Költözünk

Veszünk mindenfélét most már. Szennyeskosarat, szappantartót, étkészletet, hamutálat (Tomi anyukája kedvéért), törölközőtartót, minden lópikulát. Tomi ma szerzett dobozokat. Kérdeztem, mennyit, válasz: egyet-kettőt. De mégis, akkor mennyit? Hát, nem szedte szét, nem számolta, nem tudja. Sarki boltból ő még felment egy kenyérrel az anyukájához, én meg megkaptam a kocsikulcsot, hogy üljek be. Bekukkantottam a csomagtartóba, gondoltam, majd én megszámolom, hány doboz. Na, annyi jött csak ki belőlem, de legalább félhangosan (a Bakáts tér közepén, hol máshol), hogy jó ég. Első blikkre mintegy ötven dobozt vadászott össze Tomi kb. fél óra alatt. Nem semmi. Ennek örömére az első kilencet már meg is töltöttük minden földi jóval, főként könyvvel meg DVD-vel. Másfél óra volt. Egy teljes polcsort lepakoltam a háromból. Nagyon tempós volt a dolog egy ideig, csak a legfölső polc lepakolása kb. fél órát vett igénybe, mert nem értem már fel rendesen az ágyról, viszont a létra túl messze esett volna tőle, ergó ki kellett volna venni az ágyat, amit most inkább nem. Végülis lehalásztam mindent, csak egyesével :D

Holnap, illetve dátumilag már ma, átvesszük a festőktől a lakást. Ez valószínűleg délelőtt tíz körül esik majd meg. Utána estig takarítás a program. Meg szelektálás, hogy mi kell, mi nem. Utána szombaton mééég dobozolás (becsléseim szerint 3-5 óra munka még), vasárnap reggel 8-tól pedig furgonnal költözés. A további terv még homályos. Az tuti, hogy összeszereljük az íróasztalokat mondjuk hétfőn, aztán a számítógépeket is, aztán előfizetünk netet, telefont, tévét, aztán egyszer csak csinál Tomi gardróbszekrényt. Ha az megvan, akkor a zsákokból szépen a szekrénybe költöznek a ruhák. Rövidesen pedig könyvespolcunk is lesz. Széép nagy. Kell is a hely a töméntelen mennyiségű könyvemnek :D Tomi szerint ez a két utóbbi projekt mintegy két-három héten belül nyélbe üthető. Nagyon jó lenne. Asszem, nem nagyon szeretnék évekig dobozokkal lakni. Bízzunk a legjobbakban :)

Szegény Lizám azt érezheti, amit utazások előtt szokott. Figyelte, ahogy dobozba teszem a könyveimet, és nagyon szomorú képet vágott hozzá. :( Még mielőtt a suli elkezdődne, elviszem az új helyre két-három-négy napra, hogy szokja kicsit. Ennyi idő alatt mindent figyelmesen megnézhet, megszagolhat, megkóstolhat (nem ajánlom neki :P), és akkor nem esik kétségbe, ha később látogatóba jön, és én egyetemre megyek reggel, ő meg otthon marad egyedül. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd neki a dolog :)

Akkor most bizonytalan hosszúságú időre elbúcsúzom, mert vagy két hétig nem lesz net. Mindenkinek további szép nyarat!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai