyanis nincs rá idő. Nem tudok két különböző órát tartani 90 percben egy húsz meg egy két fős csoportnak. Nagyon sajnálom, de ez van. A végén kiosztottam a szöveges értékelést, nagyon büszke vagyok magamra, hogy ezt is meg tudtam csinálni.

Közben itt-ott, főként utazás és gyaloglás közben, haladtam 60 oldalt a könyvvel, és még mindig tök jó, és már csak 450 oldal :P Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége. Egy időbeli korlátot persze kitaláltam: a születésnapomig mindenképpen be kell fejeznem, mert a születésnapom előtti napon Szabó Magdától a Születésnapot szeretném elkezdeni, mert az úgy milyen stílusos lenne már. 

Aztán megérkeztem az Arénába, ott megtaláltam a mozit és Tomit, kaptunk nagyon-nagyon aranyos jegyet, de azt a bejáratnál elvették tőlünk, pedig be akartam szkennelni, ode kiposztolni, aztán eltenni emlékbe, de így kénytelenek lesztek bemondásra elhinni, hogy nagyon jópofa jegy volt. Érkezési sorrendben volt a helyfoglalás, így mi sor szélére kerültünk, de ez nem volt rossz. Az egy kicsit rossz volt, hogy az emiles szavazáson az eredeti nyelv magyar felirattal nyert a magyar szinkron ellenében, és én pl. a szinkronra szavaztam, mert Tomi azt jobban szereti, ráadásul voltak gyerekek, és a regisztrációnál pont előttünk kérdezték meg egy anyukától, gáz-e, ha feliratosan megy, tud-e a gyerek olvasni, mire anyuka mondta, hogy a gyerek 8 éves, másodikos, és persze tud olvasni, na de feliratot olvasni még nem tud, amit a kérdező nem nagyon értett, aztán anyuka egyszerűsített, és kérte, hogy ha egy mód van rá, legyen magyarul, ezek után meg felirattal ment, pedig előtte külön elmondta a Filmklub rovatvezetője két mondatban és öt percben, hogy a kisgyerekkel érkezők direkt kérték, hogy ne. Dehát mindegyik gyerek iskolás már, és ha nem tudják olvasni, majd anyukájuk felolvassa. Ezen többen jót nyerítettünk, szuper ötlet volt. Amúgy egy másodikos gyerek tud olvasni, igen. Szótagolva, lassan. Esetleg az ujjával követve a szöveget. Feliratot nem tud olvasni. Az említett 8 éves kisfiú az anyukájával pont mellettünk ült, és szegény gyerek nagyon küzdött végig, mert hosszabb szövegeknél egyszerűen nem volt ideje végigolvasni a két sor feliratot, amit három másodpercig látott kb. A felirat amúgy elég tré volt, nagyon durván egyszerűsítette, amit eredetileg mondtak, ráadásul sokszor át is fogalmazta az eredetit, de úgy, hogy elveszett az eredeti mondanivalója. (Az velem a baj, hogy ha felirat van, én azt olvasom, hiába értem az eredetit. Azért lehet, mert zavar a vászon alján a villogás, vagy nem tudom, de ez van, így végig láttam a feliratot.) Amúgy a kizárólagos hallgatást nehezítette, hogy elég halkan ment a film, így én a suttogásokból konkrétan egyetlen szót sem hallottam, olyankor csak a feliratra tudtam támaszkodni.

Carol és Max:

A nagy csapat vadul:

A film előtt műveltségi vetélkedő volt filmes kérdésekkel, lehetett Vadakkal díszített pólót meg színes ceruzát nyerni, és azon gondolkoztam, ez a srác írásban biztosan sokkal tehetségesebb, mint szóban, különben nem lehetne rovatvezető, legalábbis remélem. Nem artikulált, viszont hadart, és két szó között akár két percig is ööööööö-zött meg izézett, és olyanokat mondott, hogy a nyertes "a lány ott, a sálban".

Aztán végre elkezdődött a film. Nagyon-nagyon jó volt, nagyon-nagyon tetszett. Max van vagy 8-9 éves, és rosszul érzi magát otthon, mert a nővére kis pisisnek tartja, ezért nem foglalkozik vele, anyukája nem nagyon ér rá foglalkozni vele, ráadásul a szülei elváltak, és azt is meg kell emésztenie, hogy anyukájának új pasija van, egyszóval nem könnyű a helyzete. Ennek eredményeképp rombolni kezd, vadulni, durvulni, majd egy csúnya összekapás után elrohan otthonról, és elhajózik a Vadak földjére. Ott azt hazudja, ő egy király, így aztán kap jogart és koronát, és királyként tisztelik. Uralkodása alatt vadulás és rombolás a program, néha egy kis háború, és a szétesett kis közösség problémáját megoldás helyett csak elmélyíti, pedig nem ez a célja. Az uralkodása végül azt eredményezi, hogy mindenki magányos lesz és szomorú, éppen úgy, mint ő otthon, és aztán a Vadak földjén is magányos lesz és szomorú, mert kiközösítik, éppen úgy, mint otthon. Aztán felismeri, mi a különbség az otthoni helyzete meg az itteniek élete között: neki legalább van egy anyukája, aki akkor is szereti, ha ő rossz. Így aztán inkább hazamegy, és nem téved: anyukája akkor is szereti, ha ő rossz, és még fel sem pofozza a szökésért, ami szerintem hiba. A Vadakban az a legszuperebb, hogy mindegyikük Max maga, illetve Max valamelyik jellemzője: van a vad, van a gonosz, van a kedves, van a magányos Max. Tomi máshogy interpretálja a dolgot, szerinte a Carol maga Max, a többiek pedig emberek az életéből. Nekem mindkét megoldás tetszik, és ez a szép az irodalomban meg a filmekben: bizonyos keretek között úgy értelmezed, ahogy akarod. Nagyon-nagyon tetszik, hogy Max kis csodavilága sem tejjel-mézzel folyó Kánaán, hanem bizonyos értelemben ugyanaz a valóság, amiben otthon él. Nagyon jó. Imádom, kész. Tominak nem annyira tetszik, neki mondanivaló nélkülinek tűnt az egész - és nem mondanivalómentesnek ;) -, illetve nem érti, pontosan melyik korosztálynak szól ez a film. Ez nagyon jó felvetés egyébként, én arra szavazok, hogy a felnőtteknek, azon belül is a szülőknek.

Örülök, hogy eljutottunk rá, és mindenkinek ajánlom, és sajnálom, hogy nem játsszák moziban, a ma este volt az egyetlen alkalom, most is DVD-ről.