LizaGazdija

Flórának olyan ötletei vannak, hogy csak lesek. Gyakran mesél fiktív történeteket a barátairól és testvéreiről, és mindig aranyosan jelzi, hogy ezeket csak játékból meséli. Ha esetleg azt hinném, hogy igaziból :) Ilyen részletekkel gazdagítja őket: "Akkor még felnőtt voltam, és még nem élt sem anya, sem apa, sem Viola." Hétvégén a következőt mesélte: "Kirándultunk az erdőben a barátommal, és ránk sötétedett. Nem volt nálunk elemlámpa, és mindkettőnk telefonja lemerült. De találtunk egy villamossínt, és azon mentünk, és akkor beértünk a városba, és hazataláltunk." Milyen okos gondolat egy majdnem 5 évestől, hogy ha a síneket követi, előbb-utóbb lakott településre jut! Eddig elég erős a lányok közötti testvérkapcsolat, és igen, tudom, még az elején vagyunk. Mindenesetre eddig biztató. Annyira erős, hogy hétvégén, amikor hagymakrémlevest ebédeltünk, az én kezemből Viola kiverte a kanalat még az első falatnál, és elhúzta a fejét, Flórának viszont az egész adagot megette

16 lakás van a házban, háromról tudom, ki lakik benne, plusz a negyedik egy orvosi rendelő. Ezen kívül még 3-4 emberrel össze szoktam futni a lépcsőházban, de róluk semmit sem tudok. Ez szerintem ilyen nagyvárosi hülyeség (más néven elidegenedés), és Tomira nem is jellemző, ő majdnem mindenkit ismer a házban. De nem is ez a lényeg, hanem az a bácsi, aki jóban van az ötödiken lakó, nagyon szimpatikus másik bácsival, és időnként össze szoktunk futni. Egyszer például az ötödiken lakó bácsi kinyitotta nekünk a liftajtót, amikor a földszintre értünk, hogy ki tudjam tolni a babakocsit, majd kicsit elálmodozva azt mondta a két gyerekre nézve: "De szépek vagytok! Egyik szebb, mint a másik." (És tényleg.) Közben a másodikon lakó bácsi, akivel együtt mentek le a lépcsőn, folyamatosan beszélt hozzá, ezen a ponton már a postaládáknál járt, és rá akart volna nézni a barátjára, aki, ugye, nem volt ott, mert leragadt nálunk. Meglepődött, megkereste a tekintetével, majd rákiáltott: "Na,