LizaGazdija

szerepelt vasárnap a Fókusz Portréban. Teljesen véletlenül vette ezt észre Tomi, és nagyon örülök, hogy megnéztem a műsort. Kiderült, hogy én ezt a nőt egyáltalán nem ismerem, semmit nem tudok róla. Nagyon okos, értelmes, vidám ember. Sosem hittem volna, hogy a Kép a tükörben című kazettája 1973-as. Ez sokkolt. És minden szimpatikus volt, amit csak mondott. Tényleg nagyon örülök, hogy megnéztem, és kedvet kaptam a moziban játszott filmjéhez is. Ma a Fókuszban tűnt fel, de nem tudom, mit mondott, mert éppen takarítottunk, csak egy pillanatra láttam, meg annyit hallottam, hogy az unokái nevét sorolja, és nem nagyon örül, hogy ilyen neveket válaszott a gyereke. Ezt mondjuk megértem, a Maximiliánt hallottam, és hááát... Maradjunk annyiban, hogy van ennél szerencsésebb név is. To sum up, fogok Halász Juditot is hallgatni egyszer megint, ha lesz végre egy pici időm arra is, amit szeretnék.

Talán egyszer belerázódom ebbe a némettanításba is. Arra mondjuk már most is büszke vagyok, hogy tudok folyékonyan, változatosan beszélni, nem gondoltam volna magamról.   Olyan szélvihar volt ma, hogy kis híján felkapott. Valójában csak annyi történt, hogy álldogáltam a HÉV-re várva, és két lépést előre fújt a szél. Szuper élmény volt, pláne azért, mert nem jött a HÉV. Kicsit kellemetlen lett volna, ha véletlenül jön. Tegnap este az egész napos szélfúvástól annyira fájt a fülem, a fejem meg a szemem, hogy nem bírtam értelmezni az iwiw-en a gépház üzenetét. Csak addig jutottam el, hogy az üzenőfal megszűnik, de hogy mi van helyette, azt egyszerűen nem értettem. Elég rossz ez az állapot, amikor minden szót értek, de minden szót azonnal el is felejtek adott mondaton belül, ezért esélyem nincs rá, hogy felfogjam, amit olvasok. Szerencsére ez csak durva fejfájásnál fordul elő. Mondjuk ilyenkor a beszéd is igen gyatrán megy, pl. két szó között tudok két percet is gondolkozni akár, hogy mi vo...

Szombaton lemaradtam róla, de mivel úgy sejtettem, ebben az első adagban van a legújabb hastánciskolából az egyik csoporttársam, megnéztem a neten. Benne volt az a maci is, aki a lipóti strand színpadán szórakoztatta a gyerekeket nyáron, de szegényt kihajították, pedig olyan aranyos. Na és benne volt az a nő is. Szerencsétlen. Kiröhögték. A zsűri meg a közönség is. Ténykérdés, hogy a táncának viszonylag kevés köze volt a hastánchoz, de nagyon kedves volt a mimikája, és nagyon lelkesen ment el a műsorba. Mégsem kellett volna. Ki tehet arról, hogy nevetségessé tették, vagy legalábbis megpróbálták? Egyrészt ő, mert nincs annyi önkritikája, hogy lássa, még nem jó, amit csinál. Másrészt a tanára, aki haladó csoportig juttatta, ráadásul elhitette vele (meg a többi tíz lánnyal), hogy már akkora profik, hogy már előadóművészek, és kell a csoportjuknak külön név, mint pl. A sivatag rózsái. Nyilván nem szabad megalázni a tanítványt, ahogy az előző tanárom teszi időnként, abban viszont mindenképp...

Zseniális. Ha egyszer lesz időm, végignézem az egész sorozatot. Még a hetedik évadra is ráveszem magam, pedig abban már nem szerepelnek a nagynénik. Mindenkinek ajánlom a sorozatot megtekintésre, lehetőleg angolul - sokkal viccesebb, mint magyarul.

Tettem a teába citromlevet, és a facsargatás-préselgetés közben arra lettem figyelmes, hogy az egyik citrommag kihajtott a citromban. Aranyos zöld kis hajtása van. Persze azonnal elültettem, és megpróbálom felnevelni. Örülök neki :)

mert elkészült a lépcsőház lambériázása, most pedig párhuzamosan építik ki a padlást és bontják le a szobámból a tíz éve beépített falat. Utóbbi igazából ma megtörtént, csak pl. a fűtőtestet még vissza kell forgatni, meg hát sok lett a takarítanivaló. Nosztalgikus érzéseim támadtak a fal nélküli szobától. Most majd átköltözik oda a hálószobájuk, és az ő szobájuk lesz a dolgozószoba. Nagyon jó lesz így a lakás, már most tetszik, az ő szobájukban szuperül sikerült a felújítás. Na meg a lépcsőházban is. A padlásra bekukkantva megláttam a bábszínházamat, aminek nagyon megörültem, mert teljesen jó állapotban van, csak a függönyét kell kimosni. Az unokák (mármint Bence, Matyi meg majd az enyéim) is tudják használni 2-3 év múlva. Erről persze eszembe jutott, hogy le kéne hozni a plüsseimet, és rendbe rakni őket, aztán elrakni megint, de ezúttal nem a padlásra, hanem mondjuk egy ládába, vagy majd a gardrób egyik felső szekrényébe. Vagy valahová, ahol kéznél vannak. Lenne kedvem mindet kézbe fo...

Kivéve azt az egyet, de ő most nem számít, csak a többiek. Nagyon örülök, hogy vagytok :)