LizaGazdija

A tanszékeken leadtam a címbejelentőket, állítólag keddre aláírják a tanszékvezetők. Elvira, az amerikanisztikás tanszéki titkárnő, úgy lecseszett, hogy a fülem kettéállt. Bekopogtam, bementem az irodájába, és mondtam, mit szeretnék. Erre elkezdett kiabálni, hogy nem igaz, hogy egy mondatot nem lehet legépelni, mert mindig jön valaki, és én már a huszadik vagyok. Néztem rá döbbenten, mondtam, sajnálom. Erre ő, hogy ő is sajnálja, és már elege van ebből. Elég nagyot néztem. A végén bocsánatot kért, de tulképp nem volt bántó a helyzet, csak nagyon váratlanul ért, és szörnyen meglepett. Így még nem fogadtak sehol :D   Csomót fénymásoltam ma. És még nem vagyok készen. Ezt mennyire nem szeretem... Főleg azért, mert a fénymásolástól megfájdul a fejem. Halál komolyan mondom. Fura.   Uzonyinál megtartottam a Referatot. Hála az égnek, hogy túléltem ezt is. A végén azt mondta, más talán ötösre csinálta volna, de csak nekem négyest ad. Hát de nem aranyos? Nem mintha nem hagyna abszolút hidegen, h...

Jön a koleszterin, és húúú, mi lesz. Ez az alapszitu.   "Akkor most mit csináljunk?" "Labdázzunk! Labdázzunk!"   :)

Van fűtésünk. Van ösztöndíjam. Liza nálunk van kedd óta, bizonytalan ideig marad.   Ma majdnem szemtanúja lettem egy gázolásnak a Petőfi-híd budai hídfőjénél. Olyannyira sokkolt az esemény, hogy nem szálltam fel az IBM-buszra, hanem inkább gyalog mentem az Infoparkba. Egy pasi a többsávos (szerintem konkrétan 3, de ki tudja) úton körülnézés meg minden nélkül elindult a megállóban álló villamoshoz. Közeledett felé egy minibusz, ami már a sarkon elkezdett dudálni. A pasi nem reagált semmit, halálos nyugalommal bandukolt tovább. És pont egyszerre érkeztek meg egy adott ponthoz. És csak azért nem ütötte el a pasit a már legalább 10 másodperce dudáló minibusz, mert a vezetője az utolsó pillanatban a fékbe taposott. A gyalogos meg annyit bírt reagálni, hogy vigyorogva intett neki. Hát a nénikéjét az ilyen felelőtlen baromnak. Gondolom, rendkívüli módon fel lett volna háborodva, ha átrongyol rajta a minibusz. Ezt a hülyét, te jó ég :S   Mindkét szakomon kitöltötték a témavezetők a szakdolgoza...

Albert Györgyi nyugodjon békében. Szörnyű dolog ez, hogy valaki 44 évesen egyik pillanatról a másikra meghal. :(   Az is szörnyű, ha valaki 51 évesen halálos beteg. Igazságtalan is ez vele szemben. Szerintem nem érdemelte meg. :(   Megint nem jön össze a hétvégi találkozás. Bizonyos indokkal. Ez van. :(   Szerdán rossz voltam, nagyon rossz. Tudtam, hogy ki fogok kapni, és ki is kaptam. De aztán megbeszéltük. Megígértem, hogy többet nem csinálom, és akkor elmúlt a harag. Egy kis csalódottság maradt, de az is megszűnt másnapra. Ilyen jó párom van nekem (L) Ez az egyetlen derűs dolog a héten. Minden más csupa ború :(

"..., az lesz az óceán Csernobiljának szeptember tizenegyedikéje."

- Ilyen még sosem volt, hogy egy lány mellettem öltözött, nem pedig vetkőzött. - Öregszel. Ez annak a jele.

Már megint. Ez szörnyű. Viszont az meg jó, hogy két hét múlva lesz Bence első születésnapja :)   Hétvégén voltunk Hortobágyon Itya és Zsuzsa esküvőjén. Jól megszervezték, finomakat főztek, jó volt a hangulat. Egy kellemetlen vendég volt mindössze, de őt az ifjú férj este 10 óra tájban ki is penderítette. Volt négy gyerek meg egy tinilány is a vendégek között, és hát abszolút a 3 éves Gabika nyert :) Mondjuk a 9 éves Heni is nagyon szimpatikus kislány, Ákoskát meg már nem kellett bemutatni :) Pancsi növöget, már kilenc hónapos, és tud álldogálni. Gyakorlatilag bárhol feláll. Az picit veszélyesnek tűnik, mikor az asztalterítőbe kapaszkodva kísérli ezt meg, de szerencsére mindig kéznél van egy felnőtt, aki megmenti magától :)   Mivel a hétvégém elment, kénytelen voltam a hétfőt kicsit elcsalni. Tényleg csak kicsit. Aztán ki is derült, hogy nem is baj, mert amit ellógtam, azt nem is igazán tartották meg, mert összesen két ember jelent meg. Hmm.   Bea visszatért a betegszabadságról, úgyhogy...