LizaGazdija

minden Tamás és Tamara nevű olvasómnak :) Akkor is, ha csak egy van belőle.

Ezennel kihirdetem az új programot. A tételsor első feléből fogok tételt húzni az amerikanisztikás államvizsgán január 6-án. Egészen konkrétan az 1., 2., 3., 4., 5., 6. vagy 7. tételt fogom kihúzni. Az összes többi valami katasztrofális, agyzsibbasztó hülyeség. Már elnézést. A legagyzsibbasztóbb az a tétel, amelyben azon elmélkedünk, mit hogyan érthetett vajon Isten, és az emberek hogyan értelmezték félre, és miért nem értették jól, amit Isten akart, bezzeg az amerikaiak hogy rájöttek, mit hogyan értett. Ettől azért vagyok készen, mert én sajnos nem hiszek Istenben, ezért enyhén szólva is komikusnak tartom, hogy nyolc oldalon keresztül egy szerintem nem is létező figura gondolatait elemezgessük. Ha úgy tennénk ezt, hogy közben kijelentjük, ő egy nem létező figura, jobb lenne a helyzet. Amúgy pont emiatt nem bírtam tavaly ilyenkor elolvasni a filozófia vizsgámra a szövegeket, mert egyszerűen dühbe gurultam attól, hogy 30 oldalon át taglaljuk, hogyan teremtette Isten a világot, ha a tere...

12 órát aludtam, és továbbra is hulla vagyok. Ennek csak az az oka, hogy egész éjjel a suliban voltam és tanítottam. A változatosság kedvéért most már németet is. Miért ne? Érdekes módon ott volt az összes jedlikes tanárom, nagyon érdekes. Bónuszként többször eltévedtem a suliban, pedig már rég órán kellett volna lennem. És valamiért eddig még csak a kilencedikesekkel álmodtam. Hmm. Az álom egy pontján a volt töritanárom meg akart ölni, vagy ilyesmi, mindenesetre nekiesett a karomnak egy csiszológéppel, én meg visítottam, hogy hagyjon már békén. Mikor elengedett, akkor sírva ordítottam, hogy én innen legkésőbb nyáron elmegyek, mire ő mondta, hogy nem fogok tudni, itt ragadok. Amire én: "Hát akkor figyelj! És tanulj!" :D:D:D Erről eszembe jutott az az álmom, amikor szintén Csapody bejött a termünkbe a Jedlikben, és a tipikus Csapody-vigyorral leült az asztalhoz, és így szólt: "Néma csönd és hullaszag." Eddig semmi fura nem volt, hiszen ezt tényleg minden töri elején ...

Most olvastam valaki blogján, hogy az idei legrosszabb kajálása ma volt, amikor negyedszer evett a töltött káposztából. Ezen elgondolkodtam. Nálunk évente egyszer készül töltött káposzta, karácsonykor. Dec. 24-től jan. 1-ig minden nap eszünk belőle. Én minden évben alig várom ezt az időszakot. Lehet enni töltött káposztát otthon, Hortobágyon és most már itthon is. Épp csak annyi a baj, hogy ma elfogyott a tejföl. Szerencsére vannak még boltok, így ezt a hiányt holnap pótolhatom, hogy az ebédhez megint legyen tejföl. Azt is minden évben nagyon várom, hogy egy-két hétig halászlét lehessen enni, mert valamiért azt is csak karácsonykor eszünk. És eddig még egyetlen évben sem alakult a kívánságom szerint a dolognak ez a része. A halászlé 2-3 nap alatt megromlik. Ha hűtőben tároljuk, ha nem. Pedig mennyire szeretem :O Na sebaj, legalább a töltött káposzta még mindig finom, és kitart újévig :)

Most jöttem rá, hogy Terry Pratchett néhány könyvéből bizony film is készült. Most nagyon meg vagyok döbbenve, hogy ezt eddig miért nem tudtam. Na sebaj, ma (vagy holnap, vagy amikor időm lesz :S) megnézem a Hogfathert, aztán szépen sorban a többit is. Mik vannak...

Megnéztem az első részét. Merthogy nem ám egy film ez, hanem kétszer másfél órás. Holnap majd megnézem a második felét. Ezt a történetet még pont nem olvastam egyébként, de gyanítom, hogy elég hűen követi a film a könyvet, különben összecsaphatták volna másfél órában is. Annyit állapítottam meg, hogy Terry Pratchett könyvben sokkal viccesebb, mint filmen, de azért a film se kutya. Csak egy párbeszédet idéznék :) Albert, az inas kezet fog a halállal, aki egy csontváz. "You are all fingers and thumb, Master." "Really? I'm sorry." Tipikus angol szóvicc :) Van még egy pár ilyen a sztoriban. Kíváncsi leszek a második részre.

Az indulást megint elszúrtuk, ahogy szoktuk. Ez úgy történik, hogy felkelünk nagyjából időben, tesszük a dolgunkat, és egyszer csak megállapítjuk, hogy most kéne indulni. És akkor vagyunk köntösben valami tevékenység közepén. Tegnap ez a tevékenység az ajándékok becsomagolása volt, aminek nem kellett volna negyed óránál több ideig tartani, mégis elvoltam vele másfél órát, és nem értem, miért, mert közben folyamatosan csináltam. Na jó, azt a tíz percet leszámítva, amikor az eredeti tervvel ellentétben mégis elolvastam a könyvet, amit Ákoskának hozott hozzánk a Jézuska: Janikovszky Évától a Cvikkedlit. Tényleg tíz perc volt, és nagyon aranyos a történet. Remélem, lesz kitartása hozzá a gyereknek. (Most elsős, tehát most tanul olvasni.) Elmentünk Magdiért laza fél óra késéssel, aztán átértünk Tomi anyukájához - szintén laza fél óra késéssel. Megebédeltünk, aztán karácsonyoztunk. Liza kapott egy kabátot, és csak egészen kicsit morgott, amikor feladtam rá. Viszont nem is próbálta leszedni m...