LizaGazdija

Akár a búgócsiga. Tegnap meg ma takarítottunk. Reggeltől estig. Legtöbbet Tomi anyukája, aki ébredéskor, tehát fél hatkor már átment ma a Ferenc krt-ra, és délután 4-ig összesen 10 percet állt, azt is 6 részletben kb. Sajnos nem lett elég a csütörtök, sőt a ma sem :( Holnap viszont elkészül a mű. Tiszta lakásunk lesz. Csak rendkívüli módon összegányolódtak a festés során az ablakok, ajtók és ezek keretei meg tokjai, valamint az egyéb munkálatok során a parketta az előszobában meg a szobában. Igen, sajnos eleinte nem volt letakarva egyik helyiség sem, meg is van az eredménye. Mire mi segítettünk a letakaratlanságon, addigra már mindegy volt. A festők amúgy szépen dolgoztak, mindössze azt rontották el végül, hogy mi barackszínű szobát és fehér minden mást kértünk, de minden barackszínű lett. Egyébként szép, úgyhogy nem is akadtunk fenn a dolgon. Az picit bosszant, hogy a szobában a fólián a fal mentén végig csikkeket találtam, sőt két helyen péksüti maradványát is. Ezen kívül abszolút ne...

Veszünk mindenfélét most már. Szennyeskosarat, szappantartót, étkészletet, hamutálat (Tomi anyukája kedvéért), törölközőtartót, minden lópikulát. Tomi ma szerzett dobozokat. Kérdeztem, mennyit, válasz: egyet-kettőt. De mégis, akkor mennyit? Hát, nem szedte szét, nem számolta, nem tudja. Sarki boltból ő még felment egy kenyérrel az anyukájához, én meg megkaptam a kocsikulcsot, hogy üljek be. Bekukkantottam a csomagtartóba, gondoltam, majd én megszámolom, hány doboz. Na, annyi jött csak ki belőlem, de legalább félhangosan (a Bakáts tér közepén, hol máshol), hogy jó ég. Első blikkre mintegy ötven dobozt vadászott össze Tomi kb. fél óra alatt. Nem semmi. Ennek örömére az első kilencet már meg is töltöttük minden földi jóval, főként könyvvel meg DVD-vel. Másfél óra volt. Egy teljes polcsort lepakoltam a háromból. Nagyon tempós volt a dolog egy ideig, csak a legfölső polc lepakolása kb. fél órát vett igénybe, mert nem értem már fel rendesen az ágyról, viszont a létra túl messze esett volna t...

Költözés szempontjából. Bizonyos értelemben. Franc se gondolta, hogy ilyen gyenge vagyok. Kb. öt darab, ahhoz képest könnyű sittes zsák lehordásától annyira kinyúltam, hogy úgy éreztem, nem tudok visszamenni a harmadikra, helyben elalszom a földszinten. Szegény Tomi meg hurcolkodhatott helyettem is... Voltunk a gondnoknál megkérdezni, pakolhatunk-e valahova zsákokat, meg hogy a festők kitehetik-e a folyosóra a bútorainkat. Nagyon kedves a bácsi is, a felesége is. Nem hiába szereti őket anyu. Még azért sem haragudtak egyáltalán, hogy vasárnap délután kopogtunk be, pedig mondjuk elég nagy bunkóság, szégyelltem is magam rendesen. Ma reggel megjött a festőbrigád, elkezdték a munkát. Semmit nem kértek, csak szemeteszsákot. Remélem, gyorsan, ügyesen, jól fognak haladni, és akkor elvileg szombattól miénk a terep. Még azt szeretném, hogy amíg ott vannak, és a lakásban tapétáznak, addig én kiülök a folyosóra, és nekiállok kimosni a szekrényeket meg lemosni a gáztűzhelyt, stb. Akkor a lakás átvé...

