Barátságok

Flóra még nincs négyéves, de már másodszor jár úgy, hogy pont a legjobb barátja megy el az oviból. Most legalább annyi szerencséje van, hogy a kisfiú Bécsben maradt, csak másik kerületbe költöztek, és mivel elég jó a tömegközlekedés, nem olyan bonyolult összefutni. Ma volt az első közös játszóterezésünk, amit Flóra nagyon-nagyon várt*, és bár az első pár percben nagyon zavarban volt, hamar feloldódott, és úgy játszottak, ahogy (gondolom) az oviban szoktak. Pár hónapja mesélte egyszer a gyerek, hogy rájuk szólt az óvónő, "nicht quietschen", ami azt jelenti, "ne visítsatok". Na, most M. anyukájával megértettük, mire gondolt ekkor az óvónő :D Nagyon tud visítani mindkettő, együtt meg aztán, hajjaj... Nagyon édesek voltak. A kisfiú vigyorogva rohant oda Flórához rögtön az elején, amikor meglátta, és végig együtt játszottak, nagyokat nevettek, ölelgették egymást. Úgyhogy még fogunk találkozni. M. anyukája jelenleg nem mozog valami könnyen, mert a kilencedik hónapba lépett a kistesóval, de majd megyünk mi az ő kerületükbe, szerencsére Viola tök együttműködő, most pl. az egész program alatt aludt rám kötve.

*Múlt héten kérte, hogy majd később csináljunk valamit, már nem emlékszem, mit, és én azt mondtam neki, oké, csak majd ne felejtsen el szólni, nehogy elfelejtsem. Erre a válasza: "Jó, nem felejtem el. Azt sem felejtem el, hogy azt mondtad, felhívod M. anyukáját. Felhívod?" Ekkor már rég felhívtam, de ez is mutatja, mennyire várta a viszontlátást a gyerek.