Karácsony második napja

Az indulást megint elszúrtuk, ahogy szoktuk. Ez úgy történik, hogy felkelünk nagyjából időben, tesszük a dolgunkat, és egyszer csak megállapítjuk, hogy most kéne indulni. És akkor vagyunk köntösben valami tevékenység közepén. Tegnap ez a tevékenység az ajándékok becsomagolása volt, aminek nem kellett volna negyed óránál több ideig tartani, mégis elvoltam vele másfél órát, és nem értem, miért, mert közben folyamatosan csináltam. Na jó, azt a tíz percet leszámítva, amikor az eredeti tervvel ellentétben mégis elolvastam a könyvet, amit Ákoskának hozott hozzánk a Jézuska: Janikovszky Évától a Cvikkedlit. Tényleg tíz perc volt, és nagyon aranyos a történet. Remélem, lesz kitartása hozzá a gyereknek. (Most elsős, tehát most tanul olvasni.)

Elmentünk Magdiért laza fél óra késéssel, aztán átértünk Tomi anyukájához - szintén laza fél óra késéssel. Megebédeltünk, aztán karácsonyoztunk. Liza kapott egy kabátot, és csak egészen kicsit morgott, amikor feladtam rá. Viszont nem is próbálta leszedni magáról, és amikor végül kicsomagoltam őt, nehogy megsüljön a fűtött lakásban, ráfeküdt, és azon aludt. A szaloncukrot viszont nem kérte. Szaloncukor-mérgezése van, úgy látszik. Ez azért fura, mert a három nap alatt összesen öt szem szaloncukrot evett, és édességből még soha nem volt neki sok. Egyszer Hortobágyonazért  a pogit sikerült túladagolni neki: egy darabig ette, ette, aztán elfogadott még egy szemet, kirohant vele a kertbe, és ott elásta. Igaz, a pogácsa nem édesség. De nasinak azért nasi.

Liza egyébként gondosan körbeszagolta a fát, alaposan megnézegette a díszeket (komolyan), aztán egy laza mozdulattal majdnem magára rántotta az egészet. Belegabalyodott az égősorba, és nagyon okosan nem megállt és várta, hogy majd valaki segít, hanem gondolta, megoldja egyedül: nekiállt rángatni az égősort. Végül azért megmentettem a kutyát és a fát is, senki nem sérült meg.

Én kaptam csokit, egy pulcsit, na meg könyveket. Szabó Magdától a Mézescsók Cerberusnak címűt, Joanne Harris legújabb könyvét (Sleep, Pale Sister, ill. Aludj, kislány) ééééés.... a Fairy Oak harmadik részét. Így most teljes a trilógia, alig várom, hogy végre legyen időm elolvasni. Az idén kapott könyveket egyébként külön polcra pakoltam, hogy ne sikkadjanak el, szem előtt legyenek, amikor majd lesz időm a saját örömömre olvasni. Baum télapós könyvét sem olvastam még végig, pedig összesen kb. másfél-két órányi oldal van hátra belőle - nem volt időm múlt szombat óta.

Fél 3-kor eljöttem, Tomi még maradt, mert persze arról nem lehetett szó, hogy Magdit kitegyük, csak mert jönnek a Nagyiék, arról meg végképp nem, hogy megkockáztassa az egyedül hazajutást. Tomi szerint még négyig maradt, ő meg fél 5-re ért oda hozzánk. Teljesen jó volt ez így. Én hazafelé azon gondolkodtam, mekkora gáz már, hogy december 26-án egy szál pulcsiban grasszálok az utcán, és még csak nem is fázom, mert legalább 15 fok van. Ettől még kaptam pár érdekes pillantást, pedig tényleg nem volt hideg. A Borároson azt hittem, sosem indul már el a busz. Úgy kezdődött, hogy rossz lóra tettem, mert az 54-esre szálltam fel, leültem, és abban a pillanatban elindult a 23-as. Ha azt választom, 8 perccel többet gyaloglok, mint az 54-essel, viszont az 54-es indulására várva legalább 20 percet üldögéltem. Sebaj, van ez így. Végül fél 4-re sikerült hazaérni. Ekkor meg is kezdődött a karácsonyozás. Anyu meg apu kapott egy-egy SK portrét Gabitól, mi Tomival kézzel készített, citromos-fahéjas szappant, konyhai fogast SK festve, fűszertartó készletet szintén SK festve (gyönyörű mindkettő), és minden lány kapott  SK angyalt drótból és hőre keményedő gyurmából, minden fiú pedig manót ugyanabból, ugyanúgy. Majd megmutatom őket. Ezen kívül kaptam Danitól egy dizájnos kis könyvet, amibe írhatok, és nagyon jót mosolyogtam ezen: mondtam neki, nem sokon múlt, hogy ő is ilyet kapjon tőlem. Végül egyébként két könyvet kapott: az egyik a Lovagképző iskola, ami ugyan kb. kilencéveseknek szól, de Dani egy valódi középkori lovag, ezért gondoltam, hátha tetszik neki, a másik meg a Sam Small csodálatos élete. Ez utóbbi ötlet isteni szikraként jött. Én nagyon szerettem, amikor kb. tízévesen elolvastam, és lassacskán szeretném majd megint elolvasni. Arra gondoltam, ez Daninak is tetszeni fog. Antikváriumból van, mert máshogyan lehetetlen beszerezni. Nagy kár egyébként, bőven megérdemelné, hogy 1978 utáni kiadásai is legyenek. És Eric Knight is megérdemli, hogy ne csak a Lassie-től ismerjük. Na mindegy. Aki teheti, szerezze be, olvassa el :) Nagyitól kaptam egy gyönyörű ezüstláncot, Tomival közösen pedig egy botmixert. Megtudtuk Nagyitól, hogy idén sem volt családi karácsony. Én a magam részéről azt gondolom, két családtag gyönyörűen tönkrevágott egy három évtizedes hagyományt.

Nagyon rossz lett a kedvem estére, amikor Nagyiékat Tomi hazavitte. Közben rájöttem, hogy sokkal kevésbé érezném rosszul magam, ha államvizsgára készülni vagy suliba menni nem kéne a szünet után. Gondoltam rá, hogy főállású egyetemista szeretnék lenni. Szívesen járok szemináriumokra délelőttönként, készülök zh-kra, írok esszéket, eljárok vizsgázni, és cserébe csak az enyém a december fele, a január, a február fele, a június, a július, az augusztus és a szeptember fele. Van esetleg, aki ezért a munkarendért felajánlana nekem havi százezres fizetést? Ugye, van?