Legyen már vége

a dugulásnak! Halálosan unom most már, hogy nem lehet fürdeni, mosni, mosogatni, és lassan már mosakodni sem.

Egyébként érdekes módon most szombat este nagyjából elkerült a hétfői suli miatti szokásos letargia, cserébe most előjött rajtam, és fizikai tünetekben kezd manifesztálódni a frusztrációm/szorongásom, amit a holnapi nap okoz. (8-tól fél 2-ig suli, fél 3-tól fél 4-ig angol, majd fél 5-től 6-ig angol. Utóbbi két program egyikének helyszíne sem az otthonom, talán ezért is vagyok különösen frusztrált.)

Amúgy Nénje levelét nem adtam fel múlt hétfőn, az intézkedős napomon, de kedden se, szerdán se, még ma se. Sőt. Még meg sem írtam. Annyira utálom magamat ilyenkor. Nem tudom, most még nekiállok-e, vagy inkább megint halasztom holnapig. Nem lehet, hogy lemaradjon az eseményről. Nem. Kész. Olyan nincs. Ha azért marad le, mert nem akar állati sokat utazni egy(-két?) napért, azt megértem, de miattam nem maradhat le róla. Egyébként Rékának sem írtam egy sort sem, pedig nem mostanában végeztem, és nem is egyszer kezdtem már bele a levelébe. Mennyire utálom a halogatást.