LizaGazdija

Megünnepeltük ma Katát. Én nagyon jól éreztem magam. Liza egészen odavolt, hogy látja végre a gazdikat, másfél hete nem találkoztak. Egy kisebb féltékenységi jelenetet is rendezett, mikor úgy érezte, hogy anyu már eleget foglalkozott Bencével, és már szeretgethetné inkább őt :) Bence már úgy közlekedik, mint a villám, és beszélget is, bár még nem érthető, amit mond. De a lényeg, hogy egyfolytában mondja :)   Reggel úgy döntöttünk, ma elvisszük a kutyát orvoshoz, mert nagyon ijesztő volt, ahogy kímélte a jobb hátsó lábát. Úgyhogy a szülinapról szépen elautóztunk az orvoshoz, ahol egy óra várakozás után sorra is kerültünk. Egy olyan kutyus volt előttünk, aki kiesett egy első emeleti ablakból - nem semmi. Lizát megnyomorgatták, megröntgenezték, és kiderült, hogy a térde fáj, mert begyulladt az ízület, valamint meszesedik a gerince. Horribilis összeget hagytunk ott ahhoz képest, hogy kapott egy darab szurit, két gyógyszert és megröntgenezték. A körömvágás ingyen volt. Amióta manikűröztetjü...

Válaszolt a drága jó bácsi a levelemre, amelyben megkérdeztem, mikor ír még be jegyet, ha már ilyen aranyosan megcsinálta kétszer is, hogy nem volt az irodájában a meghatározott időpontban. Mi derült ki? Még a hülye is én vagyok. Mert nem vártam fél óránál tovább, mert hát ő akkor pont ebédelt, és egyébként is, 250 embernek sikerült beíratni a jegyét. Hát, basszus. Pofám leszakad. Nyilván én vagyok a hülye, ha ő elcsászkál, és még egy nyamvadt cetlit sem hagy az ajtaján, hogy mégis hol van és kb. meddig. Na, most vagyok csak igazán ideges. Örülök, hogy 250 ember olyankor talált odamenni a megadott intervallumon belül, mikor ő kegyeskedett ott tartózkodni, de sajnos én kétszer fél óra ácsorgással sem tudtam összehozni a találkozást. Nyilván én vagyok a hülye. Basszus, basszus, basszus. Nem ám bocsánat, vagy valami. Hanem még lebasz. Pfujj.

Ma sem volt ott egyik tanár sem az irodában az általuk kiagyalt időpontban. Annyira tisztességtelen dolog...   A jazzbalett nagyon kemény volt, szerintem nem fogok tudni felállni holnap. Tök jó volt :)

12 óra alvás után még mindig álmos vagyok, de nem volt képem továbbra is ágyban maradni, mikor láttam, hogy délelőtt 11 van. Nem tudom, Tomi levitte-e reggel a kutyát, mindenesetre a kis drága az előszoba közepén alszik összegömbölyödve a rongyán, és nem reagált arra a kérdésre, hogy menjünk-e sétálni, viszont akkor betrappolt utánam a szobába, mikor reggeliztem, és a kajám mintegy ötödét ki is nézte a számból. Ki érti ezt a kutyát? Be kell menni a suliba. Muszáj. Nagyon. Ha ma nem írják be a filozófia jegyet, akkor ennyi, máskor már nem fogják. Valamint ki kéne deríteni, hogy a programzáró jegyét mikor írják be (egyébként ötös lett, hihi). Aztán tartok egy angolt, és elloholok jazzbalettre, ahonnan fél 8 tájban érek haza. És addig még mosni kéne meg mosogatni. Ha meg bírnék mozdulni :(

Ez itt a cél. Többféle segédeszközt is bevetek a siker érdekében. Pl. kétféle tánc (esetleg februártól háromféle), torna itthon, 6 után nuku kaja, sok vízivás, kence. Na, utóbbi nagyon tuti. Annyira működik, hogy önkényesen napi egyszeri kezelést vezettem be a javasolt napi 2 helyett. Állatira csíp kb. fél napig. Vagy mondjuk inkább, hogy forr. Az pontosabb. Maga az érzés nem rossz, addig sem fázom :D Ma tánc előtt 45 perccel sikerült a napi egy kezelést megejteni. Még javában forrt a hasam, mikor odaértem a táncra. Ott aztán nagyon kemény volt a móka... Többször éreztem úgy a jó kis intenzív dobszóló közben, hogy spontán öngyulladással fogok elporladni fél percen belül. Ez szerencsére nem történt meg, viszont tánc után kb. fél óra alatt bedöntöttem egy liter folyadékot, olyan melegem volt. Most este leméregettem magam. Tudom, mérlegre állni, reggel kell, de most így jártam. Az az érdekes, hogy nyár óta mindenhonnan fogytam több centit, és mégis híztam a mérleg szerint. Ez hogy van akk...

Tegnap voltunk három és fél évesek. Ennek örömére Tomi ébresztett fél 11-kor (egyszer egy héten hadd legyen nekem is jó dolgom) ham&egg-gel (mert csak egy tojás volt benne :D), pirítóssal, teával, marcipános csokival meg vörös rózsával. Jó nekem :) 

Tegnap délután a végére értem. Rettentő szomorú vége van. Teljesen lehangolt. Sírni lett volna kedvem tőle. Meg arra is gondoltam, hogy vajon Szeredás Emerenc mennyire örülhet így a síron túlról ennek a regénynek. Miután mindig kínosan ügyelt rá, hogy senkit ne engedjen be az életébe, az írónő az egész utca előtt kinyitotta azt az ajtót, és mindenki látta Emerenc szégyenét, és ebbe szegény bele is halt. Ezek után vajon mennyire díjazza, hogy vezeklésül az írónő most ország-világ előtt kiteregeti a szennyest egy nemzetközileg is sikeres könyvben? Aztán rájöttem. Nem biztos, hogy olyan nagyon dühös, mert nem Szeredás Emerencnek hívták. Fantázianév. Persze az, aki nyomozgat egy fél órát a neten, aztán utazik egy kisebbet, szerintem megtudhatja a valódi nevét, és akik abban az utcában laknak, biztos, hogy nyomozás nélkül is tudják. De még a szülőfaluja is egy olyan hely, ami nem is létezik. Csak azt tudhatjuk, hogy Debrecen környéki kis falu, abból meg van egy pár. Amitől viszont elmúlt a ...