LizaGazdija

Ma ismét kontrollon voltunk. Mondta a doktornő, hogy lejjebb ment a duzzanat, úgyhogy kivárunk. Aztán mondta, hogy mégis inkább röntgen, mert ha a csonton van a daganat, akkor nincs értelme várni: vágnak. A röntgen pedig azt derítette ki, hogy nem a csonton van a daganat, sőt egyáltalán nincs is daganat. Beleléphetett valamibe a kutya, és tényleg csak annyi van, hogy gyulladt-gennyes a lábujja. Be kell szednie az antibiotikum maradékát, rá kell kenni a maradék krémet, mosni kell kamillával, és egyszer csak elmúlik. Még most sem hiszem el egészen. Annyira jó :)

Említettem már, hogy tököm tele az ELTE-vel? Kiderült, hogy marhára lecsúsztam a tanári képesítő vizsgára jelentkezésről, aminek a határideje okt. 20. volt. Állítólag ezt kiírták a honlapra is. Érdekes, mert szeptember óta kb. hetente nézem a noymorult a honlapot, és erre még csak utalást sem találtam. Most írhatok kérvényt, és fizethetek olyanért, amit ők csesztek el. Szerdán írtam a németes konzulensnek, hogy a korpuszt beköttessem a szakdogával együtt, vagy az amúgy is kötelező CD-n adjam le. Mivel péntek reggelig nem jött válasz, beírtam a bibliográfiába, hogy a korpusz a CD-n található, és leadtam a szakdogát. Természetesen vasárnap este megérkezett a válasz, hogy inkább köttessem be. Bevittem a 11-re elkészült esszét meg a két szakdogát CD-n. Az esszét leadtam, majd Hermina azt mondta, nem tud mit csinálni a CD-vel, CD-t nem kell leadni. Marhára örülök, még jó, hogy a TO szerint kell. Oké, eltette a CD-t, majd odaadja az opponensnek. Nem tudom, miért van az az érzésem, hogy ezt a...

Eddig bírtam. Most elmegyek lefeküdni, de nyolckor felkelek, és megírom a maradék három oldalt. Remélhetőleg menni fog. Aztán még kell egy borító, egy irodalomlista, egy átfutás, hogy ne legyen benne túl sok túl gáz hiba, aztán ki kell nyomtatni, össze kell tűzni, és be kell vinni a suliba. Legkésőbb 1-kor el kell indulni, úgyhogy nagyon bele kell húznom reggel, hogy ez mind meglegyen.

a tanári szakdoga, már el is küldtem. Még ki kéne préselni magamból hét oldalt a németes esszéhez. Ez eléggé sokkoló, mert egész nap azzal biztattam magam, hogy már csak öt oldal van. És nem. Még hét. Ez szörnyű. És holnap le kell adnom. Mégpedig legkésőbb fél 2-kor, mert fél 3-kor már tanítok is, és a titkárság 3-kor zár. Jaj. Ráadásul megnéztem a tanári képesítő vizsga témaköreit, amik közül egyet kell választani, és már eldöntöttem nagy nehezen, hogy a tanórai és tanórán kívüli tevékenységből készülök, erre ilyeneket kérdez, hogy miért jó az erdei iskola, és meséljek erről a tangyak alapján. Hát, basszus, nem voltam erdei iskolában, sőt egyik gyakorlósulim sem szervez erdei iskolát. Így aztán nem akarok erről beszélgetni majd. A legjobb mégis az, hogy online kell jelentkezni a vizsgára, és nem tudom, hogy meddig, mert nem működik a link, ahol ez az egész kiderülhetne és elintézhető lenne. Nem akarok már egyetemista lenni. Nem bírom ezt a stresszt.

gyakorlatilag használhatatlan. Kb. a második lépésnél esik a lábáról. Amikor meg nem esett le, akkor is nagyon lecsúszott, ezért egy átlagosan két percet igénylő útszakaszt 20 perc alatt tettünk meg. Ettől én annyira frusztrált lettem, hogy leszedtem a cipőt, és a következő átlag két perces útszakaszt, ami hazáig még hátra volt, két perc alatt sikerült is letudni. Utálom ezt a cipőt. És külön utálom, hogy háromezer forintunkba került.

Lizának lett cipőcskéje. Nem szereti, de eltűri. Gyakorlatilag bármit elfogad tőlünk, igaz, néha hisztizik meg durcizik, de ma még ez sem volt. Egyszerűen tudomásul vette, hogy ezt találtuk ki. Egyébként pedig nagyon okos, és nem igaz, hogy az idős kutyák már nem tanulnak újat. A kondicionálás nagyon szépen működik nála továbbra is. Kétszer került zacskó a zoknis lábára séta előtt. A következő alkalommal már ment a pórázáért, amikor meglátta a kezemben a zacskót. A lábápolós hercehurcát továbbra sem szereti, mindig sír közben, de ez van, muszáj. Kereken öt évvel ezelőtti msn beszélgetésre akadtam a gépemen, és elolvastam. Két éve nagyon kerestem pont ezt a logot, de akkor nem volt meg. Érdekes volt olvasni. Elég idegesítő tini lehettem. És persze nagyon kilóg a lóláb. Megnéztem a Charlie Brown és a hálaadás c. mesét, és a vége annyira szomorú szerintem, hogy majdnem sírtam.  Tomi szerint elmesélés alapján ez nem is olyan szomorú. Nekem az. Voltunk Tropicariumban anyuékkal és Katáékkal....

szeretném, ha előkerülnének a hegymászók, és épségben hazajönnének.