LizaGazdija

Az elmúlt egy órában és húsz percben elolvastam két darab, egyenként száz oldalas könyvet, sőt alá is húzogattam a lényeges információkat. Ezzel a képesítő vizsga általános részére a kb. tíz szempontból kb. négy szempontot átvettem. De jó... És még ki kéne dolgozni két tételt ezen kívül is, plusz megtanulni tizenkettőt. Már nem szeretnék államvizsgázni. Persze ma január 10. van, ami azt jelenti, hogy a hónapból már csak 21 nap van hátra, tehát legkésőbb három hét múlva már túl is leszek ezen az egészen. Nagyon remélem.

Mama mézeskalácsa nagyon-nagyon finom. Puha, mézeskalács színű, vékony. Az én mézeskalácsom közepesen finom. Kicsit kemény, nem mézeskalács színű, vastag, valamint van valami rövid ideig tartó utóíze - szerintem a szódabikarbóna lehet a ludas. Annyit már kiderítettem, hogy puha akkor lesz, ha 24 órát pihenni hagyom a tésztát. Legközelebb ezt fogom tenni. A színe szerintem akkor lesz majd szép, ha esetleg több mézet rakok bele, mint amennyit a recept ír, és ez fog változtatni az ízén is. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Mama simán megvert a kb. 50, de lehet, hogy ennél is több év rutinjával. Enyhén szólva is van még hova fejlődnöm.

Nagyon zavar, amikor a pedagógiai és pszichológiai művekben, amelyekből fel kéne készülnöm a tanári képesítő vizsgára, csak úgy hemzseg a helyesírási hiba. Miért nem lehet ezeket a könyveket egy lektor kezébe adni, mielőtt megjelennek nyomtatásban? Most nagyon küzdök. Nem titok, hogy több könyvet azért nem olvastam el soha (pl. Szerelem és halál Pompejiben), mert annyira zavartak a helyesírási hibák, hogy nem tudtam elvonatkoztatni tőlük, nem tudtam a történetre koncentrálni. Csak sajnos ezeket a könyveket most nagyon muszáj végigolvasnom. Jajj.

- egy kimosott kocsikulcs (nem én voltam) - finom estebéd a Westendben (a rakott brokkoli jó ötlet) - három új nadrág összesen 9500 Ft-ért a kilyukadtak helyett Most meg The Incredibles megy a tévében. Tomi felvetette, hogy levihetnénk a kutyát még mielőtt vége van, mert borzasztó. Szerintem egészen aranyos. Liza annyira mélyen aludt, amikor hazaértünk, hogy nem ébredt fel se az ajtó nyílására, se arra, hogy simogatom. Percekig simogattuk, szólongattuk, mire felébredt. Arra, hogy óvatosan kivettem alóla a papucsomat, amin feküdt. Máskor már akkor ott áll, amikor kinyitom az ajtót. Aranyos volt, ahogy aludt :)

Biztosan nagyon fura, hogy mennyire fontos nekem, hogy bizonyos emberek megemlékezzenek az engem érintő ünnepekről, úgy mint szülinap, névnap, és hogy szurkoljanak nagyobb eseményeknél. Eredetileg azt gondoltam, hogy ez csak azért lehet, mert nekem a számomra fontos emberek ünnepei nagyon fontosak, izgatottan várom őket, és egy-egy fontosabb eseménynél (pl. szigorlat) tűkön ülök, hogy elmeséljék, mi volt. Most már arra kezdek gyanakodni, hogy van még más ok is. Ez egyrészt otthonról hozott minta nálam (az anyukám pont ilyen), másrészt lehet, hogy függök a pozitív megerősítéstől. Vagy önző vagyok? Nem tartom magam annak. Vagy mégis az vagyok? Majd egyszer megkérdezek egy pszichológust. Na jó, vicceltem, inkább nem :) Amúgy lehet, hogy az ilyen számomra egyre hülyébbnek tűnő dolgaimat, ideértve az ígéretek betartásával kapcsolatos mániáimat is, egyszer majd kinövöm. Remélem.

Csomó ideig éreztem az általános hozzáállást: az államvizsga nem nagy dolog, sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben. Most érzem az általános hozzáállást: az államvizsga nem nagy dolog, sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben. Van olyan, aki barátomnak mondja magát, de nem kérdezte meg, hogy sikerült, és amikor beszéltem vele, és említettem, hogy tegnap estem túl rajta, akkor sem kérdezte meg, hogy sikerült, mi volt, hogy volt. Ez nekem furcsa. Ugyanilyen élményeim voltak ma egész nap. Ezúton kérném meg a barátnőimet, hogy ne kezdjék azt vizsgálni, meghibbantam-e, hogy őket nem veszem észre. Naná, hogy észreveszem, és mindegyiküknek köszönöm a szurkolást, az érdeklődést, a támogatást, a velem együtt puffogást (egyikükéből majd még fogok idézni is :), bár mondjuk a puffogás inkább a németes szakdogát érintette minden esetben). Ők is sokan vannak, de a többiek sokszor többen. Meg az is lehet, hogy a negatívat sokkal erősebben érzem, mint a pozitívat. Mindenesetre a tegnap délut...

Disc Olga lapult. Sosem volt ennyi Happy Hippóm, amikor gyűjteni akartam őket.