Kalandok a némettel

Csütörtökön felhívtak az oviból, hogy menjek a gyerekért, mert rosszul érzi magát, de annyira, hogy ebéd után át is ment aludni a bölcsisekhez. Legalább egy éve nem alszik délután, úgyhogy ez tényleg mutatta a helyzet komolyságát.

Odaértem, addigra felébredt. Már nagyon várt, mégis sírva fakadt, amikor meglátott. Olyan sápadt és elesett volt, hogy felállítottam a testvérfellépőre, hiába csak 170 méterre lakunk az ovitól, és hiába nem állt már a fellépőn vagy másfél hónapja.

Gurítottam hazafelé a hölgyeket, félúton Flóra megszólalt:

- Azt mondta az óvónéni, hogy szurit fogsz adni nekem.
Ezen rendesen megdöbbentem.
- Ilyet biztos nem mondott, szerintem félreértetted.
- De, azt mondta.
- Hogyan mondta németül?
- Deine Mama gibt dir... Suri [kiejtve szuri]... Surip.
Egy pillanat múlva leesett:
- Szirup! Azt mondta, hogy gyógyszert adok, szirupot, és ez így is lesz.

Ez valahol vicces, azóta is mosolygok, ha eszembe jut, de azért sajnálom a gyereket. Szegénykém fél a szuritól, mint minden gyerek, micsoda stressz lehetett neki, hogy megyek érte, és szurit adok neki. Szerintem biztos, hogy ezért is sírta el magát, amikor meglátott.

Az nem derült ki, mi volt a baja, de egész délután aludt, éjjel is rendesen, és péntekre kialudta. Ettől még persze itthon maradt, az a biztos.