LizaGazdija

Megdöbbent, amikor valaki már a második nyarát tölti Amerikában, de még egyetlen helyes angol mondatot sem tud összerakni.   Az is megdöbbent, amikor valaki angolra fordít úgy, hogy nagyon ritkán sikerül helyes angol mondatot összeraknia.   Persze sokan fordítanak mindenféle nyelvről magyarra úgy, hogy a magyar az anyanyelvük, mégsem tudnak helyes mondatokat alkotni magyarul.   Azért ez nekem fura.   U.i.: Az is megdöbbent, amikor valaki magyart tanít külföldieknek, és közben olyan durva nyelvhelyességi hibái vannak a saját anyanyelvén, hogy lefagyok...

Egy részét a neten találtam, más részét meg a gépemen (eddig tényleg nem tudtam, hogy ilyen kincseket rejt a gépem):   Ő a dédnagypapám, aki a tárnoki focicsapat tagja volt annak megalakulásától, 1914-től kezdve :)   Ő volt a dédnagymamám - gyönyörű fiatal lányként:     Amikor én még (bölcsis) kislány voltam :)       Tata anyuval 1960-ban :)       Tatáról nagyon szeretnék egy képet, mert kitenném a falamra. Anyutól már egy ideje kérem, csak mindig elfelejtjük mindketten, amikor ott vagyok. Alapvetően egy idősebb kori képét tenném ki, mert szerintem akkor volt csak igazán sármos a nagypapám, plusz én nyilván idősebb korában ismertem, ezért olyan kép is él róla a fejemben. De amikor ezt a képet megtaláltam a gépemen, teljes két percig azt hittem, veszünk fotópapírt, és már nyomtatom is, ez lesz kint Tatáról, mert itt annyira boldog és büszke. Aztán mégsem. Azért nem, mert a képkeret már megvan. Ugyanolyan fekete, mint Ibolya nénié, és anyut nem szeretném fekete keretbe tenni. Lehet ez ba...

Mert olyan büszke vagyok :)     Dolgozom, Liza is (Tomiról is volt dolgozós kép, nem tudom, mi lett vele):   Átmenetileg átrendezett szoba:   Te Gazdi, nem lehetne már ezt abbahagyni? Avagy: Liza fürdik:     Kész a polc! Először még üresen, majd az egész körbefényképezve, amikor már az apróságok is rajta vannak:     (A béna bepakolásért és kicsinyítésért bocs, de mióta szegény egérkém fedobta a talpát, tapipaddal dolgozom, azzal meg van pár dolog, ami nem nagyon megy még.)

Szombat reggel fahéjas-csokis palacsintával ébresztett Tomi. Jutalomból, mert előző este olyan szépen pakoltam, míg ő aludt. Ilyen aranyos :)   Vasárnap átmentünk anyuékhoz, ahol éppen lakásfelújítás folyik, és már túlestek a hálószoba tapétázásán-padlócsiszolásán-padlólakkozásán, úgyhogy már minden bútort visszaraktak, csak még nem pakolták be a cuccokat. Nagyon szép tapétát választottak, nekem nagyon tetszik. Helyet cseréltek, így most apu íróasztala van az ajtónál, anyué az ablaknál. Anyu megkapta az én ottmaradt íróasztalomat, így neki van egy dolgozóasztala meg egy kézműves asztala. Mázlista :) Amúgy az a tervük, hogy az én szobámban elbontják a 10 éve beépített választófalat, és oda teszik át az ágyukat.   Szóval átmentünk. Vittem a fordításokat is, hogy anyu mint zsűri és tesztközönség elmondja, mit gondol róluk. Csak az egyiket volt idő megnézni, abban nagyon sok gáz részt talált. Ezek egy része azért volt gáz, mert elszúrtam, másik része azért, mert kissé homályosan fogalmazot...

Szorongok. Ez nagyon király így hajnali egy után, pláne, hogy reggel fél 8-kor szeretnék kelni, hogy esetleg 9-kor már anyunál legyek. Kereken egy órán át próbálkoztam az elalvással, konkrétan fél 12-től fél 1-ig, és még csak elálmosodni sem sikerült. Ilyenkor az agykontroll szokott segíteni, de most a visszaszámolásig sem jutottam el, nemhogy a gyomorgörcs megszüntetéséig.   Felfedeztem nyűglődés közben, hogy mitől múltak el a pattanásaim nagyjából. Régebben a frusztrációm mindig pattanás-elvakarással jutott kifejezésre, míg mára új tünet lépett fel: a számról tépkedem a bőrt. Ez legalább akkora gáz, mint a pattanások buzerálása, de azért örülök neki, hogy egy méterről már nem a szétkapart kis pöttyöket látni, hanem a tiszta arcomat. Még a számat lenne jó békén hagyni. Mondjuk ez még mindig szerencsésebb, mintha például felfalnám a hűtő tartalmát ilyenkor, de azért jobb lenne valami egyéb pótcselekvést találni. Van valakinek valami ötlete?   Nyűglődés közben azt is próbáltam elemezni,...

Készen van :) Csütörtökön érte el a 100%-os készültségi szintet, de ez már éjfélkor volt, ezért nem pakoltuk le a könyvesdobozokat a galériáról. Aztán tegnap este 9-kor nekiálltunk, és 11-kor már az összes könyv polcon volt. Aztán hajnali egykor már rendbe is tettem őket. Mindenféle kategóriákat eszeltem ki. A felső polc (4,5 m két darabban) a gyermekirodalmat szállásolja el. Ezen belül a következő kategóriák vannak: mese, vers, ismeretterjesztés, ifjúsági irodalom. Alatta van egy németes részleg meg egy angolos. Alatta magyar nyelvű irodalom és "ismeretterjesztés", aztán legalul albumok és egyéb nagy alakú könyvek, amik nem fértek fel fentebbi polcokra, mert olyan magasak. Hajnali 1-kor már annyira fájt a hátam, hogy azt hittem, szó szerint be is szakadt. Ma aztán folytattam a pakolást a dísztárgyak elrendezésével. Elég sok minden végül a dobozban maradt, mert a mécseseket meg a nagyobb díszdobozokat nem tudom hova rakni. Illetve tudnám, csak nem nézne ki jól. Végül a két ab...

Mindeenütt varázstükrök vesznek körül. Belenézek, és azt látom, hogy hű, jó alakom van. Aztán térülök-fordulok, öt perc múlva ismét belenézek, és azt látom, hogy anyááám, de kövér vagyok. Ezt minden tükör tudja.   1. Tényleg minden tükör varázstükör. 2. Nem varázs az a tükör, csak testképzavarom van, hiszen mindig 2.1. jó alakom van. 2.2. kövér vagyok.   Azért én tegnap este (igazából kettőkor hajnalban) elővettem azt a jó kis mentolos trutyit, ami télen valamelyest alakformáló hatásúnak bizonyult. Nem sajnálva az anyagot bekentem a hasamat. Nos, olyannyira csípett, hogy azonnal fel kellett hajtanom egy pohár vizet, mert hirtelen nem kaptam levegőt. Ez télen még nem csípett ennyire. Ehh.