LizaGazdija

- Anya, van kedved velem dolgozni? - Persze, mit csinálunk? - Feldíszítünk. - Hú, az jó ötlet, igaziból is kellene. Előveszi a szalagokat, amik között nem szabad turkálnia, mert az agyam leolvad, mire feltekerem újra mindet, hogy beférjenek a szütyőbe, de sebaj, teszek ugyan megjegyzést, de túllépek a dolgon, nehéz idők járnak mostanában. (Azért az esti elpakolás közben szakítottam időt, hogy feltegyem a szütyőt egy jó magas szekrény tetejére, kész, befejeztük a szalagozást.) Díszítünk, díszítünk, egyszer csak megkérdezi, mit csináljunk majd utána. - Hát, ha befejeztük a játékot, akkor megyünk fürdeni. Erre a gyerek szemrehányó tekintettel: - De nem játszunk. Dolgozunk.

Anyu szerint gyerekkoromban több koncertjén is voltunk, de még kicsi voltam akkor, és nem emlékszem egyre sem. Viszont arra igen, hogy a kazettáit orrba-szájba hallgattam alsós koromban, nagyon szerettem a dalait, és szeretem még most is. Színésznőként kevésbé ismerős számomra, bár a Vígszínház 125 éves ünnepén megnéztem azt a két korai szerepét, amit online elérhetővé tettek (Az udvari kalap és a Macskajáték), és mindkettőben csodálatos volt. Flóra 10 hónapos korában volt először Halász Judit-koncerten, ügyesen végigülte, érdekelte, tetszett neki. A járvány első évében a karácsonyi koncertet is megnéztük online, annak is volt sikere. Most pedig pont azon a hétvégén, amikor hazautaztunk, pont a mi kerületünk művelődési házában lépett fel a művésznő, nem is volt kérdés, hogy megyünk. Flóra most már majdnem ötéves, Viola 14 hónapos, és mindkettőjüknek nagyon tetszett. Illetve Viola csak az első három-négy számról tudna nyilatkozni, akkor táncolt meg tapsolt, fülig ért a szája, aztán szép

Csütörtökön felhívtak az oviból, hogy menjek a gyerekért, mert rosszul érzi magát, de annyira, hogy ebéd után át is ment aludni a bölcsisekhez. Legalább egy éve nem alszik délután, úgyhogy ez tényleg mutatta a helyzet komolyságát. Odaértem, addigra felébredt. Már nagyon várt, mégis sírva fakadt, amikor meglátott. Olyan sápadt és elesett volt, hogy felállítottam a testvérfellépőre, hiába csak 170 méterre lakunk az ovitól, és hiába nem állt már a fellépőn vagy másfél hónapja. Gurítottam hazafelé a hölgyeket, félúton Flóra megszólalt: - Azt mondta az óvónéni, hogy szurit fogsz adni nekem. Ezen rendesen megdöbbentem. - Ilyet biztos nem mondott, szerintem félreértetted. - De, azt mondta. - Hogyan mondta németül? - Deine Mama gibt dir... Suri [kiejtve szuri]... Surip. Egy pillanat múlva leesett: - Szirup! Azt mondta, hogy gyógyszert adok, szirupot, és ez így is lesz. Ez valahol vicces, azóta is mosolygok, ha eszembe jut, de azért sajnálom a gyereket. Szegénykém fél a szuritól, mint minden gy

 Egy számomra ismeretlen, angol nyelvű író posztját sodorta elém a Facebook. Azt mondja, nem kell lenézni azt, aki felnőtt létére ifjúsgi irodalmat olvas, örüljünk neki, hogy könyvet vesz a kezébe. Na, ennél lenézőbben nyilatkozni az ifjúsági irodalmat olvasó felnőttekről kihívás lett volna :D Aláírás: egy ifjúsági irodalmat olvasó felnőtt, aki olvas mást is, de ez a kedvence