Illetve ebből egy részlet. "Rats had featured largely in the history of Ankh-Morpork. Shortly before the Patrician came to power there was a terrible plague of rats. The city council countered it by offering twenty pence for every rat tail. This did, for a week or two, reduce the number of rats - and then people were suddenly queuing up with tails, the city treasury was being drained, and no-one seemed to be doing much work. And there still seemed to be a lot of rats around. Lord Vetinari had listened carefully while the problem was explained, and had solved the thing with one memorable phrase which said a lot about him, about the folly of bounty offers, and about the natural instinct of Ankh-Morporkians in any situation involving money: 'Tax the rat farms.'" A patkányok korábban is fontos szerepet játszottak Ankh-Morpork történetében. Röviddel a Patrícius hatalomra kerülése előtt a várost elárasztották a patkányok. A városi tanács megoldásként húsz pennyt ajánlott mi...

Tegnap hazavittük Ákoskát anyuval. Nagyon készült rá, hogy majd megmutatja az anyukájának a fényképeket, amik itt készültek, és ez milyen jó meglepetés lesz. Hát... Sajna az anyukáját nem érdekelte a dolog, végig a kishúggal foglalkozott. Szegény kisfiúnak ez nagyon nem esett jól. Sajnálom :( Egyébként a kislány kajáltatása szerintem nem túl jó, túl sokszor és túl sokat adnak enni neki, amitől rosszul lesz (hány). Nem jó ez így... Mikor megérkeztünk tegnap, anyu a Ferenc krt-ra ment apuhoz, én meg Tomihoz mentem. Már legalább három napja nem aludtunk együtt :O Reggel 9-kor keltett Tomi, hogy akarok-e vásárolni menni vele, de míg gondolkoztam, ő úgy döntött, nem akarok, mert nem annyira látta, hogy záros határidőn belül magamhoz térnék :D Legközelebb fél 2-kor kérdezte meg, nem akarok-e most már kimászni az ágyból. Hát, akartam. Jó nagy sértődés van náluk, mindkettőnkre haragszik az anyukája. Evvan. Anitának ma volt a nyelvvizsgája, azt mondta, szerinte minden jó lett, csak a magyar-ang...

Utánanéztem ennek a problémának, hogy akkor most Margitsziget vagy Margit-sziget. Csak mert pontosan emlékszem, hogy én a Margitszigetet tanultam, mint kivételt a szigetek nevei közt. Erre kis okos helyesírási szabályzat mit mond? Margitsziget: budapesti városrész, Margit-sziget: természetföldrajzi név. Ehh. Mindenesetre a Margitszigeten voltunk ma. Eredetileg a Borárosról hajóval mentünk volna, de az nem jött össze, mert lekéstük. Nem akart jönni a busz az istennek se, kb. negyed órát álldogáltunk a buszmegállóban. Mentünk villamossal inkább. Én kevésbé jó hangulatban indultam útnak, mert rettenetesen álmos voltam, plusz még reggel volt egy köröm Ákoskával. Elmentem WC-re, aztán azzal kellett szembesülnöm ébredés után két perccel, hogy a gyerek nem húzta le a WC-t. Mentem kezet mosni, épp ott volt a gyerek is, mondtam, valaki nem húzta le maga után a WC-t. Erre a válasz: "Hát azt én úgy szoktam, hogy nem húzom le sosem." Enyhén berágtam, mert basszus, én meg nem szoktam hozz...

Nem volt könnyű napom, sajna :( Reggel megint nagyon korán volt az a fél 8-as kelés, de menni kellett tanítani. Miközben a Infopark felé tartottunk, sikerült egy kicsit összeszólalkozni Tomival. Több mindennek szerepe volt ebben. Részéről pl. annak, hogy kegyetlenül fáradt. Részemről annak, hogy szintén nem vagyok friss, valamint rettenetesen fáj a hasam (igen, tudom, menjek már el orvoshoz... tervben van...), amitől nem kicsit vagyok türelmetlen és ingerült. Szóval jó hangulatban váltunk el, rendkívül vidáman érkeztem meg az órámra. Nekem másfél óra alatt nem volt nehéz felvidulni, mert hát szépen haladtunk Beával, viszont Tomi ugyanolyan nyomott hangulatban várt, mint amilyenben volt, mikor kiszálltam a kocsiból. Szegény :( Ne haragudj, Manó! (L) Azért kaptam tőle egy pár óra múlva kedves sms-t, és akkor most helyreállt a családi béke. A megoldás meg az, hogy nagyon gyorsan nyerni kell a lottón vagy a kaparós sorsjegyen, nincs mese. Az orvostól természetesen elkéstem. Szerencsére csa...