LizaGazdija

zárt körűvé tétele nem jött össze, mert kicsuktam vele néhány embert, aki szeretett volna olvasni. Sebaj, eddig is nyilvános volt, ezután is kibírom :) Egyébként Andi néni azt írta, fáradjak be hozzá szerdán, de azt vegyem tudomásul, hogy a fordítástudományi doktori programra bizony nem fogok járni idén. Ha olyat talált, ami tetszik (mert gondolom, talált valamit, azért szeretne velem beszélni), akkor arra megyek. Ez több dolog is lehetne. Csak sajnos most már nagyon szorít az idő. Lehetne irodalomtudományon belüli műfordítás, amiről már beszélt Andi néni, ha foglalkozhatok ott átváltási műveletekkel. Lehetne nyelvtudományon belül angol nyelvészet, ha foglalkozhatok ott fordítással. És lehetne vidéki fordítástudományi doktori program is, de leginkább csak akkor, ha heti egyszer kell menni. Vidékre költözni nem szeretnék, nem véletlenül választottam ezt a jó kis egyetemet: az volt a szempont, hogy ez van Budapesten, itt lehet angolt meg németet tanulni. Nagyon kíváncsi leszek, mi lesz e...

Most, hogy már kidühöngtem és kibőgtem magam, egy fokkal jobban vagyok. Még mindig nem tudom, mi lesz a búcsúprogram, és lehet, hogy már nem is tudom kitalálni ma. Elég szégyen, mert holnap már alkalmazni kéne. De ez van.

Ma sem telt mással az eddig együtt töltött mintegy másfél óránk, mint veszekedéssel. Úgy szeretem, érdemes megérni a délutánt. Írtam a doktori program vezetőjének, mivel a személyes találkozó nem tudott létrejönni (mivel nem veszik fel a telefont az irodában, a fogadóórára viszont csak telefonos bejelentkezés után lehet lemenni). Ő vissza is írt azonnal: mivel 50 ember van a programban jelenleg, idén nem vesz fel senkit. Érdemes volt gürizni meg idegeskedni, hogy meglegyen a jó rendű diploma, érdemes volt eljönni az iskolából részben azért, hogy a kutatási tervet összerakjam, rohadtul érdemes volt, tényleg. De az, hogy a neten valahol fellelhető legyen az infó, hogy nem indul idén a program, az már tényleg túl nagy kérés lenne, belátom, hiszen ez az ELTE. Most még kértem segítséget attól, aki a témavezetőm lenne (és aki mellesleg nem tud róla, hogy nem indul a program, majd most tudja meg tőlem, hiszen a dolgozókat is minek erről értesíteni), majd kiderül, mit tud tenni anyázáson kívül...

Ismeretlen számról sms. "Figyi, nem hagytam nálad a mobilinternetemet? Fekete, és rá van írva, hogy djuice. Még van rajta 5 rugó, de sehol sem találom :( osms.hu" Először azt hittem, az osms.hu valami ingyenes sms-küldő cucc, és onnan küldött valamelyik ismerősöm ilyen kedves sms-t nekem. (Nem szeretem az ilyet, mert ha valaki nálam hagy valamit, akkor azonnal szólok, amint észreveszem, még sosem próbáltam meg lenyúlni semmit.) Aztán csak beírtam, hogy osms.hu, mire közli, hogy ezt a direkt marketinget én engedélyeztem azzal, hogy kitöltöttem valami kérdőívet valami oldalon. Egyrészt nem töltöttem ki sehol semmit, másrészt egy ilyen sms után feljelenteni, illetve megverni lenne kedvem a megrendelő céget, nem mobilinternetet venni tőlük. Undorítóak vagytok, pfúj!

Félek a köptetőtől. Tegnap b é k é sen ö bl ö getek é jf é lkor, amikor ú gy é rzem, m á r esetleg tudok majd aludni, amikor is hirtelen k ö h ö g ő roham, majd k ö p é s, é s egy h ú scafat cs ú szik a lefoly ó fel é alj á n slejmmal. Alig b í rtam elaludni, annyira h á nyingerem volt ett ő l. Na, hát szóval ezért.

Vasárnap este negyed 9. Én Hallmarkot nézek (A médium), Tomi két órája alszik. Alison visítani kezd: "Úristen! Hol a lábam? Hol a lábam?" Erre Tomi felül az ágyban, és jellegzetesen tomis "hol vagyok?"-nézéssel a tévére bámul, közben vicces értetlenkedő grimaszokat vág. Én felpattanok, megsimogatom a fejét, és azt mondom neki: "Szegénykém! Ez nem semmi szürreális élmény lehet most neked." Mindenki képzelje el, hogy legszebb álmából arra ébred, hogy egy vadidegen nő a tévében azt sikoltozza, "Hol a lábam?", de vagy egy percen keresztül. Én azóta is röhögök, ha eszembe jut, pedig nagyon fáj a röhögés.

Nem megyek holnap suliba. Nagyon tipródom emiatt, tök rossz érzés, de anyu azt mondta, ne is számítsak rá, hogy a héten beenged az orvos. Én viszont holnap délután elmegyek a rendelésére (csütörtök 10:15 helyett), és elmagyarázom neki, miért muszáj bemennem csütörtökön és pénteken. Így megszívni valamit, most tényleg... Szerencsétlen érettségizők is haladhattak volna még 3 tételt a héten, ehelyett (gondolom) írásbeli feladatokat csinálnak, ami legalább olyan hasznos, mint a tétel, csak a szóbelitől jobban félnek, ezért jobban szeretnek arra gyakorolni. Komolyan nem értem, mi értelme ennek a betegségnek pont most. Illetve Réka adott egy tippet, mi értelme lehet, akkor viszont nem várom a csütörtököt meg a pénteket. Jaj, de kínos :( Kínos még, hogy egy szál hangom sincs, iszonyúan fáj a torkom, nyilall a fülem, viszont elmúlt a lázam, jó a kedvem, és két nap alvás következtében még sosem voltam ilyen kipihent, így most nem tudok aludni, szóval jobb híján blogot írok. Olvashatnék is, de ú...