LizaGazdija

Az utolsó napon eljutottunk. Tomi végül úgy döntött, hogy eljön, és ott volt J. Andi is. Három helyszín közül lehetett választani, és mind ugyanazt választottuk. Később derült ki, hogy választhattunk volna mindannyian más helyszínt is, mert ugyanott kellett kolbászolni mindenkinek az első 5-10 perc kivételével. Nekem tetszett a kiállítás, bár valóban több köze volt egy nagyszabású szövegértési feladathoz, mint egy igazi nyomozáshoz. Persze azt csak nem mondhatták, hogy nesze, itt egy DNS-minta, elemezd :D Én a magam részéről szereztem néhány új infót, amiért érdemes volt elmenni a Millenárisra. A végén a táblát, amin írogattunk, sajnos le kellett adni, de a ceruzákat megtarthattuk :) Kedvencem a konklúzió című résznél a következő kérdés volt: "A bizonyítékok alapján kit hallgasson ki a rendőrség?", amelyre az egyik válaszlehetőség az volt, hogy "puma". Tomi indítványozta, hogy a pumát jelöljük meg, én meg elképzeltem, ahogy a rendőrség előveszi a pumát: "Kedves...

Szeretném, ha a havazás akadályozná a közlekedést legalább hétfőn. Légyszi, légyszi!

Nem értem, miért jelölnek be olyan emberek, akiket még életemben nem láttam, a nevüket sem hallottam soha, és olyanokat írnak ki a Farmville-posztjaik fölé; hogy "Hálás vagyok a fiamnak, amiért meg tudtam növelni a farmom területét." Azt sem értem, miért veszi komolyan bárki is a Facebook különböző funkcióit. Van pl. a Ki a mai legjobb barátod? című elborult hülyeség. Vannak ismerőseim, akik ezt minden nap megnézik, és posztolják is a falra, hogy mindenki lássa, de ennél is szebb, amikor kommentálják. Van egy olyan csoporttársnőm, akivel tényleg vagy három éve nem beszéltem, mert egyszerűen nem futottunk össze az egyetemen soha. Na, neki kiadta ez az okoska, hogy adott napon én vagyok a 2. legjobb barátja, meg még felsorolt neki négy másik embert, akikkel szintén évek óta nem találkozott. A következő kommenttel jelent meg a poszt: "Nem tetszik ez az eredmény. Mi alapján írta ezt a Facebook? Velük évek óta nem találkoztam!" Jaj nekem... Aztán nem értem azt sem, hogy ...

megvolt a 7000. kattintás az oldalon.

Közös lónak túrós a csusza. Egyik szemem sír, másik üveg. Sokat akar a szarka, de nem bírja a szarkalány.

A jelenlegi helyzetemre az jelentene megoldást, ha írna a kiadó, esetleg két kiadó, hogy tudnak adni könyvet most azonnal, és úgy alakulna, hogy mostantól mindig tudnának adni. Akkor aztán beletanulhatnék a dologba, és lehetnék igazi műfordító. Vállalhatnék mellé filmfordítást is, már persze ha tudnék próbafordítást szerezni a rajzolt oklevelemmel. Ha az nem jönne össze, vagy összejönne, de még mindig lenne leköthető kapacitásom, vállalhatnék két nyelviskolai csoportot is. És végre megint mehetnék mozogni. Nagyon hiányzik. Most csütörtökön sem voltam jazzelni, mert egyszerűen annyira leszívott a suli meg a nyelviskola együtt, hogy nem volt erőm, inkább megpróbáltam fordítani. (Ami persze nem sikerült, de ez most más kérdés.) Úgy tűnik, veszünk nekem új mobilt. A jelenlegi december 13-án töltötte be az ötödik évét, és mindeddig gyönyörűen működött is, semmi gondom nem volt vele. Most viszont egy-két hónapja elég gyakran ordít, hogy SIM-kártya elutasítva, aminek az okára nem bírok rájön...