LizaGazdija

majdnem minden adósságomat rendeztem. Levél feladva, emilek megírva, barátnők meghívva (aki nem, az ne vegye a lelkére, percek kérdése), fordítás visszamondva (azt hiszem...). A sulin belüli tartozásaim közül az egyik köteg dolgozatot építettem le délután, a másik két köteget nem, és van még két köteg fogalmazás illetve levél is itthon, amiket a hétvégén szeretnék letudni. Nem szeretek suliba járni, nem jó nekem ott, és még az új órarendem is gagyi. Elveszítettem a péntek reggeli nuku első órát, és elveszítettem a szerdai esetleges lyukat is. Bezzeg a csütörtök hetedik órám megmaradt, pedig hogy utálom. Ma hazudtam. Hát, nem jó érzés, de úgy éreztem, máshogy nem tudom megoldani. A következményeket viselem.

érzés, amikor egy volt osztálytársamtól egészen hivatalos, távolságtartó emilt kapok, miközben nem hivatalos személyként ír nekem. (Ténykérdés, hogy senkivel nem tartom igazán a kapcsolatot, és soha senkivel nem lettünk barátok, de ettől még ez nekem nagyon furcsa.)

azt látni az etr-ben, hogy a nevem mellett a két szakom ki van húzva egy-egy fekete vonallal.

Aki esetleg nagykorúságára még nem tudná, azzal ezúton közölném, hogy egy középiskolai angol órán paprikaspray-t szétfújni nem vicces, viszont roppant debil és infantilis. Valamint nem is különösebben jó élmény, én du. 1-től este 6-ig éreztem a számban az ízét, az orromban a szagát, csípett a szemem, valamint fájt tőle a fejem is. Nem, határozottan nem vicces. És azt mondtam-e már, hogy nem a top ez az egész?

Elutasító nyugtát kaptam tőlük. Ok: ezt az űrlapot nem lehet interneten beküldeni. Akkor mi a lótüdőnek van internetes űrlap ehhez az ügyintézéshez, és miért lehet feltölteni az internetre? Innen is gratulálunk ehhez a teljesítményhez. Tényleg kafkai.

- Szerintem jobban jársz, ha kinyomtatod a könyvet. - De nem tudtam megnyitni, amikor átküldted. - Nem tudtad megnyitni? - Nem. Elő kell rá fizetni, csak akkor lehet megnyitni. - Dehogy kell, tök ingyenes. - Akkor még nem próbáltam megnyitni, mert még nem volt szükség rá.

a dugulásnak! Halálosan unom most már, hogy nem lehet fürdeni, mosni, mosogatni, és lassan már mosakodni sem. Egyébként érdekes módon most szombat este nagyjából elkerült a hétfői suli miatti szokásos letargia, cserébe most előjött rajtam, és fizikai tünetekben kezd manifesztálódni a frusztrációm/szorongásom, amit a holnapi nap okoz. (8-tól fél 2-ig suli, fél 3-tól fél 4-ig angol, majd fél 5-től 6-ig angol. Utóbbi két program egyikének helyszíne sem az otthonom, talán ezért is vagyok különösen frusztrált.) Amúgy Nénje levelét nem adtam fel múlt hétfőn, az intézkedős napomon, de kedden se, szerdán se, még ma se. Sőt. Még meg sem írtam. Annyira utálom magamat ilyenkor. Nem tudom, most még nekiállok-e, vagy inkább megint halasztom holnapig. Nem lehet, hogy lemaradjon az eseményről. Nem. Kész. Olyan nincs. Ha azért marad le, mert nem akar állati sokat utazni egy(-két?) napért, azt megértem, de miattam nem maradhat le róla. Egyébként Rékának sem írtam egy sort sem, pedig nem mostanában vége...