Bejegyzések

Sabrina, a tiniboszorkány

Zseniális. Ha egyszer lesz időm, végignézem az egész sorozatot. Még a hetedik évadra is ráveszem magam, pedig abban már nem szerepelnek a nagynénik. Mindenkinek ajánlom a sorozatot megtekintésre, lehetőleg angolul - sokkal viccesebb, mint magyarul.

Citrom

Tettem a teába citromlevet, és a facsargatás-préselgetés közben arra lettem figyelmes, hogy az egyik citrommag kihajtott a citromban. Aranyos zöld kis hajtása van. Persze azonnal elültettem, és megpróbálom felnevelni. Örülök neki :)

Anyuéknál nagy a sürgés-forgás,

mert elkészült a lépcsőház lambériázása, most pedig párhuzamosan építik ki a padlást és bontják le a szobámból a tíz éve beépített falat. Utóbbi igazából ma megtörtént, csak pl. a fűtőtestet még vissza kell forgatni, meg hát sok lett a takarítanivaló. Nosztalgikus érzéseim támadtak a fal nélküli szobától. Most majd átköltözik oda a hálószobájuk, és az ő szobájuk lesz a dolgozószoba. Nagyon jó lesz így a lakás, már most tetszik, az ő szobájukban szuperül sikerült a felújítás. Na meg a lépcsőházban is. A padlásra bekukkantva megláttam a bábszínházamat, aminek nagyon megörültem, mert teljesen jó állapotban van, csak a függönyét kell kimosni. Az unokák (mármint Bence, Matyi meg majd az enyéim) is tudják használni 2-3 év múlva. Erről persze eszembe jutott, hogy le kéne hozni a plüsseimet, és rendbe rakni őket, aztán elrakni megint, de ezúttal nem a padlásra, hanem mondjuk egy ládába, vagy majd a gardrób egyik felső szekrényébe. Vagy valahová, ahol kéznél vannak. Lenne kedvem mindet kézbe fo...

Nagyon jó barátnőim vannak :)

Kivéve azt az egyet, de ő most nem számít, csak a többiek. Nagyon örülök, hogy vagytok :)

Barack Obama

a Nobel-békedíj idei nyertese. Amikor megláttam ezt a címet a címlapon, azt hittem, index-humor. És nem. Olyan jó lenne, ha nem hiteltelenedne el a Nobel-díj... Szegény Nobel bácsi nagyon szomorú lenne. Az azért jó hír, hogy saját állítása szerint Obama sem érti. Szerintem meg ráért volna akkor megkapni, amikor már nem elnök, és esetleg tényleg sikerül sokat tennie a békéért. Ez így nyalizásnak tűnik.

A megoldás pedig az,

hogy mindketten félreértettük egy kicsit a másikat. Megnyugodtam.

Az utakon

rengeteg idióta közlekedik. Van, amelyik nem ismeri a jobbkéz szabályt, ezért rommá töri a kocsinkat. Van, amelyik nem tudja, hogy a kocsiján van indexlámpa, ezért mindenféle jelzés nélkül vált fél pillanat alatt három sávot, persze közvetlen eléd bevágódva, meg van, amelyik mindenféle jelzés nélkül fordul be a sarkon (sehol semmi behajtani tilos, tehát nem logikus, hogy nem megy tovább egyenesen), és aztán még ő hajol ki a kocsiból és szólogat be, mikor majdnem átmegy rajtam. (Egy ilyennek egyszer visszaszóltam, hogy tán meg kéne tanulni az indexlámpa használatát, de nem vert meg.) Van, amelyik a töksötétben tökfekete cuccban ugrik a kocsi elé a zebrától tíz méterre, és még mutogat is. Van, amelyik ezerrel dönget a városban, és hiába lépek le a járdára, sőt érek be az út közepére, nem áll meg, pedig már az utca végéről is láthatja, hogy jövök, hanem inkább továbbra is minimum hetvennel suhan el tőlem tíz centire, amiért kedvem lenne bezúzni a szélvédőjét. A kedvencem mégis az, amelyik...