Apróságok

Szombat reggel fahéjas-csokis palacsintával ébresztett Tomi. Jutalomból, mert előző este olyan szépen pakoltam, míg ő aludt. Ilyen aranyos :)

 

Vasárnap átmentünk anyuékhoz, ahol éppen lakásfelújítás folyik, és már túlestek a hálószoba tapétázásán-padlócsiszolásán-padlólakkozásán, úgyhogy már minden bútort visszaraktak, csak még nem pakolták be a cuccokat. Nagyon szép tapétát választottak, nekem nagyon tetszik. Helyet cseréltek, így most apu íróasztala van az ajtónál, anyué az ablaknál. Anyu megkapta az én ottmaradt íróasztalomat, így neki van egy dolgozóasztala meg egy kézműves asztala. Mázlista :) Amúgy az a tervük, hogy az én szobámban elbontják a 10 éve beépített választófalat, és oda teszik át az ágyukat.

 

Szóval átmentünk. Vittem a fordításokat is, hogy anyu mint zsűri és tesztközönség elmondja, mit gondol róluk. Csak az egyiket volt idő megnézni, abban nagyon sok gáz részt talált. Ezek egy része azért volt gáz, mert elszúrtam, másik része azért, mert kissé homályosan fogalmazott az írónő az eredetiben, így nem volt könnyű visszaadni, mit akart, megint másik része pedig azért, mert nincs lábjegyzet (erre majd rákérdezek, nem lenne-e okos gondolat csinálni), és lábjegyzet nélkül annak, aki nem amerikanisztika szakos, elég nehéz bizonyos részeket megérteni.

 

Katáék is ott voltak. Bence már nagyon nagy fiú. Vidám, kedves, aranyos. Elég sok szót használ már. Anyanya, apuapu, szia, föfö (ha fel kell mosni :D), vuvu (szerintem neki van igaza, mégis kijavítják a felnőttek, hogy vauvau), baba, mama. Meg tudja mondani egy csomó állatról, hogy milyen hangot adnak ki. Megmutatja, hol az okos feje, a hasa, a füle, a szeme, a szája, a keze, a lába.... Minden testrészét ismeri. Azt is tudja, hol a baba, vígan rohan megsimogatni Kata hasát, ha felmerül ez a kérdés. Mondjuk néha a sajátjára mutogat, szóval még azt hiszi, ez a baba-dolog univerzális, minden hasban baba van :) Megkapta az én régi emeletes ágyam emeletét, apu és Kata elmentek venni bele szivacsot. Mikor az udvaron belepróbálták az ágyba, a gyerek azonnal kipróbálta, és le sem lehetett szedni az ágyról. Mikor végül csak leszedték, akkor elsírta magát. Még tovább durvult a pánik, amikor felhozták a szivacsot, összecsavarták, és betették a nejlonba, amiben vették. Bence annyira zokogott, hogy konkrétan rosszul is lett tőle (a polcnál megállt, nekidőlt, hátradobta a fejét, és elhallgatott... én nagyon megijedtem, nem is értem, az anyukája hogyan tudja ilyen fegyelmezetten tűrni a hasonló dolgokat, pedig addig jó, amíg nem lát pánikot a felnőtteken, így én is igyekeztem uralkodni magamon), közben meg kapaszkodott a szivacsba. Tényleg szívet tépően zokogott, de szerencsére az anyukája jól kezeli a hisztit (mert a gyerek célja az volt, hogy kibontsák neki a szivacsot, de nem tették). Az a taktika, hogy nincs közönség - nincs hiszti. Én is ezt szeretném majd alkalmazni a sajátomnál. Mondjuk a fejét hátradobós résznél már lett közönség, Kata hozott neki egy negyed pohár vizet, amit rövid kérlelés után Bence hajlandó is volt meginni. Állítólag amikor felszenvedték az ágyat a tizedikre (apukája, lépcsőn, mert nem fért be az ágy a liftbe), Bence azonnal birtokba vette, és minden játékát bele is költöztette, aztán jó nagyot aludt benne. Hát igen, ilyen nagy már: rendes ágyat kapott (én 18 évesen kértem helyette újat, bár tény, hogy a tetejét korábban leszedtük, mert már napi rendszerességgel vertem be a fejem), saját szobája van. Ez utóbbit mondjuk a kistestvérrel osztja majd meg, aki legkésőbb 3 hét múlva érkezik, és kisfiú, és már neve is van, de most ide nem írom le, rossz érzésem lenne tőle. Majd ha megszületik, megírom :)

