Ajtó

Tegnap délután a végére értem. Rettentő szomorú vége van. Teljesen lehangolt. Sírni lett volna kedvem tőle. Meg arra is gondoltam, hogy vajon Szeredás Emerenc mennyire örülhet így a síron túlról ennek a regénynek. Miután mindig kínosan ügyelt rá, hogy senkit ne engedjen be az életébe, az írónő az egész utca előtt kinyitotta azt az ajtót, és mindenki látta Emerenc szégyenét, és ebbe szegény bele is halt. Ezek után vajon mennyire díjazza, hogy vezeklésül az írónő most ország-világ előtt kiteregeti a szennyest egy nemzetközileg is sikeres könyvben? Aztán rájöttem. Nem biztos, hogy olyan nagyon dühös, mert nem Szeredás Emerencnek hívták. Fantázianév. Persze az, aki nyomozgat egy fél órát a neten, aztán utazik egy kisebbet, szerintem megtudhatja a valódi nevét, és akik abban az utcában laknak, biztos, hogy nyomozás nélkül is tudják. De még a szülőfaluja is egy olyan hely, ami nem is létezik. Csak azt tudhatjuk, hogy Debrecen környéki kis falu, abból meg van egy pár. Amitől viszont elmúlt a rosszkedvem, az nem ez volt. Feltúrtam a netet Szabó Magda után, és találtam is több interjút, amiben erről a történetről beszél (egyébként a házvezetőnőt következetesen Emerencnek hívja). Azokat elolvastam, és akkor megnyugodtam. Jó, hogy ő nem érezte olyan tragikusnak a helyzetet, mint én. És ha ő, aki benne élt, túllépett rajta, akkor én meg pláne miért fordulnék be. Este, hastánc után Tomi kivitt oda, ahol Szabó Magda lakott. Van emléktáblája. A férjének is. Meg sok-sok virág. Azt a házat is megnéztem, ahol Emerenc lakott. Szép. Láttam a lakást is, ami az övé volt. Örülök, hogy elmentünk. És megrendeltem a Régimódi történet 1977-es kiadását. Kíváncsi leszek.

 

Gondoltam rá, hogy meg kéne nézni a könyvből készült színdarabot is, de aztán láttam egy 10 perces filmet a darabról. Részletek meg a színészek véleménye. Kezdődött ott, hogy se Emerenc, se az írónő nem olyan, mint én elképzeltem. Ezen kívül nagyon durván megváltoztatták a történetet. Pl. nincs benne Viola kutya. Ez most béna hasonlat lesz, mert a két mű azért nagyon nincs egy színvonalon, de Viola nélkül Az ajtót megrendezni olyan, mint a Harry Pottert filmre vinni Hermione nélkül. Aztán van benne olyan jelenet, mikor az írónő nagyon durva dolgot vág Emerenc arcába. Na most, a könyvben fontos mozzanat, hogy azt a dolgot az írónő csak gyanítja, és sosem mondja senkinek, Emerencnek pláne nem, és aztán rá is jön szépen magától, hogy nincs is igaza. Aztán a férjet játszó színész. "Nem volt könnyű eljátszani, nem könnyű alak." Mármint mi benne a nehéz? A pasinak az egész történetben van kb. öt mondata, és akkor mindig teljesen normális, értelmes, logikus dolgokat mond. Majd jött a következő mondata: "Ő ugye a sikeres írónő árnyékában él, mindent megtesz, hogy a felesége dolgát megkönnyítse, még könyvet is cipel." Mikor? Hol? A férj is sikeres író volt. Kinek az árnyékában élt ő? Milyen könyveket cipelt? Emerenc folyton azon dühíti magát, hogy milyen emberek ezek, mindkettő ül az írógépénél, aztán azt veri reggeltől estig. Ezen kívül a könyvben nekem Emerencről alakult ki az a képem a történet első felében, hogy teljesen elmebeteg, a színdarabban meg két jelenetből látszik, hogy Emerenc normális, az írónő meg megkattant. Szóval ezért nem fogom megnézni. Nem szeretek csalódni se filmekben, se színdarabokban, és ebben csalódnék. Úgyhogy Az ajtó nekem könyv marad. Szabó Magda meg egy zseni.