LizaGazdija

ma lenne 79 éves. Boldog születésnapot!

Kirúgták Gyárfást az MTV-ből a műsorával együtt, mire a kormány elvett az MTV-től jó sok pénzt, mire az MTV bosszút áll Gyárfáson azzal, hogy tönkreteszi a budapesti úszó EB-t. Nagyon okosak. Tiszta ovi. Csak annál sok fokkal cikibb.

csupa móka és kacagás. És le kéne cserélni az őszi ajtónlógót télire. Még ma. Mert ma már tél van, hiába szakad az eső. Amúgy gyaníthatólag megfáztam. De nem ez a lényeg. A délelőtti mókát már meséltem. Hanem a móka és főleg a kacagás folytatódott délután is! Megírtam a handoutot, aztán beviharzottam az egyetemre. Csak negyed háromra értem oda, mert odafelé menet betértem a Petőfi Irodalmi Múzeumba két könyvért, amik majd nagyon jól fognak jönni a tanári képesítőn, ráadásul mégsem 1700 Ft-ba kerültek, csak 1500-ba, aminek nagyon örültem, pedig csak 200 Ft az eltérés. Szóval megérkeztem a tanszékre. Bementem, és mondtam, hogy az államvizsgára szeretném leadni a handoutot. Erre Hermina mondta, hogy ő nem kéri. Deja vu. Akkor kinek adjam le? Hát ezt nem kell leadni, csak mutassam meg a konzulensnek. De megmutattam neki, és most le kell adnom. Honnan veszem? Ki van függesztve a hirdetőtáblára. Hol? Közvetlenül itt az ajtó mellett. És mi van ráírva? Hogy dec. 1-jén leadási határidő, és aki ...

Bementem a konzulenshez, aki azzal fogadott, hogy megkapta a handoutot és ki is nyomtatta. Ezek után mondta, hogy írjam át ezt meg azt. És mivel reggel itthon felejtettem a pendrive-ot, csak a gépet cipeltem be magammal, kénytelen voltam hazajönni. Most írhatom át szépen a handoutot, és vihetem vissza 3-ra, mert ha nem teszem, akkor nem engednek államvizsgázni, csak nyáron. Nem vagyok ideges.

A város szívében, az Astoriánál. Nem rossz ötlet ez. Elsőre tetszett, hogy van friss péksütijük, ami ráadásul még finom is. Másodikra hisztiközeli hangulatba kerültem, mert ezren voltak ott. Pontosabban ez a lényeg: nem volt ott húsznál több vásárló összesen, de olyan keskeny folyosók vannak a polcok között, hogy két ember egyszerűen nagykabát és táska nélkül sem fér el egymás mellett-mögött, hát még nagykabátban, táskával. És akkor tegyük hozzá, hogy én még nem hordok nagykabátot (pedig lassan kéne). Halál idegesítő volt, hogy nem fértem oda rendesen semmihez, és ha mégis, akkor meg nagyon kellett figyelni, hogy kit lökök be a hűtőpultba, illetve hogy engem ki lök be. Ami harmadszorra visszacsábított, az a kaliforniai paprika. Még nem tudom, olcsóbb-e, mint nyáron, mert másodszor is elfelejtettem lemérni az egy darabot, amiből kiszámolhatnám, mennyi kilója. Még az is lehet, hogy nincs eltérés. Mindenesetre gyönyörű példányokat árulnak, én meg egy csapásra rájöttem, hogy minden nap sze...

Van az a cipőm, amiről márciusban már áradoztam egyet. Akkor azzal került be a blogba, hogy fél óra alatt rommá törte a lábam, még most is láthatóak a sarkamon az ekkor szerzett sérülések. Azóta nem vettem fel, sőt már azon töprengtem, hogy le kéne fényképezni, és fel kéne tenni a vaterára, mint egyszer fél napot használt, vadiúj cipőt, és lehetne kérni érte majdnem annyit, mint amennyiért vettem. Szerintem 12 ezerért kaptam, 10 ezerért akartam volna adni, mert tényleg akkor egyszer volt rajtam. Aztán az osztálytalálkozó estéjén indulás előtt két másodperccel valamiért úgy döntöttem, ebben a cipőben megyek. Meg is győztem magam, hogy fél óránál többet most sem fogok sétálni oda-vissza, úgyhogy legfeljebb hazafelé majd már tyúklépésben tipegek. Azóta is ezt a cipőt hordom. Kicsit sem törte fel a lábam. Nem is értem. Bezzeg az összes többi példány, az edzőcipőt is beleértve, mindig feltöri egy kicsit a sarkamat, ha két-három hónapig nem veszem fel. Ki érti ezt... Mindenesetre örülök, mer...

Nagy nap. Egy csomó ismerősömnek van ilyenkor szülinapja. Közülük kiemelném Danit, aki az unokaöcsém, és most már 20 éves. Egészen furcsa, ha belegondolok, hogy nemrég hároméves volt, és minden energiáját arra fordította, hogy engem eltegyen láb alól. Most meg már nagyobb hangsúlyt fektet az egyetemi éveire meg a kapcsolatára. Boldog szülinapot neki :) Amit nem említenék meg, ha nem pont tegnap nézegettem volna végig az aprónépet a polcomon: Feri is pont ezen a napon született éppen 32 éve. Rozi pedig nagyon lelkesen rázza a tükrét, csak úgy csörömpölnek a kis csengőcskék rajta. Ez azért is vicces, mert Tomi már alszik :)