 

Hétfőn átmentem délelőtt anyuhoz, hogy megnézzük a második fordítást, aztán visszapakoljuk a könyvek egy részét. A kapun már nem jutottam be, neki kellett lejönni, mert nem találtam a kulcsomat. Fent kiborítottam a táskámat, egyesével pakoltam vissza bele a dolgokat, úgy sem lett meg a kulcs. Ettől mindketten megijedtünk, mert pl. zárcsere nem volt tervben. Mindenesetre félretettük a problémát. A regényrészletben összesen két szót húzott ki, meg is könnyebültem :) Utána megpucoltuk a szobában a festés (mert a mennyezetet festették)-csiszolás során összekoszolódott ajtókat és ablakot. Aztán a könyvekhez nem nyúltunk, mert álltunk az én szobámban a kupac előtt, és anyu úgy érezte, esélytelen, hogy onnan ki tudjuk varázsolni a könyveit. Este aztán töviről hegyire átvizsgáltuk Tomi kocsiját, hátha ott esett le a kulcsom, mert emlékeztem rá, hogy amikor a lámpával, a mécsessel meg a kutyával a kezemben beszálltam az autóba, betettem a kulcsot a táskámba. Azt reméltem, hátha melléesett, én meg nem vettem észre. De nem volt sehol. Ettől én elég ideges lettem, mert nem lenne nagy öröm, ha miattam kellene lecserélni az összes zárat. Tegnap a mi lakásunkat is átkutattuk Tomival, bár tudtam, hogy itt nem lesz, mert itthon még sosem vettem ki azt a kulcsot a táskámból. Éjjel azt álmodtam, hogy megint lemegyünk a kocsihoz, benyúlok az ülés alá, és mégis ott a kulcs, Tomi nem vette észre zseblámpával. Ennek az az oka, hogy úgy éreztem hétfőn este, nekem is át kéne tapogatni az ülés alatti részt, akkor lennék nyugodt, mégsem tettem. Még hétfő este villant be az, hogy mindent kitettem a kezemből vasárnap hazafelé jövet, amikor a lépcső alján feladtam Lizára a hámot, és mivel 5 dolog volt a kezemben, hátha azt az egy kulcscsomót elfelejtettem visszavenni a kezembe. Írtam is anyunak emilt, hogy a papucsoknál nézze meg, de ezt nem volt alkalma elolvasni, úgyhogy ma telefonon is megkértem. És láss csodát, amikor délután találkoztunk, visszaadta a kulcsot, tényleg ott volt a cipők között. Na, ezért utálom, ha sok minden van a kezemben, mert nem tudok mindre koncentrálni, és tiszta ideg vagyok, hogy elhagyok valamit.

 

Ma délután Nagyinál voltunk, szedtünk egy csomó finom és szép szőlőt. Artúr kutya, aki szerintem 2-3 évvel fiatalabb Lizánál, nagyon nem jól van :( Szívbeteg, és ettől úgy veszi a levegőt, és úgy sípol a tüdeje hozzá, hogy éreztem, ahogy elhatalmasodik rajtam a pánik. Mint tudjuk, elég könnyen megtörténik ez velem. Evvan. Szerencse, hogy az orvos szerint Turinak más baja nincs, csak a szíve rendetlenkedik. Egyébként vidám, továbbra is bújós, aktívan jár-kel. Csak ez a borzalmas levegővétel ne lenne....